Evangélikus Egyház és Iskola 1900.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Hetvényi Lajos. Vallásoktatás a középiskolák felsőbb osztályaiban
1*5 támadhat hitben erős, evangeliumi öntudattal felvértezett nemzedék, ha olyan valláserkölcsi nevelésben részesül, mely a szívnek mélyéig hat, átjárja az értelmet, megedzi az akaratot, tehát ha az egyénben krisztusi lelkületet, keresztyén világnézetet és tiszta erkölcsös életet teremt. Hogy egyházunk ennek tudatában van, mutatja az a körülmény, hogy midőn belső élete immár mozdulni kezd, fő figyelmét a vallásoktatásra forditja. Ennek sikere igen sok tényezőtől függ; ezek között első sorban ott van maga a család, melyből a gyermek az iskolába kerül s hova ismét visszatér; továbbá a hitoktató egyénisége, erős hite, theológiai — és általános tudományos képzettsége, paedagógiai tapintata ; de nem csekély jelentőségű maga a tanterv sem. — Ez alkalommal ez utóbbiról akarok szólani, még pedig a vallástanárok mult évi július hó 3-án tartott értekezletének megbizásához hiven, pusztán csak a középiskolák V— Y11I. osztályainak tantervéről. A tantervet azonban helyesen csak akkor állapithatjuk meg, ha helyesen tűzzük ki a czélt s ennek megíelelőleg választjuk meg a tananyagot, továbbá az oktatás minden fokán számolunk a psychológiai tényekkel, tekintetbe vesszük a tanulók gondolkodásának sajátságait s e szerint intézzük az oktatás módját. Mindenekelőtt tehát a vallásoktatás czélját kell kitűznünk, a mely más nem lehet, mint oly egyének nevelése, a kik nem csak névleg, de tényleg is keresztyének, a kik a Szent-Lólek keresztségét is felvették, a kiken feltétlenül a mindenható Isten akarata uralkodik s minden más csak annyiban, a mennyiben az Úr akaratából folyik s azzal megegyezik; a kik meggyőződésszerüleg vallják, hogy a legfőbb jó eléréséhez csak egy út van, t. i. az Úr Jézus Krisztus. Szóval a vallásoktatás czélja : keresztyén sziv és keresztyén jellem teremtése. Ezen meghatározás hármas feladatot tűz ki elénk, t. i hogy megismertessük az isteni kijelentés okmányát, a bibliát, továbbá azt, hogy ennek elvei, tanításai miként érvényesültek a történet folyamán és végül el kell sajátíttatnunk ág. hitv. evang. egyházunk hittudaiát, mert csak eme hármas feladat teljesítése útján nevelhetünk öntudatos keresztyéneket, kik az evangelium szerint hisznek, gondolkodnak és élnek. Ennél fogva a vallásoktatás anyagát a bibliaismertetós, egyháztörténet, hit- és erkölcstan teljesen magában foglalja. Ezen vallásoktatási anyagot kell most már úgy beosztani, minden fokon a szükséges s a valláserkölcsi nevelésre alkalmas ismereteket úgy kiválasztani és módszeresen feldolgozni, hogy az egész oktatás a fő czél: „keresztyén sziv és keresztyén jellem neveléséinek szolgálatába állhasson. De mindenekelőtt tekintetbe kell venni azt, hogy eme kettős czél elérése egyszerre nem történhetik ; a tanuló lelki világának fokozatos fejlődése, a különböző idókorok sajátlagos jellege hozza magával, hogy az alsóbb fokon a vallásoktatás ós nevelés terén olyan eszközöket kell használni s olyan módszert alkalmazni, mely inkább a vallásos érzést, a vallásos hangulatot neveli, a már serdültebb ifjúságnál pedig olyanokat, a melyek az említett alapon az Isten országát kereső akaratot vannak hivatva edzeni, fejleszteni. Eme követelmény keresztülvitelére azonban a hitoktató methodusa egymagában nem elegendő ; ki kell erre terjeszkednie a tantervnek is, mely a tananyagot az egyes osztályok szerint beosztja s a tárgyalás fő elveit és menetét kijelöli. Az alsó négy osztály régi tananyag beosztása az> említett czélnak általánosságban megfelel ; tehát az nézetem szerint megmaradhat annak kiemelésével, hogy az első két osztályban a bibliai történetekkel a megtelelő helyeken a káté kapcsolatba hozandó, a lV-ik osztályban pedig, a hol az oktatás vezérfonalát Luther kis kátéja képezi, a hús ós vér ismét a szentírás legyen ; a harmadik osztályban pedig az egyháztörténet élet- ós korrajzokban tárgyalandó és itt is szükséges új-szövetségi szakaszokat olvastatni, különösen alkalmas itt erre az Apostolok cselekedetéről szóló könyv. A mi most már az V—VIII. osztályok tantervét illeti, szerény véleményem szerint a régi alapon már nem maradhatunk meg; egyrészről azért, mert kevés helyet biztosit magának a szentÍrásnak, holott oktatásunknál a sikert fóleg az írás erejétől várhatjuk ; másrészről azért, mert azon az alapon concentrikus oktatásról szó nem lehet; a bibliaismertetós, egyháztörténet, hit- és erkölcstan — különösen a használatban levő tankönyvek szerint — mint egymás mellett álló külön tárgyak szerepelnek ós semmi sem mutatja, hogy ezek egy és ugyanazon eszmének a szolgálatában állanak, hogy mindegyik csak eszköze a Jézus Krisztus evangéliumában való megerősítésnek ; már pedig a helyes didaktika arra törekszik, hogy a serdülő ifjút logikus gondolkodásra