Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Jelek

hangja elhatolna minden egyes hitrokonom lelkéhez, azt''kiáltanám nekik: vigyázzatok, az egyház veszélyben van, gondoskodjunk első sorban apostolok neveléséről I Egyébiránt fogadja Nagytiszteletű tanár űr kiváló tiszteletemnek Kifejezését, mellyel vagyok Budapesten, 1900. márcz. 12. kész szolgája : ZSILINSZKY MIÓÁLY. Jelek. Az elmúlt napokban egy rövidke hirt közöltek a napi lapok. Nem vezérczikkeztek róla, csak a többi napi események között emiitették fel. A dolog maga nem is valami nagyon különös, naponként ismétlődik Arról szól a hir, hogy J ókai a Magyar-béke egyesület elnökségéről leköszönt. Hát ez igazán csak a napi krónika keretébe való esemény. Hanem hát a történetirás mai szempontjai, elvei, törvényei szerint nem is annyira a külső esemény, mint inkább az abban megnyilatkozó szellem a fődolog. A krónikairó beszámol a ténynyel, s Jókai életrajzának megírásához egy adatot szolgáltatva, megy tovább, jegyzi egymás hátára az eseményeket. Mi azonban állapodjunk meg egy kissé ez esemény mellett és lássuk az inditó okát annak, hogy Jókai miért vált meg a béke egyesület elnöki tisztétől. Megmondja maga. Azért vált meg, mert űgy tapasztalta, hogy a^ ő protestáns volta a legfőbb akadálya az egyesület kivánatos felvirágzásának. EÍ a nyilt kijelentés teszi reánk protestánsokra nézve különösen fontossá a Jókai lemondását. Nem mintha a béke-egyesületet féltenénk a bukástól, közvetlenül űgy sem érdekelhet az, hanem azért fontos e lemondás, mert a békeegyesűletben is harcznak, visszavonásnak a forrása a felekezetisóg

f mert egy a közbizalom által elnöki tisztre emelt érdemes fórfiúnak azért kell távoznia, nehogy az általa képviselt ügy az ó egyéni vallásos meggyőződése miatt kárt szenvedjen. Fontos ez a leköezönós reánk nézve azért, mert szomorú tanúsága annak, hogy Magyarországon a jog, igazság és szabadelvüség jelszavai csak alkalmas takarói azoknak a hivatalosan is protegált ultramontán törekvéseknek, pápás szellemnek, a mely az, „erdélyi püspök" czimót életre keltette, s a mely ép oly kevéssé szolgálja a jog, igazság és szabadelvüség érdekeit, mint a hires Pax a békességét. Mert tény, hogy az „erdélyi püspök" czim körül megindult vita korán sem czimkórdós, hanem programm, a melyet nem csak Majláth püspök, hanem Wlassich miniszter is magáénak vall és követni kiván. S az egész dolog mintha a hivatalos Magyarországnak a protektorátusa alatt történnék. Most a Jókai leköszönése is csak annak igazolására szolgál, hogy őt is programúinak tekintették nem hitrokonai, hanem az ultramontanismus. A mire őt a személyisége, múltban szerzett bokros érdemei, s egész lelkülete felemelte ós képesítette, a vallása képtelenné teszi. Jókaiban nem az embert, hanem a protestánst látták csak. Nem az ember változott, csak a kor szelleme. Ez a szellem tehát az, a mi ez egész eseményben érdekes. Az antireformatio szelleme ez. Halálos ellenfelünk, melylyel sokszor, mindig szemben állunk. Bizony „a régi ellenség, nem távozott el még, hanem háborog velünk I" Háboroghat is, mikor az egész közszellem támogatja, mikor erősebbnek érzi magát most, mint valaha. Hanem hát nemcsak a költő érzékenykedóse szólal-e meg Jókaiban, a mikor ezt a kijelentést teszi? Hát ha rosszul lát, hát ha ez is csak emberi botlás? Hát ha a korszellem s magának a hivatalos Magyarországnak a szelleme is csakugyan olyan szabadelvű, a milyennek állítja magát. Jókai tényekre utalt. Egyetlen r. hath. egyházi vagy világi előkelőség sem lépett be az egyesületbe, mert protestáns ember áll az élen. Mert a r. kath. szellem soha semminél sem az eszmét, hanem mindig és mindenben csak a saját érdekeit szolgálja ós szereti. Aztán meg a főrendiházban nyíltan kimondották, hogy protestáns embereket a közpályákon elősegíteni a r. kath. embernek tilos, do annál szorgosabb kötelessége hátráltatni és leszorítani. Ez az elv, ez a szellem köszöntette le Jókait. És nem akadt a főrendiházban egyetlen ember sem, a ki az ilyen elvek hirdetőjének megadta volna a megszégyenítő feleletet. Pedig a főrendiház elnöke protestáns, miniszterei közt is akadnak olyanok, protestáns egyházunk hivatalos kópvise-