Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Luther-társaság

{548 Evang. egyházi szemle. Â Luther társaság szarvasi gyűléséről közölt értesítésünket kiséri megjegyzésekkel. „A Lírhertársaság tavaly Sopronban estélyt tartva, ott, mint túlnyomólag német gyülekezetben, német felolvasást tartott, e praecedens után igen természetes volt, hogy Szarvason a nép számára tót felolvasás tartassék. De hát si duo faciunt idem, non est idem. A nagy tót ev. gyülekezetben tót felolvasást tartani, ez általános megütközést kelt." Tisztázzuk a kérdést 1 Sopronban az intelligentia is német, de Szarvason magyar; Sopronban a nép nem tud annyit magyarul, mint Szarvason ; a német nyelvet Sopronban megértették a megjelent más vidékbeli tagok is, Szarvason a tót nyelvet nem értették meg; a német nyelv egységes irodalmi és társalgási nyelv, a tót nem. A tót pap más nyelven olvassa a bibliát, más nyelven ir, megint más nyelven beszél tótul. Szarvason jobban megértették volna a felolvasást magyarul a tótok is, Sopronban nem. Ez a különbség, nem pedig a részrehajlás a tót nyelv rovására. Ha tehát „si duo faciunt idem, non est idem : természetesen még kevósbbé est idem si duo fiaciunt non idem." „A legszomorúbb állapot az, midőn egy nagy tót gyülekezetben bűn tótul szólani" stb. De ki mondta azt, hogy bűn 1 Dehogy bűn tótul szólani egy nagy tót gyülekezetben; dehogy bűn; hanem szükségtelen ós czéltalan, a mi a dolog lényegót ós egyházi részét illeti ; nemzetiségi szempontból és érdekből azonban lehet erény, vagy pedig érdem, sőt czél; csakhogy ez a két szempont megint nagyon nem egy ám, s nem szabad a nemzetiségi érdeket vallási és egyházi érdek leple alatt minduntalan becsempészni az egyházba ! Szomorú lehet nemzetiségi szempontból, de vallási szempontból teljességgel mindegy; akár magyarul, akár tótul nyerem meg a Luthertársaság tagjának a szarvasit: az a társaságnak is tökéletesen mindegy ; azt pedig már nem fogja tagadni a Szemle szerkesztője, hogy Szarvason a Luthertársaság részére inkább az ér telmiség tagjait, mintsem a földműves népet kellett volna igyekezni tagul megnyerni, ha egyébért nein, már csak azért is, mert a Luthertársaság kiadványainak túlnyomó nagy része magyar. A ki magyarul nem ért: hiába lenne tagjává a társaságnak ! Végül nagy elfogultságra mutat, ha szerkesztő és pap létére a fitymáló „skribler" névvel csúfolja a hirlapirókat, — a többieket. Nagyon aristokratikus lenézés ! Utoljára tudomásul vesszük azt a vallomást is, hogy „a gyámintózeti istentiszteletnél Szarvason csak néhány száz tagja volt je1 MI a gyülekezetnek." Lám pedig tót istentisztelet is volt I Ha nem lett volna tót beszéd: majd volna most mit hallgatnunk a Szemlétől a miatt, hogy a magyar beszéd teszi üressé a templomot I lia jól megnézte a Szemle szerkesztője az ott volt közönséget, vallja meg : melyikből voltak ott aránylag többen: a nagy tótságból-e vagy a „parányi" magyarságból ? I Ugyebár a magyarság jelent meg nagyszámban, pedig az csak a magyar beszédet értette, a tótok megértették volna mind a kettőt, nem is kellett volna „gyakorolniok magukat abba, a mi hiányzik, a nyelvi tolerantiában." Semmi sem bizonyitja meggyőzőbben, hogy a magyarban nagyon nagy a nyelvi tolerantia, mint az, hogy a Szemle szerkesztője és társai igy Írhatnak, beszélhetnek, dolgozhatnak Magyarországon a magyar nyelv ellen — büntetlenül, mint a hogyan következetesen cselekszik. Bizonyos, hogy Oroszországban hamar megkeserülnék az ilyen bátorságot ! Itt Magyarországban, fájdalom, az evang. egyház keserüli megl A magyar is, a tót is! Hagyjunk hát fel egyházi téren a nyelvi sérelmekkel! Hiszen mi, magyar részről, szintén tudnánk ám válaszolni a támadásokra, de az egyházi téren, gyűlésen és egyházi lapban, nem akarjuk azt folytatni, — most csak egy kis mutatót nyújtottunk. A mi óhajtásunk az, hogy az egyház érdekét szolgáljuk első sorban, sőt kizárólag; az egyház érdeke pedig a szeretet, türelem, bizalom, egyetértés, összetartás, kölcsönös gyámolitás! Azt hiszem, én beszélhetek igy, mert a képviselőházban, egyházi gyűléseinken nem egyszer adtam jelét felszólamlásaimmal annak, hogy elfogulatlan igyekeztem lenni a tótokkal szemben, s volt bátorságom érdekűkben a többséggel szembe szállva felszólalni, mikor meggyőződésem szerint igazuk volt. Van bátorságom felszólalni akkor is, mikor nincs igazuk. Szomorú dolog látni, mint keresi az alkalmat a Szemle szerkesztője arra, hogy a magyar nemzet és evang. egyház törvényes intézményeit támadja, gúnyolja, pedig pap létére példát kellene adnia azok tiszteletére. A szeretetről. Beszédek gyermekistenitiszteletekre. Írták s a debreczeni ev. ref. főiskola oratóriumában elmondták S. Szabó József, Elek Lajos, dr. Nagy Zsigmond ev. ref. főiskolai tanárok. I. füzet. Ara 10 kr. Debreczen. Ezen beszédek kiadásánál az a kettős czél vezérelte a szerzőket, hogy a füzetkének tanítványaik között való szétosztása által a zsenge keblekben felköltött vallásos érzéseket állandósítani óhajtották, másrészt, hogy vallásos irodalmunknak e téren való fogyatkozásán segitni törekedtek. Október 1-én egy új heti lap indult meg „Néppárt" czimmel. Hogy minő ügyet szolgál, azt megmondja nekünk a czim maga. Hogy hogyan szolgálja azt az ügyet, azt megmondja Zichy Nándor gróf vezérczikkében, melynek czime : „Ez a néppártnak igazi lapja." A lapnak czélja, melyet a szerkesztőség beköszöntőjében bevall, az, hogy boldogulásra vezesse a becsületes magyar népet. Ezt a czólját pedig azáltal véli elérhetni, hogy „vissza akarja terelni a tör-