Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Stromp László. Szókratész

(Síi — Meglehetős régen. „Miért nem költöttéi fel mindjárt, miért ültél hallgatja mellettem?" — Zeüsre ! nem én, Sokrates. Bár én se volnék oly álmatlanságban és búban De téged régen csodállak, nézvén mily édesen tudsz aludni s akarva nem költöttelek fel, hogy időd minél kel - >mesebben múljék. Azelőtt is egész életedben boldognak Ítéltem elmédet, de még inkább annak ítéltem ezen reád szakadt szerencsétlenségben, hogy mi nyugodtan viseled azt . . . Kár is volna, Kritón, az én koromban azért bosszankodni, hogy már meg kell halni 1 ... De hát miért jösz ily korán ? — Szomorú hírt hozok Sokrates . . . „Mi hír az? Tán Delostól megjött a hajó? . . ." Kritón megvallja, hogy már közeleg . . . Azért jött, hogy Sokratest szabadulásra híjjá. Az őrt megvesztegette, kész az út . . . Sokratesnek ez alkalmat ád, hogy most Kritónnal a kötelességről elmélkedjék ... s kimutassa neki, hogy nem szökhet el, mert megsértené a törvényt, a mely őt elitélte s önnönmagát ... A megható párbeszéd végén aztán igy szól barátjához : Légy meggyőződve, édes barátom Kritón, hogy azt, a mit neked mondottam, folyton mint a korybantok sípját hallom bensőmben s viszhangjától nem is hallhatok egyebet. Tudd meg, hogy az ellen, a mint meg vagyok győződve, hiába beszólsz . . . Azonban ha mégis gondolsz valamit elérni — ám szólj ! — Nincs mit mondanom, Sokratesz . . . „Hagyj tehát békét Kritón s tegyünk úgy, miután úgy kalauzol az isten!"*) Harmadnapra a delosi hajó megérkezett. — Ott állott tehát Sokrates előtt a méreg pohár, a melyre 4 évszázzal később a nagy galileai azt mondotta: „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem a pohár ; mindazáltal ne úgy legyen, a mint én akarom, hanem a mint te!" Sokrates is igy mondta azt Kritónnak: „Tegyünk úgy, miután úgy kalauzol az isten!" Ezt az utolsó órát meghatóan írja le Plátó „Phaidon" cz. klassikus dialógusában**) s hiányos lenne ez a kis jellemrajz, ha e részletet mellőzném. „Ezeket mondván — beszéli Pláto — fölkelt Sokrates s egy szobába ment förödni ; Kri*) Plató : .Kritón " Pord Hurifalvy Pál. •*) Ford. Hunfalvy Pál. tón követé, nekünk pedig mondá, hogy maradjunk ott. S ott maradván, beszélgetőnk a mondottakról*) s elgondolkodánk rajta; azután elbeszélők egymásnak a szerencsétlenségei, mely ért, azt tartván természetesen, hogy ezentúl, mint atyjukat vesztett árvák fogunk élni. — Miután meg. fürdött, elhozák fiait, volt neki két kisebb és egy nagyobb fia —• s eljövének háza némberei: azokkal Kriton jelenlétében beszélgetett, meghagyván nekik, a mit akart s azután elküldte őket, maga pedig visszatért hozzánk. S a nap már közel vala lementéhez, mert sokáig időzött odabenn. De nem sokáig beszólt még, midőn a Tizenegyek szolgája belópe s megállván- előtte, monda: Sokrates, ellened nem lesz panaszom, mint mások ellen szokott lenni, hogy reám haragusznak és káromkodnak, mikor a tisztviselők parancsából jelentem nekik, hogy már ideje meginni a mérget. Téged különben is ezen idő alatt legnemesebb, legszelídebb és legderekabb embernek tanultalak ismerni : most is jól tudom, nem rám fogsz neheztelni, mert ismered azokat, kik ennek okai, hanem azokra. Tehát, mert jól tudod, mit jövök jelenteni, isten hozzád; tűrd a kénytelenséget, a mint legjobban bírod. Ezzel könyezven megfordult és kiment. Szókratesz utáua nézvén, monda : Isten hozzád is; megteszszük, a mit mondtál. S hozzánk szólván, úgymond : Mi emberséges ember ! Az egész idő alatt meglátogatott s néha beszélgetett velem s legjobb ember volt: most is mi őszintén sirat. De Kriton, hadd fogadjunk szót s hozza valaki a mérget, ha már ki van sajtolva, ha nincs, készítse el az ember. Arra Kriton viszonza : De gondolom, még a hegyekre süt a nap s nem szállott még le. Azt is tudom, hogy mások igen későn iszszák meg a mérget s miután bejelentették nekik, még előbb jól esznek isznak, sőt némelyek még azokkal is mulatnak, kik után-vágyakodnak. Ne siess hát te, van még idő. — De, monda Sokrates, azok, kikről beszélsz Kritón, méltán teszik azt, mert nyerni gondolnak valamit, én meg méltán nem teszem azt, mert nem gondolok nyerhetni egyebet, mint azt, hogy nevetségessé válnék magam előtt, hogy ragaszkodom az élethez és fukarkodom vele, mikor már elfogyott. Eredj hát, fogadj szót s ne tégy máskép. Hallván ezt Kritón, inte a közel álló fiúnak. Ez kiment s darab időig ottmaradván bejőve, magávaY hozván azon embert, a ki a mérget nyújtaná ja *) A lélek halhatatlanságáról beszélgettek!