Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Hogyan ébresszük fel s ápoljuk felsőbb iskolai növendékeink evang. öntudatát?

hozza a gyűlöletteljes osztályharczot ; a merev törvényszerűség s a féktelenség, a valódi élet sü. lyedtsége s a szemérmetlenséggel való üzérkedés, a keresztyén élet kiűzése az iskolákból és a számtalan idegbetegség, örülés és öngyilkosságok, vallástalanság és egyfelől a spritismus tévelygése, másfelől ördögi elvetemedettség, a lelkiismeret tagadása és a tömérdek tisztességtelen üzlet, az autonom erkölcsiség, mely vallás nélkül akarja fenntartani a társadalmat és az élet komoly feladatai iránti határtalan könnyelműség, sikkasztások, harácsolások, a keresztyéni szeretet elfojtása ós a közügyek iránti fagyos közöny, mindezek együtt összevéve s külön-külön szerves összefüggésbenvannak egymással s nem lehet ezek közül egyet sem gyógyítani máskép, mint az alap-oknak, a keresztyénellenes gondolkodás módnak gyökeres megváltoztatása által. És szükséges volna már a theológiai intézetekben nagy gondot fordítani arra, hogy leendő papjaink már ott alaposan megismerkedjenek ko» runk legnevezetesebb áramlataival s ezek forrásával, hogy az életbe kilépve önállóan képesek legyenek felvenni azokkal a harczot s esetrólesetre tudjanak találni utat módot, a hogy a népnek szivéhez férkőzni lehetséges. S ha a nép látni fogja, hogy az egyház emberei nagy gonddal foglalkoznak azon kérdésekkel, melyek az ő lelki nyugalmát háborgatják, de a melyek tömkelegéből saját eszével nem találja meg az igaz utat, fölébred akkor önkényt kebelében a szükségérzet, hogy egyháza ajtaján kopogtasson, boldogság és nyugalom után sóvárgó lelke belső ösztöntől hajtva közeledik s ragaszkodik az Isten oltárához, nem lesz szükség külső kényszer eszközökre. Úgy fónyljék tehát a ti világosságtok az emberek előtti SASS JÍN08. Hogyan ébresszük fel s ápoljuk felsőbb iskolai növendékeink evang. öntudatát ? Egyházi körökben gyakran halljuk a panaszt, hogy világi elemünk nem elég buzgó, nem elég egyházias s nem igen bir evang. öntudattal. A baj nem új, hanem nagyon is régi keletű. Ennek megszüntetésére alakultak a belmissiói egyesületek, a nőegyletek s az ifjúsági egyletek; enneír megszüntetésére alakította át az 1891—92. évben tartott zsinat felekezeti középiskoláink vallástanitását és vallásos nevelését, megteremtvén a vallástanári állásokat. A reform szükséges is volt, a miként látható, már néhány óv alatt is szép gyümölcsöket termett. Az evang. középiskolának ugyan, ha czélját teljes mértékben, minden rendelkezésére álló eszközzel igyekeznék megvalósítani, ha csak a szakrendszer követelményeiből nem, aligha lett volna szüksége a zsinat által megteremtett új állásra. Mert hiszen az iskolának nincs s nem is lehet más czélja, mint a meghatározott ismeretek közlése mellett a rábízott gyermekeket helyes irányban nevelni, s ehhez járul az ev. iskolával még az a követelmény, hogy tanítványait vallás-erkölcsi jellemekké képezze. Ez nem lehet egy tanár feladata, hanem a munkában az iskola összes tanerőinek részt kell venni, ez nem történhetik meg egyedül, csak a vallási ismeretek közlése által, hanem az összes tárgyaknak e czél szolgálatában kellene állaniok. Hogy ez miként történjék, azt a pedagógiai tapintat és bölcsesóg van hivatva eldönteni, annyi azonban áll, hogy mig az összes tárgyak közül, különösen a vallástan, a történelem és az anyanyelv s irodalom tanítása kecsegtet legnagyobb sikerrel, erős evang. élet és öntudat csak ott ébredhet, a hol erős evang. meggyőződéssel biró egyén vezeti a tanítást. Sajnos, hogy az ilyen egyének evang. iskoláinkban is egyre rittkábbak lesznek. A vallástanárok az evang. öntudat, a felekezeti szellem felébresztése és ápolása körüli munkájukban jóformán magukra vannak hagyatva s a mely munkát társaik segítségével könnyen és eredményesen végezhetnék, azt sisifusi erőmegfeszitóssel maguknak kell megkisórleniök. Lássuk tehát : mit tegyen a vallástanár a felsőbb iskolai ifjúság evang. öntudatának felébresztése és ápolása körül? 1. A fejlődő ifjú lelke tele van ideálokkal, melyeket részint otthon, a szülői háznál ültettek bele. részint pedig maga szerzett. Ezek közül különösen a barátság és hazaszeretet, az istenfélelem és vallásosság eszméje tűnik ki. Erre az alapra kell a vallástanárnak építenie. Meg kell ismertetni az ifjúval az istenfélelemben s az Istenhez való bizalomban gyökerező vallásnak érte-