Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Videant consules

TizennyoczadiK éviolyain. 17. szam. Orosháza, 1900. április 26. EVAIfG. EGYHÁZ ES ISKOLA Előfizetés dija: Egész évre. . 1J3 kor. Fél évre. . . O , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő ós kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal Ennél kisebb 16 kor. « * 2 , Bélyeg külön 60 fill. Videant Consules . . . A harczi riadót megfújták ! A protestantsmust veszély fenyegeti. Szervezkednünk kell. Erdélyben pünkösdre az egyházi főhatóság a lelkészeket és a világi vezető erőket egybehívta tanácskozásra a fölött, hogy a katholikus aggreszivvel szemben miképpen védekezzék a protesatantisinus. A „Magyar szó" a politika érdekében kibontott zászlóval hivja fel a protestáns köröket a küzdelemre ! Válságos napokat élünk! Isten óvjon meg bennünket az elhamarkodástól ; nyissa meg szemeinket, hogy lássuk egyházunk, tiazánk igaz érdekét I Miről is van szó?! Mindenek előtt nem katholikus, nem protestáns kérdésről ! — hanem igenis szó van a vaticanum alapján erőre és pedig formális jogerőre emelkedett azon pápás irányzatról, a mely világra szóló uralkodásának akadályát az egységes nemzeti öntudat alapján önállóvá vált államban, a meiy kérlelketlen ellenségét a szabad tudományban, a mely kiengesztelhetlen ellenfelét a modern kultúrában látja. Nemzeti államunk önállóságáért nemcsak mi protestánsok küzdünk, az egyházi ullramontan hatalom ellen, küzdenek épp úgy katholikus hazánkfiai ; a tudomány szabadságáért alig lesz hazánkban egy tudós is, vallási különbség nélkül, ki nem lelkesülne s végre a modern kultura vivmányait az a nemzet, mely a nyugoti kuliurának bástyája volt és e kulturkincs sajátos érvényesítésében birja ezer éves fennállásának alapját, — önfeladás nélkül nem kicsinyelheti. Előre s nem visszafelé kívánunk haladni a szabad tudomány világossága és a nemzeti önálló állam vezetése mellett! Nincs felekezeti válaszfal, mely minket e czél elérésében egymástól elkülönítene. Csak egy katholikus fractio adta ki a jelszót, csak a könnyen vezethető ós fanatizálható, mert a közállapotokkal elégedetlen népnek egyrésze vette fel a nagy hangzású néppárt nevét s indul harczba önmaga ellen. A népuralmat, a demokratiát kívánják ők is. A demokratiának csak akkor van jogalapja, ha a nép megérik a jog gyakorlására ; ha nemcsak ismeri jogait, hanem bir egyszersmind emelkedett erkölcsi erővel azok szabad és önálló gyakorlására, lia uralkodásának alapját nem a tömegerőben, hanem erkölcsi és szellemi műveltségében birja. Ezt a hazájáért lelkesülő, — önmagára, sajátos geniusára támaszkodó, önmagát folyton művelő és a nyugoti művelt nemzetekkel kölcsön hatásban fejlődő népet kívánja a néppárt megsemmisíteni, midőn a politika terén felekezeti válaszfalakat von a honpolgárok közt, midőn nem önmagára, hanem a csalhatlan Rómára támaszkodik, midőn gúnyolja a tudományt, szidja a modern kulturát s vak követésben és engedelmességben egyengeti a nópsouverainitást megvető absolutismus útjait. Nem a protestantismusról, hanem mindazon kincsekről van szó, a melyeket a renaissance szült és a melyeket a kulturális haladást nemzeti alapon létesítő államok és tudatosan művelő állampolgárok szent és öregbítendő jóként birnak. Ezért is nem a mi egyházunk feladata, hogy az ellenség ellen küzdjön. Az állam, mint a társadalomnak a modern eszmék alapján önálló szervezője : az állam és az államban a társad a1 o m, ez van hivatva minden felekezeti külömbségre való tekintet nélkül e küzdelem felvevósóre s győzelmes befejezésére. A küzdők soraiban bizonyára ott leszünk mi is protestánsok, úgy, mint a múltban ott voltak apáink, a hányszor nemzetünk nagyjai a nemzeti állam erősödése, a személyes meggyőződés, a gondolkozás és vallás szabadsága, a folytonos haladás és igy a demokratia elveinek győzelme érdekében kibontották a zászlóikat.