Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Tóvölgyi T. Egy új reformátió küszöbén. Ism. K. L.

Péter, a szegény halász a királyok királyával, a ki hármas koronát visel 1 Mit szólna a pápai trón ura, ha Péier mellé akarna ülni? De nincs-e nagyobb tévedésben önmagával a pápa, a ki azt hiszi, hogy ő Péter?" (128. 1.) „Pontifex maximus, mint a hogy a pogány római főpapot hivták I Egyik pogány határozat megszülte a másikat. Ugyan ugyan, miért is született Krisztus? Miben különbözik a róm. kalh. egyház cselekedete a pogány papok cselekedetétől? (129. 1.) A továbbiakban felháborodással sorolja el a szerző a pápaság erkölcstelenségeit. Ez az erkölcstelenség táplálkozni akar, bócító italt kiván. A vérben van ez már. Szétnézve Európában, hol van legjobban elterjedve? hol díszlik legjobban? A római keresztény katholikus államokban ! Ennek útját nem vágja a színházzal senkii Gyógymódra van szükség, melyet nem a színházak, nem a parlamentek vagy újságok fognak elvégezni : hanem el fogja végezni az Isten! (132. 1) Új reformátióra van szükség. A római egyház egy teljesen eltévelyedett testület, melynek mentsége lenne a beismerés és reformátió ; megsemmisülése lesz a makacsság és az ellenállás. (134 I.) Szerző ezen kimeritő tárgyalás és bizonyítás után levonja a következtetést, hogy korunk erkölcsi hanyatlása a római egyház számlájára írandó. „Rettentő nagy utat kellene most megtenni a római egyháznak vissza Krisztus koporsójáig, hogy új életet kezdjen, mert 1900 évnek rengeteg űrje tátong a háta megett ... Az egyház végzett . . . lejárta magát, eljutott bűneinek vérrel telt kádjához, melybe az új idők Tamyrise, mint egykor a Cyrus fejét, az egyház fejét fogja simbolice bedobni, mondván : Telj meg vérrel, melyet szomjúhoztál!" (157. 1.) A mű harmadik részében még 12 szakaszban a római vallásosság „tünetei"-vei foglalkozik. Mindig az egyház tanulhatott volna a hívektől, de azok tőle soha. Azt a ceremóniát a mit ai egyház végez, azért a pénzért elvégezték volna, akár ha Kínából hozattunk volna is embereket. A vallásosság a róm. egyház szerint abban áll: fizess! Ez a dogma. (165. 1) „Meglátnék az anyaszentegyházat, nem lenne e üressé azonnal, a mim a papsag a hivek sorsára jutva, nem a váltós után eine, hanem neki kellene áldozni a vallásért!" „A róm. kaih. anyaszentegyház megtérése" c/imű szakaszban (XXIX.) megjelöl) s-zeraő

1 a mente s módját. Az emberiség ueiu ludlunju mi lelt volna vele, ha a Krisztus nyomdokaiban marad; nem bírálhatja meg tana követésének boldogító hatását, mikor nem követte soha ! . . . Czéltalanúl bolyong, de nem azért, hogy czél nincs, de mert ó el van tévedve. És ki tévesztette el? A római egyházi (169. 1.) „Az egyház megtérése fordulatot adna az erkölcsi javulásnak. Mindenek megváltoznának, az ős erény visszatérése egy újjászületés processusába tenné át a" kereszténységet . . ."A végzetes tévedéshez három körülmény járult: 1. Az emberiség vaksága, 2. a világi ha talommal való összefogás, 3. a tudomány. Kezdetben a vakságtól tehettek a mit akartak, később a mint a reformáczióval az emberiség szeme megnyílt, a világi hatalom szárnya alá menekültek. Végre beköszöntölt a tudományos korszak és ez a figyelmet elterelte a vallástól" (173. 1.) De megtelt a serleg. Közeleg a nyár. Itt van a kapu előtt ! „Ha már a Luther idejében is láttak az emberek, — mennyit világosodott az óta I A máglya tüze, mely megégette Husz Jánost (szerző Kálvint emliti tévesen) még lobog, mert szítjátok 1" (179. 1 ) Ha a római egyház Luther korában felismeri a helyzetet és reformál? Azóta egyedül állna, mert lejárta volna a keletit is, most egy újabb reformátiónak van kitéve, mely egész uralmának könnyen véget vethet" (186. I.) Visszatérésre szerző szerint első lépés volna a coelibatus eltörlése. (XXX

III. szakasz.) „Egy rengeteg férfi tábor, feleség nélkül I Megannyi jól élő, pezsgő vérű, vágyakkal eltelt férfiú, a családok rejtekeibe vezető titkos utat felfedezésén fáradozó ragadozó!" (188 1.) Ilyen, valóban súlyos kifakadásokkal döngeti szerző a kényuralmi s hatalmi intézményt, majd valóban szép színekkel ecseteli a változást „a szivek kapuinak, a családi szentélyeknek megnyitását, melyeket féltenek tőlük . . ." „A pápának isten helytartójává tétele — isten nevének bitorlása. Mert ha Isten helytartója a róm. pápa ós az apostolok utóda a római egyház? Akkor nincs Isten! Krisztusnak volté tehát igaza? Olyan-e az Isten, a milyennek ó állította, avagy olyan, a milyennek a római pápák képviselik és az egyház ?" (198. 1.) „Ha ilyen tükör után annyira meg merjük sérteni Istent, hogy a pápát helytartója gyanánt ismerjük el? Isten minket úgy segéljen: nem tehetjük!" Az utolsó előtti két szakaszban „De hát van-e