Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Társulati értesítő

67 A Sárospataki Lapok ellen sajtópört indíttat az ügyészség, azon czikke miatt, melyben a minister eljárását kárhoztatta ünnepek statuálása miatt. Lám a ministernek szabad istenitiszteleti ügyekbe avatkozni, de egyházi lapnak nem szabad az ilyen beavatkozást bírálni! És még azt hánytorgatják a kath. lapok, hogy a „protestáns uralom "-nak mennyit köszönhet a protestáns egyház 1 Bizony mennyit ! A tanitói nyugdíjalap vagyona 1897Iben 12,777.973 írtra emelkedett; a nyugalmazott tanítónők száma 2590, a segedelmezett özvegyeké 2392, a segedelmezett árváké 2444, a tanító-árvák házában 191 árva volt. Tanítói állás volt 1897-ben 28,998, alkalmazott tanitó 28,840, dijakat azonban csak 22,384 állás fizetett, nyugdíjjogosult volt 20,168 állás. A felekezeti, törvényhatósági stb. középiskolák stb. tanárainak nyugdíjalapja 1897. végén 764,329 frt; 85 intézet 744 tanára közül 618 tanár tagja az alapnak, 37 nyugalmazott tanár. 15 özvegy és 10 árva kap segélyt. Igazságos is, helyes is, hogy az állam a felekezeti tanitók és tanárok sorsáról nemes áldozatkészséggel gondoskodik, — de miért nem gondoskodik azon felekezetek lelkészeiről is, a melyeket nem látott el állami dotatiókkal, hiszen azok a lelkészek éppen oly nemes közérdeket szolgálnak, mint a tanitók, tanárok, gazdagon javadalmazott kath. lelkészek?! Az Országos Pázmány egyesület köz gyűlésén az elnök a székfoglaló beszédben egyebek közt azt is mondotta, a mit mi nálunk is meggondolhatnának, a kik a mi sajtónkat éppen nem gyámolitják : „Nem fogok semmit, de semmit megkisérletlenül hagyni, míg csak az eminenter kath. újságírók gyámolitására rendelt segitő-alapunkat fel nem virágoztatom. Mert az Országos Pázmány-Egyesület összes czéljai közt nem ismerek hatékonyabb eszközt. Egyházunk korszerű életérdekei előmozdítására, mint ezt a segitő-alapot, mely minden eshetőségre biztosítja a mindenkitől elhagyott kath. újságírót és annak családját az elzülléstől ; mely alapot, ha a kath. hívek áldozatkészsége megszilárdítja és felvirágoztatja, a kath. journalisztika jegecedó pontjának tekinthetünk, mely köré évről évre többen és nagyobb kvalitású újságírók fognak jegecedni. Pedig a nagy Windthorst szerint is úgyszólván a kath. sajtó megizmosodásától függ a kath. öntudat felébredése, a kath. jogok visszaszerzése, a hitélet megújhodása s a kath. társadalom győzhetetlen erőssége. De ehhez itt benn az egyesületben, mint künn a kath. táborban törhetetlen egyetértésre, czéltudatosságra, hit- és elvhűségre s önzetlen munkásságra és áldozatkészségre volna szükségünk." Az Országos Közegészségi Egyesület pályázata. Az Országos Közegészségi Egyesület a Trefort-alapbol a rendelkezésre álló kamatok erejéig 10—100 arany-koronára rugó jutalmakat oszt ki, azonkívül díszokleveleket ád olyan egyéneknek (férfiaknak és nőknek), kik a mértékletesség, tisztaság, egészséges építkezés, lakás és életmód terjesztése, visszás szokások megszüntetése, egészséges jáiékoK és szórakozások meghonosítása útján vagy bármi más módon kisebb vagy nagyobb körben, a családi vagy közéletben a közegészségügy előmozdításában érdemeket szereztek. E pályázat első sorban a lelkészeket, tanítókat és községi elöljárókat illeti. A kik a Trefort-dijra számot tartanak, az egyesület elnökségéhez intézett levélben maguk jelentkezhetnek, kitüntetvén az okokat, melyeknél fogva a dijra számithatnak. A díjazásra érdemeseket ajánlhatják továbbá az egyesület elnöksége, titkársága, választmányi tagjai, az egyesület bármely tagja, meg az egyházi, iskolai és politikai hatóságok A pályázó leveleket és irott ajánlatokat 1899 ik évi februárius 15-ig az egyesület elnökségéhez czimezve (Budapest, V., Báthory-u. 12.) kell beküldeni. A dijakat és díszokleveleket a kiküldött biráló-bizottság jelentése alapján a választmány itéli meg és határozatát az 1899. évi közgyűlés elé terjeszti. KÜLFÖLD. Hoensbroecli gróf ismert házasság kőzve titó esete még mindig igen élénken foglalkoztatja a német pápás és prot. sajtót, s erősen megbénította ennek a szakavatott bátor ultramontánellenes harczosnak a munkásságát. A jezsuiták machinátiói egy Pokorny nevü házasság közvetítőt használtak föl eszközül arra, hogy azt a férfiút egyelőre elhallgattassák, sőt a morális megsemmisülés felé vezessék, mi mellett a dologban még az a tragikus, hogy egy gyónás esete tiltja neki az ügynek leplezetlen földerítését. Tény az, hogy a gazdag zsidónőre szólló hirdetés nem tőle való, s az is tény, hogy nem a lelketlen közvetítő útján jutott mostani nejéhez, s csakis a nyilvánosság előtt való kompromittálás kikerülése czéljából hallgattatta el az ágenst 2500 márkával. Az egész ügy azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy itt egy eléggé nem óvatos és tapasztalatlan férfiú dämoni jezsuita hálóba került, a melyből őt kiszabadítani s ót újból a neki való nyilvános küzdőtérre állítani a német protestantisinus egyik elen gedhetetlen feladata. „Nagy hatalom a rágalmazás" mondották neki, a távozónak, jezsuita társai. S ez a fenyegetés, sajnos, nála valóra is vált. A centrumpárt vágyai és igényei tudvalevőleg telhetetlenek és kielégíthetetlenek. „Az egyház teljes szabadsága" Poroszországban és általában az egész német birodalomban most a pápás körök minduntalan hangoztatott jelszava. E