Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Kovács Sándor. A fejedelemasszony udvara

86 De számszerinti fogyatkozásaink nem az egyedüli kárunk, melyet tapasztalunk az egyházpolitikai törvények következtében. A vallásos, protestáns, autonomiai öntudat legnagyobb kincsünk, talizmánunk volt az idő viharaiban ; azzal most is állunk, vagy bukunk. Már pedig ezen varázserőnk, ezen öntudatunk szemlátomást elhalványul és elenyészik az u. n. vallásszabadság hatása alatt. Őseink vérével felépitett védbástyáink a bécsi, nikolsburgi, linczi, szath m ári békekötésekkel, az 1790/1-ik évi 26-iki törvényczikkel és Deák Ferencz a nemzet bölcsének szellemében szerkesztett 1868 ik évi 53-ik törvényczikk intézkedéseivel, — nemcsak büszkeségeink, de oltalmunk is voltak a támadtatás pillanatában. Most önként kivonultunk évszázadokon keresztül erőseknek és megbízhatóknak bizonyult fellegvárainkból a szabad mezőre, bizván a csendes időbe, a kék ég derültségébe. De csalódtunk I Az ellenségek csak ügy rontanak nekünk, mint azelőtt is és már most védbástyáink nélkül, mint a gyengébbek, nem vagyunk képesek a győzedelmes ellentállásra. Mi vagyunk a szegények, a katholikusok a gazdagok, mi vagyunk kevesen számszerint, a túlsó táborban túlnyomó számban, nekünk nincs tekintélyünk és befolyásunk, mig a kath. oszlopfórfiainak a fénye, állása ós hivatala döntő befolyással rendelkezik. Egyenetlen fegyverrel küzdünk. Hogy mi, mint a gyengébbek egy és ugyanazon törvény mellett az egész vonalon hátrányban leszünk, mindenki érzi. Sisyphusi munkát végezni azonban nem lelkesedóst, hanem csüggedést, reménytelenséget és félelmet szűl. Van némi összefügges és hasonlatosság az anyagiak és a szellemiek között is. Midőn az általános iparszabadság létre jött, azonnal egyszersmind meg lett bénitva ós semmisitve a czóhben biztositott kisipar; ós az általános vallásszabadság, mely már nem védi a gyengébbet, veszélyezteti a kisebb egyházak és felekezetek létét és felvirágoztatását. De protestáns egyházunk nem csak a kath. egyház, hanem az állam részéről is ki van téve többféle megtámadtatásoknak. Féltékenyen őrzött autonomiánk olyan épülethez hasonló, melyben a fedél lyukas, az oldalfalak repedeznek és az alap is inog. A kontemplált congruában a lelkész fizetését emelni akarja az állam, de a segélyt viszsza is vonhatja, még akkor is, ha az egész egyház más véleményben is volna; ha jónak és a maga érdekeinek megfelelőnek látja, hogy egy kisebb egyház felfüggesztessék és máshoz affiáltassék, azt meg fogja tehetni, az egyetemes egyház minden tiltakozásának daczára is. Az autonomiai úton a község és tanitója között megkötött hiványt megmásíthatja sine me de me útján, mint az a korpótlékokkal történt, ünnepet kiir ós ha egy lap ilyen önkényes, az autonomiát sértő eljárás ellen felszólal, azt pörbe fogja, mint azt a „Sárospataki Lapok" tapasztalták. Ha még a pátens idejében ilyenek, még csak részben történtek volna, az egész egyház az egész vonalon felszólalt volna az autonomia ily sérelmei ellen. Most pedig ae egyházpolitikai törvények hatása alatt annyira eltompult már a vallásos, protestáns és autonomiai öntudat, hogy alig történik felszólalás és hallgatnak mindenütt, mintha minden a legjobb rendben volna. Bánó József, a volt VI. szabad királyi városi esperesség íelügyelóje mind ezeket előre látta és kimondta, hogy úgy minden jönni fog

r a mint tényleg jön; látta a vészfellegeket, melyek most már komolyan veszélyeztetik egyházunk hajóját. Ha szabadulva minden aulikus iránytól, mielőbb meggyőződünk fogyatkozásaink igaz okáról, annál jobb és üdvösebb egészséges egyházi életünkre nézve, nehogy oda fejlődjünk, hogy nekünk is Convert-félë képviselőink legyenek, ki a városi tanácsban Párisban interpelláczióját „Le az Isiennel!" szavakkal végezte. WEBEB SAMU. A fejedelemasszony udvara.*) Irta: Kováos Sándor. 1. Ezelőtt 250 esztendővel fényes ünnepségre készült a gyulafehérvári fejedelmi udvar. 1643tavaszán kelt egybe II. Rákóczy György ifjú fejedelem menyasszonyával, a szépséges és dúsgazdag Báthory Zsófiával. A menyegző hót országra szólt; megjelent rajta a hű Erdély s az anyaország aristokratiájának szine-java, elküldte * Felolvastatott a theol. akadémia 1897. deczember 11-én tartott protestáns estéjén. Önálló része egy készülőiéiben levő nagyobb munkának.