Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Hogyan ébresszük fel s ápoljuk felsőbb iskolai növendékeink evang. öntudatát?

két; e mellett azonban általános keresztyén öntudatának ápolásáról sem szabad megfeledkeznünk. Krisztus személye az az alak, melyhez hasonlóra az egész világtörténelemben nem akadunk ; műve az a mű, mely a világtörténelemben egészen egyedül áll. Az ifjút nem lesz nehéz erről meggyózni s ezen tovább épitve, szemét a magasságba irányozni, a honnét mindég csak segedelmet és áldást nyerünk. Az általános keresztyónségről könynyen áttérhetünk a protestantismusra. A világ színpadán Luther jelenik meg, hogy az ó testamentomi prófétákhoz hasonlóan elkészitse a közelgő király útját. Luther alakja egy valódi hós alakja ; jellemében a legszebb emberi, keresztyén és nemzeti tulajdonságok oly összhangba olvadnak, hogy érte az ifjúság mindenkor lelkesedni fog. A ki elevenen, lelkesültséggel tudja az ifjúság előtt feltüntetni, hogy miként öltött az Isten igéje Jézusban, Jézus pedig Lutherben alakot, hogy miként valósultak meg az általános vallási igazságok a keresztyénségben s miként ünnepelte a keresztyénség Luther által a feltámadás ünnepét: az már fel eredményt ért el az ifjúságnál, mely az emberi hősiesség, a rendkívüli alakok s a vallási eszmék tisztasága iránt mindenkor fogékonysággal bírt. Hogy az eredmény még nagyobb legyen, ajánlatos, hogy Luther élettörténetét s egyéniségét ne csak az egyháztörténeti órákban rajzoljuk, hanem október 31 ét megelőzőleg újra meg újra gondosan megismertessük vele az egész ifjúságot; olcsóbb életrajzait megvételre ajánljuk, munkáiból pedig a szemelvényeket olvassuk fel. 2. A protestantismus lehetővé teszi s megengedi a hitnek a tudással, az egyháznak a kultúrával, a világi czéloknak az egyháziakkal való összhangzó egyesítését. Schleiermacher szerint a hit nem járhat karöltve a barbarismussal, a tudás a hitetlenséggel. A ki a hit álláspontjáról terde szemmel néz a tudomány világára, az ép oly protestáns ellanes cselekedetet visz véghez, mint az, a ki látszólag a tudomány érdekében, valóban azonban nagyon is a tudomány ellenére, meg akarja fosztani a hitet a maga jogától. Az ember nem adhat elég hálát Istennek, hogy neki az ismeretnek e két útját adta. A tudománynak és hitnek, a világbölcseségnek s isteni bölcseségnek azonban szabadon kell egymás mellett haladniok ; az a viszony, melyet köztük a reformatio megteremtett, mindegyiket önállóvá tett, csak azt kívánva meg, hogy egymást lölcsönösen segitsék és támogassák. A középiskolai tanulmányok végén levő ifjút nem nehéz erről meggyőzni. Csak arra kell őt folytonosan figyelmeztetni, hogy protestáns meggyőződéséből egy hajszálnyit se kell engednie, ha a tudomány forrásából meríteni akar; hogy Luther mellett Aranyért is lelkesedhetik s könyvtárába az újtestámentom mellé bátran oda állithatja „Az ember tragédiáját," hogy hite miatt nem kell a természettudomány kutatásait elítélnie. Csak arra kell ót emlékeztetni, hogy mint protestáns egyénnek szabadságában áll hitének épületét az evangelikus hitvallás tág keretében a saját egyéniségének megfelelően felépíteni, hogy a kultúra elűzi ugyan a babonának kisérteteit, mindamellett igy szól a hithez: „a hova te mégy, én is oda megyek ; a te Istened az én Istenem ; csak a halál válaszszon el bennünket." Ha az iskolától válni készülő ifjúnak figyelmét mindezekre felhívjuk s bebizonyítjuk neki, hogy a protestantismus a lelki élet egyensúlyát nemcsak, hogy nem fenyegeti, hanem ellenkezőleg megszilárdítja, lehetetlen, hogy ez az ifjút büszkévé ne tegye arra a vallástételre, mely lelkiismeretét bilincsekbe nem veri s tudásvágyát rég felismert ábrándképekkel kielégíteni nem törekszik. 3. Az iskolai évek elteltével az ifjú kilép az életbe, hogy választott hivatásának éljen. Erre a hivatására is el kell őt a vallástanárnak készítenie s a szövevényekben gazdag életet kellőképen megvilágítani. Számtalanszor bebizonyított tény, hogy a reformátió által létrehozott erkölcsi nézetek szolgálnak a mai világnézet alapjául. A jelenkorban már senki se hasonlítja az államot, a társadalmat, a munkát, a családot, a művészetet ós tudományt a holdhoz, mely csak a naptól : az egyháztól nyeri fényét és létjogosultságát. A zárdák, szerzetesek, apáczák, a szegénységnek s a koldulásnak lelki üdvösségünk érdekében való ápolása ma már csak hangzatos jelszavak. Az Isten országa nemcsak az egyházban, hanem a felfelé törekvő emberiség küzdelmeiben is megvalósul ; ma már nemcsak a missionárius és a lelkész, hanem a gép ós gőz is szolgálja az Isten országa terjesztésének ügyét. Ezért az ifjakat azon tudatban kell megerősíteni, hogy bármely életpályára lépjenek s bármely hivatást töltsenek is be, az istenfélelem és Istenben vetett bizalom, a lelkiismeretesség és emberszeretet megszerzi nekik a szentlélek áldását s munká