Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Hetvényi Lajos. Vallásoktatás a középiskolák felsőbb osztályaiban

szoktassa és hogy mindenben lássa a fő tényezőt; tehát az V—VIII. osztályok vallásoktatása is csak akkor fog helyes alapon történni, ha az logikus és egységes lesz, ha lesz egy középpontja, melyet az oktatás a maga egészében teljesen megvilágit; ez a középpont pedig más nem lehet, mint ama eszményi, tökéletes vallás, a mit Jézus Krisztus evangéliumában találunk meg. Eme vallást. az Istennel való benső, tökéletes viszonyt, eme Istenben való életet az „Isten országa" kifejezés foglalja magában a legtökéletesebben ; tehát a vallásoktatás tárgya, középpontja is csak eme az Űr Jézus Krisztus által alapitott Isten országa lehet. Ennek teljes megértése szempontjából részleteiben kell ismerni előkészítését ós hogy öntudatos evangéliumi hitéletet ébreszthessünk, Krisztus tiszta, eszményi vallásával szembe kell állítani annak deformált alakját, majd pedig ki kell mutatni, hogy a reformáczióban miként újult fel ismét Krisztus tiszta evangéliuma s végül meg kell ismertetni evangelmi egyházunknak mai hittudatát. Ez a gondolat vezetett, midőn a mult nyáron értekezletünkön a tantervről szóló tanácskozás alkalmával azt a javaslatot tettem, hogy a felsőbb osztályok tananyagát a következőképen osszuk be : az V-ik osztályé legyen : Az ó-szövetségi Istenországa s annak történeti alakulása a reformáczióig, a VH-ik osztályé: Az új-szövetségi Isten országának újraéledése a reformáczióban ; a VIII-ik osztályé : Evangéliumi egyházunk tanainak összefoglalása a hit- és erkölcstanban. Eme beosztás egyszerre kettős czélt szolgál ; egyrészről biztosítja az egyöntetűséget s miután az oktatás középpontjába az üdvösségnek az Űr Jézus Krisztusban történt megvalósulását helyezi, ez által az anyagnak minden részét szó szoros értelemben vett vallástanná teszi ; másrészről pedig a bibliaismertetésnek olyan keretet ad, mely a felsőbb osztályoknak legjobban megfelel. A tanulónak bibliai ismerete határozott, világos ós öntudatos csak akkor lehet, lia a biblia olvastatás részint a történeti előadással, részint pedig a hites erkölcstani igazságok tárgyalásával Kapcsolatban történik. Csak úgy ismerheti meg a tanuló a szentírás igazságainak jelentőségét a maga valójában, ha az üdv eszméjének történeti keretét ismeri és egyházunk hitelvei csak úgy mehetnek át megrendithetlenül maradandó tulajdonába, ha az igének ereje bizonyítja, megvilágítja és közvetíti azt. Ennél fogva véleményem szerint szakítani kell a bibliaismertetés eddigi módjával. A régi tanterv ugyanis az egész szentírás megismertetését csak egy évre, az V ik osztályra szorította. Ez az egy év elóg volt arra, hogy a szentírásról s egyes könyveiről sokat beszélhessünk, de arra, hogy a szentírásból eleget nyújthassunk, édes kevés. Az üdvösség előkészítésének és megjelenésének történeti megvilágosítására alig jut idő ; erre különben a régi tanterv nagy figyelmet nem is fordit; megelégszik az egyes könyvek tartalmának és keletkezésének ismertetésével. Ez pedig a szentírás igazi megértéséhez korántsem elég. Továbbá az egyháztörténeti eseményeket is csak akkor tudja a tanuló a maguk értéke szerint mérlegelni, különösen a reformáczió szükséges voltát felfogni, annak világtörténeti jelentőségét megérteni s azt igazán méltányolni, ha a kiindulási pont itt is a szentírás s a hit- ós erkölcstan igazságai is csak úgy válhatnak a tanulók meggyózódésszerű élő hittudatává, ha mindent a szentírásra, nevezetesen Krisztus evangéliumára vezetünk vissza. Ezért hangsúlyozom azt, hogy a bibliaismerteiés olvastatás útján három év folyamán (V—VII osztály) történeti keretben és egy év folyamán (VIII. osztály) a hit- és erkölcstan keretében történjék. Csak ezen az úton valósithatjuk meg azt, a mit a mult nyári értekezletünk is az evangéliumi vallásoktatás fő elvének mondott, hogy t. i. „a vallásoktatás központja s alapja a szentírás legyen." A megoldásra váró kérdés ennek alapján most már csak az, hogy eme keretbe osszuk be ama vallásoktatási anyagot, mely hivatva van arra, hogy a keresztyénség eszményi lényegét s történeti alakulását a tanuló teljesen megérthesse s ennek folytán az evangélium tanítása élő öntudatává, világnézetévé váljék. Az V-ik osztály feladata tervezetem alapján az, hogy a keresztyénség positiv előkészítését tüntesse fel az ó szövetségi vallástörténeti fejlődésében, tehát hogy megismertesse Izrael népének történetét ós az ó-szövetség valláserkölcsi világnézetét, ennélfogva világosan álljon a tanuló előtt, hogy mennyiben lett az új szövetség betetózője az ó-szövetségnek. Ennélfogva az V-ik osztály anyaga két fórészre oszlanók, az elsó Izrael népének története, a második az ó-szövetség valláserkölcsi világnézete rövid, velős összefoglalásban s a megfelelő helyeket az ó-szövetségból a történeti előadás-