Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Kovács Sándor. A fejedelemasszony udvara

nek róla, azért ha kegyelmednek tetszenék és akadályára nem lenne kegyelmednek, talán nem ártana, ha kegyelmed elvinné őket csak egy hálásra is, mégis látnák meg mind az két tábort, irja kegyelmed, hadd tudnám óket készíteni, lám, nem messze vagyon módja kegyelmednek." Sőt asszony létére maga sem riad vissza a fáradalmaktól, hadjárás idején valóságos jobb keze urának, az élelmezés jó részt az ő vállaira nehezül. Újra meg újra biztosítja férjét: „Én édes Uram, Isten segítsége velem lévén, valamire elégséges leszek, semmi táradságot nem szánok, valamit vékon elmével fölérek." Kzt a jelenséget mély hitvesi szeretete mellett a gyermekkor emlékei magyarázzák meg. A nevelés a Lorántfy fészekben —a XVII. század szokása szerint házi nevelés volt. Akkoriban nem voltak nevelő intézetek, ismeretet, jó modort, gazdálkodást, tánczot, mindent a szülői házban kellett elsajátítani. A leányt nem a közéleti szereplésre nevelték, hanem a családi tűzhely őrévé, gazdasszonynyá, feleséggé, anyává. Ez lévén a kitűzött czél, tanulás dolgában a XVII. századbeli leányokat nem nagyon erőltették meg. Az udvari pap megtanította őket irni, olvasni, megismertette velők a Bibliát, vallásuk alapigazságait, a gyönyörű zsoltárokat s ha arra valók voltak, fölébresztette bennök a költészet, az eszményi világ szeretetét. Valószínűleg tőle tanulták meg a zenét is, a tambura és gitár kezelését A nevelés sikere jelentékeny részben az „öreg aszszonyoktól" függött. Ez „öreg asszonyok" nem tartoztak a cselédséghez s nevöket nem korukról kapták ; afféle mindenesek voltak, az úrnő bizalmasai, segédei, ápolói és szórakoztatói, s többnyire elszegényedett, elözvegyült nemes aszszonyok, a kik támasz nélkül állva élemedett napjaikra, egy-egy hatalmas főúr várában húzódtak meg. Tulajdonképen ők vezették be a sarjú leánykát a háztartás titkaiba, tőlük tanulták a társadalmi érintkezés formáit, sőt az Ízléses öltözködést is. Időjártával bizalmas, belső barátság szövődött köztök ; mennél szigorúbban éreztette az anya úrnői hatalmát gyermekeivel, annál jobban vonzódtak ezek öreg asszonyaikhoz, a kik gyakran elkísérték őket a férj házába s velők maradtak, mint tanácsadóik az új viszonyok közt. A nevelés vallásos jelleme azonban mindenütt érvényre jutott ; a Biblia ismerete nélkül a leányt szülei férjhez nem adták. Egy fennmaradt szerelmes levélben a távol levő vőlegény aggódva tudakolja szerette menyasszonyától, olvassa-e szorgalmatosan a Bibliát. Az életnek és vigasztalásnak e legfőbb könyvét a menyasszony magával vitte férje házába, mint hozományának legértékesebb részét s házas életének felhős napjain belőle merített vigasztalást és erőt. Oda irta be egymásután gyermekei nevét, születésök napját, úgy hogy a családi Biblia idő multával családi emlékkönyvvé vált s becse emberöltőről emberöltőre növekedett. Atyja és mostoha anyja halála után a 15 éves Zsuzsánnára maradt ket huga nevelésének s a nagy terjedelmű birtokok kormányzásának gondja. Nagy teher volt, de az ifjú hajadon vállai megbirták. A családfő elhunytának hírére megmozdult a rokonság s megpróbálta elperelni az árvák örökségét. A XVII. század mágnásának úgyszólva egész tetterejét a tábori élet, vadászat, végtelen tivornyázás ós perlekedés merítette ki; tudományos viták, vallási kérdések, nemzeti érdekek kevésbé ragadták meg. Minden menyegzőn, temetésen megjelent az örökké éhes rokonhad, hogy igazi vagy képzelt jussát követelje. Wesselényi Ferencz keserűen fakadt ki egy levelében : „Mint az éhebek a konczot, sokan úgy lesik, ha ki javát kaphatják." Pedig a perlekedés akkor is költséges mulatság volt; évek multak el, mig egy-egy per eldőlt, ha ugyan a felek a várakozást meg nem unták s ki nem egyeztek. A Lorántfy pör 13 álló esztendeig tartott s egyezséggel végződött a fiskálisok nagy szomorúságára. Zsuzsánna, igaz, jelentékeny áldozatok árán, megmentette a családi vagyon legnagyobb részét, a Lorántfy jószágok szemefényét, Sárospatakot is. Ezt a mondhatni élet-halál harczot különben már nem egyedül küzdötte végig. Mostohája halála után pár hónapra férjhez ment Rákóczy Györgyhöz, Szerencs, Lednicze és Zboró urához. Lakodalmukat 1616. április havában (18.) Sárospatakon tartották két ország nemességének részvéiele mellett. Milyen országra szóló dáridó volt egy XVII. századbeli magyar főúri menyegző, arról tájékoztatnak a fennmaradt számadás könyvek. 1612-ben Thurzó Borbála nászán NagyBitsén annyi volt, a vendég, hogy a lovak száma 4324-re, az idegen inasoké és cselédeké 2621-re rúgott, a menyegzői ebédet 21 szakács készítette s elfogyott 234 köböl liszt, 60 tehén, 140 borjú,