Evangélikus Egyház és Iskola 1900.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Hetvényi Lajos. Vallásoktatás a középiskolák felsőbb osztályaiban
nemzeti veszedelem is rejlik. (Csak hogy a r. katholikusok nyelvén azt jelenti ám hogy r kath. •egyház !) Az egyházpolitika által vérig sértett katholi-cizmus kezébe vette a fegyvert a keresztyénség jogainak megvédésére. Ezt azonban protestáns polgártársaink, a kik túlbuzgó liberálizmusban félreértik a helyzetet, úgy magyarázzák, hogy ime a reakczió ellenük szerevezkedik és az ultramontanizmus felvetette veszedelmes fejét. Pedig a néppárt szervezkedése korántsem jelentette a testvérharcz megkezdését. Őszinte volt ós leplezetlenül kimondta jelszavát : a revíziót, vagyis viszahóditani a keresztyénség számára mindazt, a mit a radikális egyházpolitaka a keresztyónségtől elfoglalt ! Méltóztassék visszaemlékezni, az egyházpolitika elótt nem volt semmiféle vallási villongás vagy elégedetlenség. Nem beszélt senki reakczióról és nem álmodott senki ultramontanizmusról. {Ugyan dehogy nem volt villongás, hiszen ismételten kellett elkeresztelós miatt miniszteri rendeletet kiadni ; éppen a villongás miatt kellett törvényben szabályozni az állam, felekezetek egymás iránti jogait; ultramontanismusról pedig azért nem beszéltek, mert akkor az ultramontánok még csendesebben viselték magukat, hazafiasak voltak, a vatikáni zsinaton az infallibilitás ellen nyilatkoztak; azóta pedig elszaporodtak a jezsuiták, szaporodnak a kath. lapok, egyletek, megrendszabályozzák a szerzetes rendeket, nyiltan lépnek elő törekvéseik igazi czéljával: a rekatholizálással.) Azóta ezek a kiséitetek mindannyian feltámadtak és a liberálizmus a maga paroxizinusában, a maga delériumában fél ezektől a fantomoktól, a melyek nem léteznek és félnek ezektől a nem létező szörnyetegektől mindazok, a kik valamikor szövetkeztek a liberalizmussal T. képviselőház I Mivel én ezen panaszokban és az ezen panaszokból kirívó aggodalmakban veszedelmet sejtek, nemcsak az államfenntartó katholicizmusnak és a protestantizmusnak, hanem az ezer év óta keresztyén alapon fejlődött magyar állam jól felfogott érdekében is, azért határozottan és őszintén kimondom, hogy a protestáns felekezetek gyöngülésének oka sem az ultamontanizmusban, sem a reakczióban keresendő, hanem felfogásom szerint, azon körülményben leli magyarázatát, hogy a protestantizmus, a liberális jelszavaktól bizonyos mértékben félrevezetve, annak idején a politikai téren szövetkezett a radikális irányzat híveivel. (Csak nem szövetkezhetett az ultramontanismussal I) közvetve segítette a radikális egyházpolitikai törvények megalkotását, ezáltal megerősítette beláthatatlan időre a felekezetnélküli kormány poziczióját a hazában és igy konczedálom, nem tüdva ós nem akarva, de tényleg egyengeti útját annak a valláserkölcsi anarchizmusnak, a mely veszélylyel fenyegeti nem csak a katholi cizmust, nem csak a protestantizmust, hanem velük együtt a magyar állam ezeréves erkölcsi tartalmát is. A protestáns felekezeti érzéseknek a fellobbanása, a vallási élet dekadencziája, az állam alppját képező vallási és autoritativ princzipiumoknak sorvadása a logika kérlelhetetlenségével segítségért kiált az állam ós a kormány felé. Ugrón Gábor: „Káros ós veszedelmes az a politikai irányzat, mely az utóbbi időben felütötte fejét, mely a felekezetiséget akarja a magyar politikába bevinni. Minden nemzetiségi egyház Magyarországon egy külön egész egyházat képez, csak a magyar faj az, mely különböző egyházakra van szakadva. A ki a telekezetiségnek politikáját hirdeti és az egyik felekezetet a másikkal szembe állítja, az csak a magyar faj társadalmi életének szétrombolására törekszik. A felekezeti viszályoknak oka abban van, hogy itt Magyarországon Magyarországnak minden egyháza külön történelmileg kifejlett viszonyban áll az állammal, az egyház és az államközti viszonyt egyenlő törvénynyel kell megállapítani, mely minden egyházzal szemben egyenlő követeléseket, egyenlő igényeket állit fel és egyenlő jogokat és szabadságokat ad, mert az egy törvényben ós ugyanazon feltételek mellett megadott jogok, szabadságok és meghatározott kötelességek lehetetlenné teszik, hogy a felekezetek egymással versengjenek, viszálykodjanak. De a mig külön-küiön történeti alapon vannak szervezve, mindegyik külön joggal bir, egyik több szabadsággal, a másik kevesebbel, addig mindegyik igyekezni fog a maga szabadságát növelni, a maga kötelességeit, korlátait kisebbiteni. Ha egyenlő diszpozicziókat tartalmazó törvény van Magyarországon, akkor a felekezeteknek ez a viszálykodása megszűnik, mert megszűnik az érdek. Az érdek abban nyilvánul, hogy az egyik egyház vagyonosabb, a másik szegényebb. Az ón nézetem szerint kí kellett volna még mondani, hogy minden egyház birja azt a vagyont, mely az övé s ez tulajdonát képezi: de a melyiknek nincs elég vagyona, annak az egyháznak az állam adjon annyit, a mennyivel saját feladatát megoldhatja. A különbség akkor csak az lenne, hogy az egyik egyház kevésbbó szorulna az államra, a másik nagyobb mértékben venné az államot igénybe : de éppen ezáltal, hogy az egyházak állami feladatokat is teljesítenek, azáltal, hogy mindegyiknek a maga fenmaradhatása, fejlódhetésóvé van téve, megszűnnék: az a vetélkedés, az a versengés, az a félelem, a melyet egymással szemben táplálnak és éreznek. Széli Kálmán miniszterelnök: Gróf Zichy János felkiált, hogy a kedélyek megnyugtatására hidakat építsünk és sebeket orvosoljunk, mert — úgymond — ezt követeli az ország érdeke. Bocsánatot kérek, ón azt látom, hogy mást prédikál és mást cselekszik, mert az a párt r
