Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Kovács Sándor. A fejedelemasszony udvara

88 kéből az élet ideális javainak szeretetét, egyház, haza, szegény nép drága volt szivének s jobb keze soha el nem fáradt a jótevésben. A Hernád és Sajóvidékét a Lorántfyak birodalmát ősidőktől fogva tiszta magyar nép lakja, szabadságát, hazáját szerető. Ezen a tájon születtek utóbb II. Rákóczy Ferencz és Kossuth, a magyar szabadság nagy vértanúi; ez a vidék szülte és nevelte költővé Tompát, a nemzeti megalázás és szenvedés korának érzékeny lelkű lantosát. A haza földjének szeretete, a nemzeti nyelvhez, a nemzeti élet és művelődés legfőbb symbolumához való törhetetlen ragaszkodás, a mi e nagyjaink lelkét megragadta, egyik főalkotó elem a XVII. század nagy asszonyának Lorántfy Zsuzsánnának leveleiben. E levelek nehézkes, ritmustalan prózája költészetté dicsőül, a midőn a hazaszeretet, szülői aggodalom, lelki nemesség lángja csap ki belőle. Az a tulajdonsága, hogy lelke a föld kisszerű küzdelmei közül föl bir emelkedni olyan álláspontra, a honnan az élet jelenségeinek összefüggését látja s értéköket, viszonyukat megítélheti, költővé avatja őt. Bár nem irt verset, lelkében hullámot ver minden érzés, a mi a század nagy magyarjaiban élt. Csupán a munkatér, a szerep különbözik, az ihlet, a belső rugó közös. Zsuzsánna korán árvaságra jutott. 12 éves mult, a mikor anyja meghalt. 15 sem volt egészen, a midőn atyját is elvesztette. Bár nevelését aránylag rövid ideig intézte a gondos szülői kéz, az apa és anya hatása meglátszik a gyermekleány s a későbbi úrnő jellemén. Mihály úr, Zsuzsánna atyja egyszerű, de mély érzésű, becsületes s mindenek feleit vallásos ember volt; bár sok csapás érte, vallásos érzése sohasem rendült meg, Istenben vetett bizodalma nem ingadozott. A reformatio hive volt, szerette üldözött egyházát, a pataki iskoláról bőkezűen gondoskodott. Vallási dolgokban teljesen udvari papjának, tanácsán járt ; mint ezen korbeli főuraink általában, jól érezte magát a gyülekezetben, a melylyel együtt épült a buzgó éneklés, imádság és prédikáczió által. Jellemének ezen egyházias vonása örökségkép szállt leányaira, legfőkép Zsuzsánnára a ki bár „mint nő s anya hordott keresztet s fogyatta kétség, siralom," élete minden idejében a felséges Úrnak árnyékában nyugovék, az Úr neve zengett ajkain halálig, belőle fakadt öröme s benne enyészett el fájdalma. Anyjáról Z elem éri Borbáláról s mostohájáról, Andrássy Katáról, a kivel atyja 1613-ban kelt egybe, kevesebbet tudunk, korán elhaltak, de bizonyára nemes, szeretettel gazdag lélek volt mind a kettő, mert Zsuzsánna mindvégig, éltes korában is a hálás gyermeksziv kegyeletével gondol reájuk Lorántfyék, mig a családfő élt, többnyire Patakon és ónodon laktak, a nagy nemzeti temető szomszédságában. Ezen a vidéken multak el Zsuzsánna gyermekévei, a hol minden rög a mult nagy válságairól, nemzete nagy szenvedéseiről beszélt. A vár körül száguldozó török martalóczok eszébe juttatták a haza égő sebét, a félhold uralmát. Különben a végházak változatos élete, a mit Balassi megragadóan ir le egyik szép katonaénekében, gazdag táplálékot adott a serdülő leány munkás képzeletének. Bizonyára gyönyörűséggel nézte Ónod:' bástyáiról a véres zászlók alatt kopjáikat viselő vitézeket, a mint a sik mezőségen jó sólymok módjára széjjel nyargaltak ; örömmel és büszkeséggel telt meg, a midőn látta őket alkonyattájban vagy virradatkor fárasztó csataviselés után megtérni diadalmas fővel, bőséges zsákmánynyal. Csodálta atyjában a rettenthetetlen hőst, a ki félelmes karjával távol tartja a martalékra leső ellenséget s mikor a vószfelleg elvonul, jó felesége mellett, gyermekei között vidul föl. A végeken szükséges éber vigyázás az örökös tábori élet látása hozzászoktatta a harcz izgalmaihoz s gyökeret vert lelkében az a gondolat, hogy a magyar férfi katonának született, a nemes emberhez legjobban illő életpálya a hadviselés, a haza védelme. Mint anya igy nevelte később két szerelmes fiát, Györgyöt ós Zsigmondot; gondja volt rá, hogy megedződjenek a táborozás fáradalmainak elviselésére, hideget, sanyarúságot békével tűrjenek. 1631. decz. 1-én férjének irt levelében megpirongatja idősebb fiát, hogy annyira fázékony. ,.Irja kegyelmed, hogy hideg rolna oda és Rákóczy György (t. i. a fiú) megsokallotta volna az vállba vágott mentébe az templomba az hideget, de bár máskor is úgy öltözzék, lia kegyelmed olyan mentét ad netej, de mégis szógyen volt neki, ha az templomba adták reá, ifjú legény lévén és megfázott." Egy év múlva pedig, a mikor Rákóczy Borosjenő táján várta seregével Bethlen Istvánék támadását, arra kéri, ereszsze a két fiút maga mellé a táborba. „Azt akarom kegyelmednek jelenteni, édes uram, tudja azt kegyelmed, hogy immár Isten kegyelmessége által annyi ideje vagyon az gyermekeknek, hogy az mit látnak, megemlékez-