Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Magyari Miklós. Régi ellenünk háborog velünk

[képtelenségnek declarálta a prot. ultramontanismust ! Nálunk is van nem rég idö óta „ultramontanismus,* csakhogy nem olyan, milyen a római egyháznak — a sok próféczia daczára — hasznára vált eddig, hanem olyan, mely egyházunkra valami nagy áldást nem rejt magában : a túlhajtott, az egyház örök érdekeivel számot nem vető, szinte bántón kérkedő liberalismus ! A protestáns egyház nem ellensége ugyan a haladásnak, nem mond anathemát a felvilágosodásra, nem lép sorompóba a szabadelvűség téríoglalása ellen, mert ha ezt tenné, saját nimbusát tépné meg, melylyel éppen azok az eszmék ékesitették fel, miknek keletkezése óta vészben-vikarban zászlóvivője volt; de mégis, mint mindennek van határa s egy bizonyos határon túl veszedelmet rejthet magában az, mi a határig áldásos : igy vagyunk a liberalismussal is ! Vigyázzunk, nehogy a liberalismust túlhajtva : legkivált az egyház szt, érdekeit, muló politikai érdekekkel összezavarva, veszély érje egyházunkat künn és benn 1 Tény, melyet tagadásba venni nem lehet, hogy a római egyház ismét a protestantismus felé fordítja, szelídnek éppen nem mondható tekintetét. Miért lépett fel most nyíltan, határozottan? Mert a fellépéséhez való talajt előre elkészítette magának, — vagy nem is maga, hanem talán még inkább, a mostanában előnyére alakuló politikai viszonyok s bizva a római egyház, unos untig hangoztatott liberalismusunkban azt hiszi, hogy nem vesszük, vagy nem akarjuk észrevenni azokat a magukban véve kicsinyes, de czóljaiKban jelentőségteljes mozzanatokat, melyek a római egyház erős positióját még erősebbé tenni igyekszenek. Ily kicsinyes, de mégis jelentőségteljes mozzanat a sok között az erdélyi püspöki czimkérdés. Sok rövidlátó politikai napilap, a protestantismust okozza a „semmis" kérdés bolygatása miatt. De a ki tudja, hogy a római egyház és lapjai a mi főpapjainkat most is csak „tiszteletes" superintendenseknek nevezik (a superintendenssel lényegileg egyező püspöki czimet főpapjainktól megtagadják,) az előtt tisztán áll a szándék. Inauguráltatni szándékozott felsőbb helyen — politikai téren — is Erdély római k. püspöke, a római egyház felfogását. Püspöke c s a k a római egyháznak van ós leheti... Ugyszólva e czimkérdéssel kezdődött a mozgalom és más fontosabb ügyek adták az impulsnst arra, hogy a római egyház megsértettnek declaráltassék s a képzelt sértésért retorsióról gondoskodjék. De elszámitotta magát: azt hitte; hogy a protestantismus, ez a multak szenvedés« által elgyötört, agyonkinzott oroszlán, a haldoklás tünetei közt van immár s mikor az oroszlán tanújelét adta, hogy ól, eszmél s ellenségétől nem fél, akkor az országházban megczirógatja, megsimogatja a római egyház legkedvesebb szülöttje r a „néppárt" a protestantismust s a protestáns papságot, — dicshimnuszokat zengve arról, mit eddig tagadott: a protestantismus részéről a hazának tett szolgálatról, papjai hazafiságáról I... _ Mit tegyünk a támadással szemben? Mutassuk meg, hogy élünk ós imádkozunk is az igaz keresztyénség égi fejéhez azért, hogy éljünk* Támadók ne legyünk soha, de a támadást utasítsuk mindenkor önérzettel vissza ! Többet adnak ránk, ha azt látják, hogy távol tőlünk a félelem,. Azok a lelkészek, kiknek gyülekezete róm. kath.. tengerből mint kis sziget emelkedik ki, hosszabb pastoralis gyakorlat után tapasztalhatják, hogy az ellenféltől jövő támadás visszaverése, tekintélyt kölcsönöz az ellenfél részéről. A gyenge — ha hagyja magát — előbb utóbb teljesen elnyomatik. a mindennapi élet tapasztalatai szerint is. Másik védekezés : igyekezzünk a mennyire csak lehet, tért foglalni a napi sajtóban is. „Nagyhatalom "-nak mondják mai nap a sajtót és nen> hiába! A sajtó csinál sokszor közvéleményt; a* sajtó intéz s dönt el — nem egyszer helytelenül — számtalan oly kérdéseket, melyek nagyon is közelről érintik a protestantismus legvitálisabb érdekeit. A protestantismust a nagy közönség még ma sem ismeri, vagy legjobb esetben félreismeri ^ pedig azt tanítja az elfogulatlan történelem, hogy a protestantismus volt ós lesz mindenkor a gondolat- ós lelkiismereti szabadságnak zászlóvivője. Nem jelentéktelen védekezés a tömörülés sem. Benn, egyházunk terén a félreértéseket., visszavonásokat kell megszüntetni, mert a mi a magyar nemzetnek átka volt minden időben, az az átok sokszor mintha csak dúlna benn az egyház életében isi . . . . tfe bolygassuk többé a clericalis ízű „Budapesti Hírlap" s társai nagy örömére a panszlavismus kérdését, mint a közelmúltban sokszor történt. Jó Kálmán király mondása legyen előttünk : „De strigiis quae non sunt, quaestio ne fiat 1 Sajátságos, hogy a római egyházban nem volt, mikor a mi egyházunkban annyira hajszolták a