Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Tóvölgyi T. Egy új reformátió küszöbén. Ism. K. L.

ten csak az volt a czélja, hogy a róm. kath. részről történt támadás következtében rámutasson a római egyház tévelygéseire, sülyedésére s kötelességszerűleg intsen ós figyelmeztessen, hogy „ez a nagy elévült és ferdén épült, nagy bűnök terhét magán hordó alkotmány, az egyház tagjaira roskad," Érdekes és tanúlságos olvasmány ez, már csak azért is, hogy nagy gonddal hordta össze mind azt, a mi számos történeti munkában elhangzott, mint súlyos vád a pápa egyháza ellen. Szerző kíméletlenül, a felvilágosodás korának tisztítást követelő erejével bizonyítja be, hogy „a római egyház a Milton hídjának végzetes padlóin egyre lejebb ós lejebb csúszva, iszonyú távolságba siklott már — a tévedésekkel járó vakhitében — a Krisztus tanaitól." Munkáját három fő részre osztja. Összehasonlítást tesz az első rósz 19. fejezetében a pogány, a zsidó és római papság és vallások között. Az összehasonlításnak eredménye, hogy a római egyház dogmáiban, intézményeiben, szertartásaiban túlnyomó a pogány és a zsidó elem s elenyésző az evangóliomi igazság. Érdekes a ráutalás az egyptomi papokra, midőn a pénz határoz az üdvösség és a bűnbocsánat dolgában. (9 §) Az egyptomi papok „Halál könyve" s a római egyháznak pénzért szolgáltatott üdvözítóse egy, „mert az erkölcsöt fizetségképpen nem akczeptálták, mehetett vele a pokolba. „Fizetsz? Üdvözülsz? Nem fizetsz? Elkárhozol! Hol vegyem a pénzt? Az a te gondod." „Az emberiség tehát egy rettentő csalódásban tévelyeg, mert csak névleg keresztyén, de tényleg pogány. A római egyház vallásának morálja ez: „Becsületes ember vagy? Igen. Róm. kath. vagy? Nem! Pokolra veled!" „Gazember vagy? Igen. Róm. kath. vagy? Igen. Meggyóntál és teljesítetted az egyház iránti kötelességeket?, (az az fizettél?) Igen. A mennyországba veled!" (49. 1.) A 11—12-ik szakaszban kimutatja a szerző, hogy „a római egyházban Krisztus cselekedeteiből ós az apostolokóból. nincs semmi, de össze lett hordva mindeníóle pogány terrénumról, össze foglalva a zsinati határozatok malterjével, tele írva krisztusi mondatokkal és fölbokrótázva a kereszttel. Ennél egyéb a Krisztusról és az ő apostolairól nincs." A római egyház hitte, hiszi, dogmái legalább arról tanúskodnak, hogy tanulhat tőle az Isten is . . . Mintha figyelmeztetni akarná a Krisztust, hogy ezeket, meg ezeket nem jól mondotta, vagy mondani elfelejtette, — nem jól cselekedte, vagy cselekedni elfelejtette .... (58. 1.) Igy kivetkőztette Krisztus tanait isteniségéből ós ráhúzta a pogánysági kényszer zubbonyt (u. o.) . . . ^ „Nincs az a jezsuitismus a föld kerekén, mely megczáfolhatná azc a tényt, hogy a római egyház — nem a Jézus Krisztus egyháza." (88. 1.) A. 14. szakaszban bizonyítja szerző, hogy- a római egyház sem nem képviselője, sem nem követője a Jézus Krisztusnak. Krisztus példáit megfordítva utánozta s nyomdokaiból a pogányok nyomdokaiba került vissza .... Isten országa messze elmaradt." (77. 1.) „A mi az egyházat gazdagíthatta, hatalmát, befolyását növelhette, azokat alaposan tanulmányozta a pogány és a zsidó vallásokban és az átvehetőket átvette; de a mi az egyszerűséget, szerénységet, önmegadást, felebaráti szeretetet^ igazságot, méltányosságot illeti : csakis farizeusi módon utánozta, de át nem vette." (89. 1.) „A történelem által ismert korszakok közt a középkor volt a legkegyetlenebb : a keresztes háborúk a legkegyetlenebb háborúk, a római pápák a legkegyetlenebb főpapok és a római egyház a legkegyetlenebb vallási szekta. Ezt csak nem Krisztustól tanulták ?" (93. 1.) Ez tartalmi vázlata az I-ső részben foglalt gazdag anyagnak. A 11-ik rész „A pápák, mint pogányok" czimmel 1—8 szakaszban, a történelemre hivatkozva bizonyítja a szerző a pápák keresztyénellenes életét. Weber német történetírót beszélteti s közbe fűzi megjegyzéseit, mint pl. a 114. lapon, a törtónetiró korhadt embercsontok imádásáról szól, ehez hozzá fűzi r „lgen is imádnak! nem mondjuk, hogy az anyaszentegyház imádja, de oly czereinóniákkal veszi körül és oly ünnepélyességgel hordozza, mint pL István király jobbját is, hogy annál nagyobb czifraságot egy pogány se csinált az ő istenével, a római egyház nem csinál a szentséggel, mert azt a csontdarabot csakugyan úgy hordozza, mint egy Istent, a nép pedig leborul és imádja." (114. lap.) ,A művelt emberiség legtöbbje úgy gondolkozik ma már, hogy a római egyház egy elkopott óra, a mely ketyeg ugyan, de alig hisz már mutatójának valaki . . . elégedjék meg vele, hogy eddig élt, — nem érdemelte meg ezt sem." (118. 1.) A többi szakaszok czímei mutatják az érdekes tartalmat: „Szent Péter ós a kath. egyház." „Péter utódai!" . . . , Hogy férhet össze