Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Szalay Ferencz. Megnyitó beszéd

Ellenvetésül még talán felhozná valaki, hogy a czélbavett eszme hierarchiai s episcopális törekvésű s eredményű. Éppen nem. Sőt ellenkezőleg. A missziósuperintendens áthidalhatná jól, azon nagy űrt, mely egyházunkban kétségkívül fennáll jelenlegi püspökeink s nem püspökök között. Tehát a demokratikus protestáns alkotmányos szempontból is kívánatos a szóbahozott decentralizáló tisztség s dologkör felállítása. Benne a „primus inter pares" elve nem veszt, hanem nyer. Németországban is vannak a mi püspökeinknél kisebb szolgálati terű superintendensek, kiknél több munkájúak aztán a generalsuperintendensek. Különben is igazi evangeliomi protestáns elv, hogy ne állás, rang, de a munka nyerjen koronát. À misszióról zsinatunk nem igen intézkedett, de módot adott az idézett 143. §-ban hivatalok -— tehát a missziósuperintendensi hivatalnak is — felállítására, s nem remélhető-e, hogy ev. miszsziói szent ügyünk nagyot lendül, vészárba hínárba nem jut, ha ember lessz a gáton mindig? A mi még végül az új egyházi tisztviselő nevét illeti, az eddigiek után föl kell vetnünk a kérdést, hogy alpüspök legyen-é vagy missziói superintendens? Szerény nézetünk szerint: mindkét név használható és használandó. Az alpüspök kifejezés modern szó, a mai fejlődéssel adott ; a superintendens czim pedig történetileg megszentelt szép nevezet, s mint a misszió ügyek vezetőjét, előadóját az alpüspököt meg is illetné. S ha áldott emlékű Thurzó György nádor idejében Zsolnán s az ő elnöklete alatt, az alsuperintendenseket inspektorokul czikkelyezték be, — mi ma az alpüspököket nevezhetjük missziói superitendenseknek. Ha tudnillik meg lesznek választva s be lesznek hivatalaikba állítva, erős visszhangja kelvén jelen sorok egyházszeretettől vezérelt írója gyönge szavának ! Ezek után ajánlom az indítványt, eszmét, gondolatot, felmutatott fejlődési pontot a vázolt vagy más alakban, először is a mólyen tisztelt papi értekezletnek becses gondolkodó figyelmében s ev. tárgyalásra ós elfogadására s megvalósításra. Jóságos Istenünket pedig, ki teremté ós fentartja a mennyet ós a földet, s küldé nekünk szent fiát a Jézus Krisztust, hogy legyen fundámentom, kérjük alázattal: segítségül adja nékünk Szent Lelkét is, hogy az adott alapon építhessük Istennek országát e földön. Ámen. KBUPECZ ISTVÁN. Szalay Ferencz esperes beszéde a veszprémi ág. hitv. ev. egyházmegye közgyűlésén Veszprémben, 1900. június 20-án. Mélyen tisztelt uraim ! „Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak,* a költőnek ezen szavai szomorú vonatkozást nyernek napjainkban a mi egyházunkra. Az idő, a mostani napok, úgy látszik, nekünk nem kedveznek, azok a csillagok, melyekből mi reánk a bátorításnak, buzdításnak lelkesítő fénye sugárzott, úgy látszik, letűntek s körülöttünk a sötét türelmetlenségnek aggodalomba ejtő éjszakája borong. Éppen azért, a jelenben sokan féltik egyházunkat, sokan félnek, hogy egyházunk felett meghúzza a halálharangot a többféle ellenünk egyesült ellenségek diadala. Én, bár elismerem a napok nehéz voltát, bár eléggé súlyosoknak tartom a viszonyokat, nem félek, sőt a nehéz viszonyok között is megcsendül lelkemben az apostol jóslata: „Az a diadal, mely meggyőzte e világot, a mi hitünk." (János I. 5,. 4.) Mi kelti lángra szivemben e szent reményt? Az a meggyőződés, hogy a szent, igaz ügynek győzni kell. A győzelemhez minden téren alapfeltétel ez. Hamis ügyet hosszan, biztosan védeni, győzelemrejuttatni, nem lehet. Tudom, hogy egy ideig a hamis eszméket is fenntartják a közvélemény felszínén álbölcseségükkel a hamis próféták az igazság látszatában tűntetve fel azokat, de utóvégre kijózanul a félrevezetett közvélemény, elhagyja, elbuktatja a hamis prófétákat, kik bűnt árultak igazság gyanánt. A hamis gyöngyöknek is akad egy ideig bámulója, vevője, de végre kinyilik a világ szeme s a fényes port megtudja különböztetni a színaranytól, az üveggyöngyöt a valódi gyémánt szemektől. Mi ad erőt a cselekvés bajnokának a küzdelem terén? Az a tudat, hogy szent az ügy, melyért küzd, szenved, lelkesül. A ki érzi, hogy igaz, szent ügyet véd, az nem fél, a kinek igaza van, az bátor, az ügy szentségének tudata a lélek-