Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Társulati értesítő

68 „szabadság"-hoz tartoznék a jezsuita-törvény, az u. n. Kanzel-paragráfus, a bejelentési törvény, a rendek működését megszoritó törvény s az iskolaügyekre s az ókatholikusok vallásszabadságára vonatkozó törvények eltörlése. A centrumpárt tehát olyan „egyházi szabadságot" óhajt létesíteni Német és Poroszországban, mint a milyen szemeink előtt tönkre tette az egykori hatalmas Spanyolországot. Igazán szerény igények ezek a centrumpárt részéről, s még megélhetjük, hogy maholnap csakugyan a jezsuiták fogják rekonstruálni Canossa útjának méltó befejezéseként a német prot. birodalmat. Itt eszünkbe jut a nagy Döllinger próphétai mondása, a ki szerint a jezsuita vatikánummal s annak morális, művelődési ós gazdasági elveivel „Az örökös sorvadásnak" a magra lett beléoltva az egységes ifjú német birodalomba. Igazán szomorú az a kép, a melyet Beyschlag a „Deutsch Ev. Blätter" I. füzetének „Zur Jahreswende" czimű c/ikkében rajzolt a jelenlegi német egyházpolitikai állapotokról, a melyek a mai „Németországot legmélyebb megaláztatásában" tüntetik föl az egész vonalon. A pápás római szellemi fogság falain belül erős rés észlelhető. Hammerstein, az ismert nevü jezsuita „A jövő vallásáról" szóló könyvében a dogmaellenes keresztyénséggel s az orthodox protestantismussal szemben a vatikáni katholicismusban látja a diadalmas jövő vallását. K végből a muhamedanismusra emlékeztetőleg Olasz — Franczia — Spanyolországban és éjszaki és déli Amerikában keresi az örök ifjú katholicismus' életerejét s másutt a protestantismus sorvasztó hatását. Hogy jezsuita szemüvegen nézi a világot s a történetet, az nem szorul bővebb magyarázatra. Hogy pedig a szellemeknek ama babylóniai fogsága, a melybe a jezsuita vaticanismus a maga világát szorította, milyen tikkasztó levegőt eredményezett, azt napnál világosabban igazolják a következő példák, mint kétségbevonhatatlan tények : Olaszországban Campello, Miraglia ós Negroni vezérlete alatt igen örvendetesen halad a pápaellenes evangy. katholicismus ügye, s magában Rómában is egyik orgánuma az alsó papság érdekeit szolgálja a dúsgazdag kúria és felső papság világiasságával szemben. Különösen Milánóban terjed e reform katholicismus, a melynek nagy missiója lehet a jövőben Olaszországban. De a franczia katholicismus körein belül is nyilvánúl az evangélium ereje. Többen a lelkészek közül Lourdessel, a csudahittel s a Máriacultussal szemben az evangéliumot prédikálják a babonába elmerült népnek. A franczia klerusz bizonyos forrongásban van, s a hivatalos pápás egyház egy megmerevedett cadavernek a képét mutatja. Éjszak-Amerikában a chicagói ókatholikus püspökség központja a reform katholicismusnak, s az egyesült államokban is Ireland érsek vezérlete alatt egy liberális, ultra montánellenes katholicismus terjedéséről tudósit a sajtó. Egy Vanoli nevü olasz szerzetes példáját követve 16 év alatt 40 róm kath. pap tért át a protestantismusra. Csudálatos, hogy Ausztriában is a protestantismust és az ókatholicismust vallják tisztább vallásnak, mint a páp is kaiholicismust. Igy Steiermarkban, Tyrolbvi és Csehország német részeiben erősen hódit az ókathoücismiu. Csakhogy Ausztria szerencsétlen politikai viszonyai nagy akadályára vannak a protestantismus vagy a reform katholicismus terjedésének. De azért a vatikáni jezsuita-rendszert gyümölcséről ismerik s régóta megelégelték. S nézzük csak Németországot, a pápás világ uralom terjedésének mai klasszikus földjét. Schell würzburgi tanár kritikai katholicismusát máris denunciálta Rómában Korúm püspök, a trieri rokk ismert nevü kiállítója S aztán ismeretesek az „Augsb. Alig. Ztg" egyházpolitikai levelei, a melyek egy ultramontán- ós politikaellenes katholicismusnak egyengetik nagy tudással és erélylyel az útját. Szóval mindenfelé „isten- és emberellenes" képződésnek tűnik föl az ultramontán katholicismus, mely minden látszólagos külső hóditása és a semináriumok tömjén-füstös levegőjében való hiú erőlködése daczára az enyészetnek van szánva. Mert hát az a Tassil-okkal szövetkezett pápásság „nem istentől való," s a reformra absolute képtelen. Érdekes kritikai megjegyzéseket fűzött a minap Beyschlag a német császár keleti útjához, a melyen az evangéliomi hitvalló, a katholikusokat pártfogó s a muhamedánusokkal kaczérkodó stádium között tesz különbséget. Kár, hogy ebből az alkalomból különben igen szép és tartalmas közleményében megint csak megróvja a német császárt azért a ténykedésért, „a melylyel néhány évvel azelőtt a magyarokat, azokat a félázsiaiakat fövillanyozta, hogy annál nagyobb hévvel folytassák az irtó háborút a németség ellen." Kár Beyschlag-nak e téren Luthardt lapja nyomdokait követnie. Németország egyetemein a f. téli félévben a hallgatók száma a következő : Berlinben van 6151, Bonnban 1780, Boroszlóban 1522, Erlangenben 1026, Freiburgban 1141, Griessenben 717, Gröttingában 1191, Grreifswaldban 775, Halléban 1605, Heidelbergben 1142, Jénában 664, Kielben 645, Königsbergben 778, Lipcsében 3413, Marburgban 1040, Münchenben 3905, Rostockban 449, Strassburgban 1075 ós Tübingában 1306 hallgató. Még a würzburgi egyetem adatai nem ismeretesek.