Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Zsilinszky Mihály. Válasz dr. Szlávik M. nyílt levelére

fordította. Valószínűnek tartom én is, hogy, theo­lógusaink külföldi tanulásának megfogyatkozását azon körülmény is előidézte, hogy ifjaink alig vég­zik el a hazai tanfolyamot, rögtön állást kapnak. De én, megvallom, ezen tüneménynek nem tu­dok örülni ; mert annak a modern szellemnek nyi­latkozatát látom benne kifejezve, mely főczélnak tekinti az állás elnyerését ós nem alapos és tel­jes készültséget az élet küzdelmeihez ! Elfogadott axiómaként kezd érvényre emelkedni az a vesze­delmes irányzat, mely szerint nem azért kell járni az iskolába, hogy sokat tudjunk és hogy tudá= sunk, képességünk, munkásságunk és jellemünk által a hazának és az egyháznak hasznos fiaivá lehessünk, hanem csak azért, hogy minél előbb, bármi módon hivatalt és kenyeret kaphassunk. Ez az irányzat, mely mindent anyagi szem­pontból tekint, mely mindent az anyagi haszon mértéke szerint itél meg; ez az, a melynek ra­gályától én ifjúságunkat és egyházunkat komolyan kezdem félteni. Azért szeretném különösen leendő lelkipász­torainkat felvértezve látni magasabb eszmékkel, hogy harczképes bajnokok gyanánt léphessenek fel az élet küzdelmeiben. Már az iskola falai kö­zött kellene velük megértetni, hogy az élet a leg­nehezebb iskola mindenki számára, de különösen annak számára, a ki az Isten igéjének hirdetésére vállalkozik. Es meg kellene értetni velük azt a vi­lágtörténeti szomorú tapasztalást is, hogy az em­beriségnek nem volt apostola, kit meg nem kö­vezett. Tartok tőle, hogy az a „magasbra VÍ­VÓ szenvedelem," melyről Kölcsey irt, hi­ányzik nemes ifjúságunkban. Tudom én azt, hogy ez nehéz feladat és hogy ezt a tanári kar fel is akarja ébreszteni. Tudom azt is, hogy a jó theológus itthon is so­kat tanulhat. Mind az által szükségesnek tartom, a magasbra való törekvés lelkét ébreszteni az if­jakban, a kikre egyházunk jövője bizva lesz. Azért a külföldi egyetemek látogatása nem felesleges. Üres kifogásnál és léha frázisnál nem egyéb az, a mit a külföldi tanulás ellen itt-ott hallani, mintha ez által veszélyeztetnék az ifjak nemzeti érzése l Megfordítva áll a dolog. Csak az szeretheti igazán hazáját, csak az buzdíthat igazán nemes versenyre, a ki más nemzeteket és egyházakat is ösmer, a ki ennél fogva képessé lesz összehason­litásokat tenni a mi saját egyházi és a külföldi Yiszonyok között. Mindenütt, de különösen a nagy reformatio hazájában lehet sokat tanulni, melyben a protestantismus ereje oly magasságban jelent­kezik, a mint az a mostani német császár ajkain a jeruzsálemi ev. templom felavatásánál is nyil­vánult. A ki azt az igazi protestáns evangeliumi szellemet, mely Németországban, Angliában, Svajcz­ban és Norvégiában él, közelről nem szemlélte, az még csak halvány fogalommal sem birhat oly irodalomról, tudományosságról, és evangelikus társadalmi tevékenységről, a minő ott él. Lelkesítő példára, evangeliomi közszellemre ós magasra törő apostolokra mindig lesz szüksé­günk. Azért ajánlom én minden ev. theológusnak, menjen ki a külföldre is: látni, tanulni és lelkesedni. E tekintetben ne bántsuk a mi erdélyi szász hitrokonainkat; okosan, bölcsen teszik, ha kihasz­nálják az általunk érthetetlenül elhanyagolt kül­földi ösztöndijakat. Nem kárhoztatni, inkább kö­vetni kellene példájokat. És itt, a czól elérhetése szempontjából leg­többet tehetnek a hazai theol. tanár urak, ha bú­csúzó tanítványaikat a külföldi egyetemeken ré­szükre fennálló külföldi egyetemi ösztöndijakra és segélyekre figyelmeztetik. Ám tanuljanak itthon minél többet; de ismereteiknek bővitése, megerő­sítése és megkoronázása végett okvetlenül men­jenek ki a külföldi egyetemekre is. Ezt még ak­kor is ajánlanám, ha magyarhoni egyetemeinken már megvolna az óhajtott prot. theol. facultás. A mi Nagytiszteletűségednek abbeli kérelmét illeti: használjam fel magas állásommal járó hat­hatós befolyásomat arra, hogy a halle wittenbergi tudományegyetem magyar alapítványi ösztöndija — a Poldt-féle családi ösztöndíj kivételével — annyi theológus közt osztassék fel, a hány tényleg ott tanul: erre a közvetítő szolgálatra én mindenkor készen állok. De termé­szetesen erről csak akkor lehet komolyan szó, ha tényleg van ott néhány theológusunk. Most, mikor Nagytiszteletűséged közlése szerint egy sinas, köz­benjárásomnak alig volna gyakorlati jelentősége. Már pedig én a gyakorlati élet embere va­gyok. Mindent a maga idején és a maga helyén kell megcselekedni; azért igyekszem úgy politikai, mint egyházi állásomban különösen azokat a kér­déseket megoldani, melyeket a mai helyzet, a mai viszonyok tesznek égetően szükségesekké. Ha volna oly hatalmas tárogatóm, melynek

Next

/
Thumbnails
Contents