Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Sass János. Társadalmi mozgalmak s a protestantismus

De sirból kélve szól az Úr: A lélek él, föltámadunk; — Ha vallja majd: az Úr mi édes, Törvénye mily gyönyörűséges; Mily boldog mindenek felett, Ki megbocsát, áld és szeret; Ki a viharban meg se reszket, Békén hordozza a keresztet; Ki halni bir; vétkezni nem, S ha megbotlott, keservesen Tud sirni bűnei felett, S igy szól az örök Szeretet : Bizzál fiam, bizzál leányom, A bűn terhét, mely most alá nyom, Szivedről én leemelem, Leemeli a kegyelem ; — Ha majd a lélek érzi azt, Hogy áldást, békét ós vigaszt Harmatoz az Isten kegyelme A vallásos, hivő kebelre, S sziv boldogsággal megtelik Bölcsőtül a sir széléig: Oh akkor, akeor újra eljó Vidám napunk s oszlik a felhő, A mely most elborita minket Es földeríti sziveinket. Jövet mi fényes hajnalunk, Eljöttödért fohászkodunk : Gyújtsd lángra, Isten, a hitet, Teremts mibennünk új szivet! Sziklán épült Krisztus egyháza, Áll és vihar hiába rázza ; Győznöd kell Evangyéliom, S virulnod, oh magyar Sionl Társadalmi mozgalmak s a protestantismus. Képviselőházunk egyik első rangú szónoka nem régen sötét színekkel festett képet tárt elénk hazánk közállapotairól. A kép vonásai itt-ott talán túlságosan kemények voltak, de a közerkölcsök rajza határozottan nem volt túlzott. Nem azért, mivel korunkban sokkal számosabb s többféle bűntényeket vet felszínre a társadalom mozgalmainak hulláma. E sokaságot és -különféleséget a társadalom élénkségéből, sokoldalúságából lehetne levezetni a nélkül, hogy e jelenség társadalmunk általános erkölcsi színvonalának sülyedtségét jellemezne. Hanem ha társadalmunknak azon kétségkívüli jellemvonását vesszük szemügyre, minél fogva felháborodás nélkül, közönyösen fogadja a legborzasztóbb bűnesetek hirét, ha azt látjuk, hogy társadalmunk szervezetében hiányzik az az idegszál, mely a bűn fuvallatára összerándul s nyugtalanul bizsereg, mig a levegő meg nem tisztul, akkor mégis arra a meggyőződésre jutunk, miszerint mai társadalmunknak oly különös sajátságos jellege van, melyet nem lehet egyedül a fejlödöttség természetéből kimagyarázni. Hiszen voltak már a történet tanúsága szerint ilyen, úgy nevezett romlott korszakok. A Genesis VI. és XI. fejezetei valószínűleg ilyen kor emlékét tartották fenn. Augustus császár kora is igen sok tekintetben hasonlít a mi korunkhoz, Luther korában ós később XV. Lajos franczia király korában sok olyan jelenségekkel találkozunk, melyek a mi korunkat jellemzik. De az az elv, miszerint minden szabad, a mit a polgári törvény nem tilt, sőt minden ember becsületes, ha a rendőrség kezei közül ügyesen ki tud siklani, vagy a bíróság előtt fortélyosan ki tudja vágni magát, minél fogva nincs oly cselekedet, a miért pirulnia kellene, ez az elv talán sohase volt annyira érvényben, soha annyira" elterjedve, mint most. És minthogy a keresztyén vallás lényege szerint az ember értékének próbaköve az érzelmek tisztaságában s a lelkiismeret nyugodtságában áll, ebből önkényt következik az a tény, miszerint mai társadalmunkban a keresztyénség arczulatját idegen, a keresztyénséggel ellenkező, vele össze nem egyeztethető elemek fertőztették meg. S a leguagyobb baj meg éppen azon körülményben rejlik, miszerint azok, kik hivatva volnának a társadalom mozgalmait kormányozni, vagy azoknak irányt adni, nem akarják elismerni azt az igazságot, miszerint társadalmunk betegségének symptomái ós a keresztyénség alapelveinek hűtlen megtagadása közt, szoros okozati összefüggés van, úgy, hogy az okozat addig meg nem szűnik, mig az okot el nem háritjuk. Polgári törvények által akarják a betegséget, vagy csak ennek a tüneményeit gyógyítani, holott a baj lényege éppen abban fekszik, hogy a törvény csak azok számára létezik, a kik azt kiját-