Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Luthertársaság

3 azoknak lefordítására Bachát D. főesperest kérte fel. A népiskolai tankönyvül alkalmas „Egyháztörténet életrajzokban" cz. pályázatra beérkezett munka a birálók véleménye szerint a kívánalmaknak nem felelvén meg, újbóli átdogozásra a szerzőnek visszaadatik. Szeberényi L. „Luther élete" cz. munka elfogyván, azt legközelebb új kiadásban fogja kiadni a társaság. Az intéző bizottság jegyzője sajnálattal jelenti, hogy a tagdíj befizetésében nagy hanyagság mutatkozik, mivel ez idő szerint 107 tag 1247 frtnyi tagdíjjal van hátralékban ; az értekezlet kimondja, hogy a mennyiben az illetők elvál lalt kötelezettségeiknek a legközelebb történendő felhívás után sem felelnek meg. ezt az ügyet a Társaság ügyészének lesz kénytelen átadni. E helyütt is barátságosan felkérjük azokat, a kiket illet, hogy ne késsenek elvállalt kötelezettségeiknek eleget tenni, mert hiszen az ilyen mulasztások nagyon hátráltatják a Társaság működését. Az értekezlet, a mely sok reformeszmót vetett fel s beszélt meg részletesen, esti 8 órakor fejeztetett be; s tapasztalva a kerületek fejeinek: a püspök uraknak élénk érdeklődését s a Társaság iránt való jóindulatát, lelkesedósét, reméljük, hogy ez ertekezlet egy új, élénkebb tevékenységű jövőnek fogja kezdő pontját képezni. Adja Isteni KÜLFÖLD. A német császárné protektorátusa alatt álló s a tanitó- és nevelőnőknek szóló általános német nyugdíjintézet — mint Luthardt lapjában olvasom — az 1899 ik évről szóló számadásait örvendetes eredménnyel zárta le. Újonnan belépett 163 tag, úgy hogy összes tagjainak száma ma 3462, a kik közül 2376 Poroszországban, 879 a többi német államokban ós 207 a külföldön szolgálja a nevelés szent ügyét. 618 tag évi 183.708 márka nyugdíjban részesül Segélyezésekre vagy szegényebbeknek az illetékek elenge désére a mult évben az intézet 8000 márkát fordított 33 tagnak utólag emelték föl a nyugdíj igényt. Mai alaptőkéje 6 823,650 márka. Ez év október havában 25 évi fennállásának jubileumát fogja megülni, mely alkalommal ünnepi iratot is közrebocsát eddigi áldásos működéséről. A nyugdíjintézetbe való belépés s a befizetés Berlinben (Behrenstrasse 72.) a központi pénztárnál történik, íme, ez is egy fontos lépés a tanítónői hivatal megkedveltetéséhez. A socialismusnak egyik legfontosabb és legéletrevalóbb eszméje épen az általános biztosítás felé való törekvés, s e tekintetben is jó úton vannak már Németországban. Népszerűsített tudományos előadásokat tartottak e télen a württembergi Heilbronnban „vallási kérdésekről." Rendezte azokat Herrn2 nn dékán és Wurster városi lelkész. Ilyeneket korábban már Schöll lelkész is rendezett B^utlingenben. Következő kérdésekről értekeztek: 1. Mi az ember? 2. Van-e személyes Isten? 3. Lehet-e hinni az isteni világrendben? 4. Kijelentésen alapul-e a mi vallásunk? 5. Ki volt Jézus? 6. Megváltott-e minket Krisztus? 7. M-i jön a halál után? Valóban magvas és komoly keresztyén vallási kérdések. Mi több, meg volt engedve szóval vagy írásban a vitatkozás is, mely soha sem lépte át a komolyság határát. Az érdeklődós igen nagy volt. Nem ártana ilyeneket nálunk is szorgalmatosabban meghonosítani. Az evangéliumot a tudománynyal is szolgálhatjuk. „Ungarn" czim alatt Luthardt lapjának 10ik száma ismét csak rólunk szólt. Ez alkalommal lapunkat leczkézteti meg eképen : „Sajnos még mindig nem tudják Magyarország ev. lapjai megóvni s megvédeni az egyház, sót még a keresztyénség méltóságát sem, mihelyt a magyarság magasztalásárol van szó. Sajnálattal regisztráljuk Veres József orosházi ev. luth, lelkész „Evang. Egyház és Iskola" cz. lapja 40. számának az egyházban uralkodó magyarizáló pártot hiven jellemző következő tényét: A Petőfi ünnepélyek alkalmával közöl „Petőfi" cz. alatt dr. Béri Mo rávésik Gyula tollából egy költeményt, a melyben szóiulszóra az olvasható: „Mindnyájunkban van Isten egy paránya, Melyet jóságos lelkéből adott; De benned, magyar nemzet Messiása, Isten tüzéből örök láng lakott. Dicső szived, hogy utoljára dobbant, Halálod megváltá e nemzetet; Megörökítve érzését dalodban, Népednek igy adsz örök életet." Ilyenekkel traktálíatják magukat Magyarország evangélikusai !' *) Hát mi köszönjük Luthardt lapjának komoly figyelmeztetését, el is ismerjük, hogy hazafias áradozásainkban ós használt képeinkben olykor olykor túlozunk, de túlozásainkban is csak az a históriailag és vallásos erkölcsileg megszentelt igazság jut kifejezésre, hogy „az egyházban uralkodó magyar párt" a hazafiságot és az ev. vallásosságot egymástól elválasztani sem nem tudja, sem nem akarja soha sem. Es ezt a história tanúbi*) Ó sancta siraplicitaá I Magyarán : ó szent együgyűség I Nem tudja az ember ilyenek olvastára: ezekben a külföldön árulkodókban mi a legnagyobb : a magyar iránti gyűlölet e, mely minden szavokból kiri, a képinutatás-e, mikor minduntalan az evang. egyházat emlegetik, pedig ennek leple alatt, ennek rovására a nemzetiségi érdeket szolgálják, vagy pedig a tudatlanság, a mit ilyen megjegyzéseikkel is elárulnak?! A költői felfogás és kifejezés iránt nem lévén mégcsak érzéke sem: azt prózai, sőt theológiai szempontból forgatja ki értelméből a jámbor szemforgatói Hiszen igy mindent télre lehet magyarázni ! Ezen alacsony de rosszakaratú észjárás szerint a gyermek ne nevezze az apját apjának, mert az Ur imádsága szerint az Isten a mi atyánk, ne imádkozzék az Isten országa eljöveteléért, mert Krisztus szavai szerint az Isten országa tibennetek vau, ezen felfogás szerint az Üdvözítő nem volt jó, mert az ö szava szerint csak az Isten jó ; e szerint istenkáromlás Pál ap. szava : istenök az ő hasok stb. e szerint pogányság Luther énekének első sora: erős vár a mi istenünx. Ilyen áralkodással traktáltatják magukat, s igyekeznek meggyülöltetui magyar hittestvéreiket Magyarország evang. árulkodói 1