Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Luthertársaság

zonyságainál fogva ne is vegye tőlünk rossz néven senki sem. Mint evangélikusoknak is e hazában „élnünk, halnunk kell." S aztán, nem germani­zálják a német testvéreink lépten-nyomon a re­formátiót, sőt még magát az ev. keresztyénséget is? Tekintsenek csak körül, s nem egy „német evangéliumra" s „német protestantismusra" fog­nak akadni 1 Az ultramontanismus köréből Beyschlag „Deutsch-Ev. Blätter" márcz. füzete nyomán közöljük a következőket: A pápás egyház nak az 1900-ik évre szólló évkönyve „Gerantia cattolica" cz. alatt következő jelzőkkel illeti a hi­vatalos pápai czimet: „XIII. Leó, római püspök, Jézus Krisztus helytartója, az apostolfejedelem utódja, az egyetemes egyház legfőbb pontifex maximusa, a keletnek patriarchiája „Olaszország primása, a római tartomány érseke és metropoli­tája s a római egyház világi birtokainak souve­rainje." A pápás „Osservatore romano," mint a kúria hivatalos organuma pedig egyenesen „a pápa tanulmányozására" hivja fel a kath. világot, mert hát „a ki a pápát tanulmányozza, magát a pápaságot, s a ki pápaságot tanulmányozza, magát az egyházat, a Krisztust és az istent tanulmá­nyozza." Ez a tömjénfüstös és szenteltvizes tétel rövidebbre foglalva, annyit teszen, hogy a ki a pápát tanulmányozza, magát az istent tanulja ismerni. Hát keresztyénség-e ez, vagy pedig blasphemia? — jegyzi meg erre helyesen Beyschlag. — De lássunk egy más ultramontán példát. A német birodalmi kormány -— mint már emiitettük — római pápás theol. fakultást akar létesíteni a strassburgi egyetemen. A pápás chovinista szellemben nevelt klérust ez által hazafiasabbá és műveltebbé akarná tenni. Mintha a vatikanismus összeegyeztethető volna a német patriotismussal! Ennek az illusiónak Hert­ling centrumpárti férfi és bonni egyet tanár a mozgatója, hogy a strassburgi prot. egyetemi szel­lem átengedje e végvárat a pápás ultramontanis­musnak. A kath. theol. fakultás maga után vonná az ultramontán bölcseleti, jogi, történeti és orvosi tanszékek létesítését. Ezzel természetesen bevinnék a trójai falovat Ilium falai közé. A „Ohristhliche Welt" cz. 1. 6 ik és 10-ik számában behatóbban foglalkozik e strassburgi pápás theol. fakultás kérdésével. De nézzük az 1870. óta adoptáit porosz vatikáni ultramontanismus mozgolódásait B á d e n b e n. Egy An s el ment nevű vallástanár bünteti pápás ta­nítványait, mert „protestánsokkal érintkeznek, kik pedig, mint az ördög czimborái nem is keresz­tyének." Egy másik, Isemann nevű azt tanitja a vallási órán, „hogy a protestánsoknak nincsen istenök (tán pápájok?) az egyházban, mert az ördögnek szánt rossz társaságból állanak." Egy harmadik, Epp nevezetű vallástanár a karlsruhei reálgymnásiumon Bismarckot szidalmazó iratokat oszt ki jutalmul tanítványai között, szidalmazza a vegyes házasságú szülőket s ócsárolja azok előtt a szülőknek szóló bizalmat. Úgy halljuk, hogy a kormány lépéseket tett a jezsuita csodabogarak elűzésére. Mennyire sűlyedett itt a liberálisabb Wessenberg-féle katholicismus ! Im ez a canossai egyházpolitika gyümölcse a német birodalomban! S végül még egyet az ultramontán csodavi­rágok közül. Beyschlagnál olvasom, hogy Kra­kóban az apáczák egy 14 éves zsidó leányt tüntettek el. S mit tett az osztrák kormányhatóság? A szomorkodó apa minisztertől miniszterre szaladt, s a botrányos rablásra a gácsországi miniszter állítólag kijelentette, hogy ennek a botránynak megszüntetésére „administra­tiv eszközök nem állanak rendelkezésére, mert a kolostor falain megtörik a világi hatalom." Odáig jutottunk tehát a század alkonyán, hogy az állam nem büntetheti az emberrablást, ha azt apáczák követték el. S ezzel meg is volna valósítva a Syllabus ultramontán állami ideálja. Ennél fölvi­lágosodott századunk végén csak az czifrább, a mi néhány héttel azelőtt minálunk az abaúji ki­rálynépen törtónt, a melynek gör. kath. lelkésze 2 frtért egy zsegnyei luth, asszonyból kiűzte az ördögöt. Valóban jól haladunk 1 Az osztrákok „Los von Rom" moz­galma korántsem stagnál, sőt inkább az örven­detes haladás útján van. Igy Bécsben január 14-én 23, Schönbergben 13, Bruckban 12, Turnban 40, Bielitzban 2 pap, Klagenfurtban a mult évben 55, Brünnben 105 s Braunauban 260 személy tért át az ev. egyházba. Utóbbi helyen önálló egyház­község is alakult. Villach Karinthiában 300 lélek­ről 600 ra emelkedett s templomépitésre gondol. Mürzzaschlag Rosegger német költőnek áttérésé­vel 5000 frt gyűlt össze s templomépitési helyet vásárolt, sőt Grátzban egy ev. árvaházra rende­zett estén 8200 korona gyűlt be. A papsággal szö­vetkezett állami hatalom azonban továbbra is ül­dözi a mozgalmat, a brutalitás és törvénytelenség összes nemeivel. Igy Hohenslbóből kiutasítottak egy németbirodalmi h. lelkészt „csendzavarás miatt," Trebnitzben megtiltották az ev. vallásoktatást, az ev. irodalmat konfiskálják s a pápás klérus áll a német- és protestánsellenes üldözés élén. De az ókatholikusoknak is részük van a „Los von Rom" mozgalmának győzelmeiben és szenve­déseiben. Igy Schönbergben gyülekezet alakult s egy pápás vikárius Bernbe ment ó kath. theológiát tanulni. Az egykori Ferenczrendi Ferk-nek meg­tiltották az ó-kath. lelkipásztorkodást, mivel kö­zépiskolai tanulmányait nem végezte állami gym­náziumban." Mig a rendhez tartozott, akadályul az nem szolgált. Gablonzban 330, Grátzban 282, Leobenben 148 és Schönbergben 57 személy tért át az ev. hitre. Főleg a svájezi ó-katholiku

Next

/
Thumbnails
Contents