Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Luther-társaság

gyűlésen, országházban, de az egyházat hagyják ezzel békében ! Ez az egyház igazi érdeke ! Ebben egyetértünk a Szemlével: „mihelyt a fajtudatot az evangeliom fölé helyeztük, bármily nemzetiség tagjai legyünk is: rossz papok és rossz egyháztagok, Krisztus evangeliomának megtagadói vagyunk." Magyarul mondja, de a tótok is értsenek róla ! Néha értenek is róla. Ha p. o. segélyért folyamodnak: magyarul teszik. Maga a Szemle szerkesztője is magyarul írja lapját, pedig nem csalódom, ha azt vélem, hogy nem a magyar nyelv és iiodalom iránti előszeretet és a tót nyelv iránti idegenkedés miatt teszi ezt; hanem teszi azon gyakorlati érdekből; hogy megértsék ; magyar nyelven megérti minden olvasója, németül és tótul már nem mind értené meg. Így vagyunk a gyűléseken is. Nem a tótoknál találhatja e hát azt, a mivel a magyarokat vádolja : „a nyelvi tolerantia" hiányát; ha gyűlésen olyan nyilatkozatot hall, a mint hallottunk is olyan nyilatkozatot: beszélek szívesen németül, vagy francziául, de magyarul nem ! A ki Magyarországon igy mer nyilatkozni evang. egyházi gyűlésen, az nem az evang. egyház érdekét tartja magára nézve irányadónak, hanem a tót nemzetiségi érdeket ; az evang. egyháznak pedig árt, mert a közvéleményt elidegeníti tőle. Használtak-e az ilyen tüntetésekkel a tót népnek, — azt itt nem vitathatom, de hogy az evang. egyháznak nagyon ártottak, itthon is, külföldön is: azt mindnyájan tudjuk és érezzük. A közvélemény előtt lutheranus-tót pánszláv. Hiszen már engem is pánszlávnak nyilvánított egy képviselő az országházban ! Egyházi téren legyünk csak evangélikusok és értsük meg egymást! Eyang. egyházi szemle. „Ujabban nagyon divatba* jöttek egyházunkban az „ideiglenes" és „feltételes" lemondások, melyeknek menete körülbelől a következő : e»peres vagy felügyelő lemondanak. A napi lapok híreket közölnek, találgatják a lemondás okát. Némelyek úgy festik le a lemondót, mint mártyrt. Következik egy kis pausa. Azután jönnek a bizalmi nyilatkozatok, küldöttségek, egyhangú határozatok. Érzékeny jelenetek. A lemondó engedve a bizalom kényszerének, visszavonja lemondását." Alkotmányos érzékű és gondolkozású férfi a lemondások fölött nem gúnyolódik. Hiszen az sokszor a legkomolyabb kötelesség, a mivel a közérzületnek, a közjónak, az önkormányzatnak tartozhaiik valaki. Ha az esperes vagy felügyelő lényeges, elvi kérdésben ellentétbe jut egyházmegyéje közvéleményével, vagy felsőbb hatóságával, vagy helyzetében akadályt lát kötelességei teljesítésére nézve, lemond; ezzel nemcsak alkalmat ad a közvélemény vagy hatóság akaratának a nyilvánulásra és valósulásra, az eszmék, tervek tisztázódására, az akadályok elhárítására, hanem a legnagyobb mértékben fejezi ki tiszteletét és engedelmességét a többség, a hatóság, a közérdek, önkormányzat iránt; zsarnokság volna helyén maradni, s a közvélemény vagy közérdek ellenében tovább is gyakorolnia jogát, pusztán azért, mert megbízatása még nem járt le. Ha azután az illetékes testület illetékes módon bizalmáról biztosítja : el van hárítva az akadály, megvan adva az új felhatalmazás, a működés joga, alapja megszilárdult. Ha a napi lapok találgatják a lemondás okát: annak nem a lemondó az oka; ha az érdekelt felek nem őszintén nyilatkoznak bizalmukról : annak megint nem az a lemondó az oka; magukra vessenek. „A bizalmi nyilatkozatnak, egyhangú határozatnak" alkotmányos érzületű férfi enged, engedni köteles, az önkormányzat, közérdek szempontjából. Ha azonban az egyetértés nem áll helyre a két fél között: megvan a mód: az igazi közvélemény és közérdek akaratának a nyilvánulásra, elbocsátani a lemondót és megbízni olyant, a kiben kedve telik. Az a két lemondó, akire a Szemle főképpen czéloz, nem érdemelte meg, hogy eljárásukat „lemondósclinak" gúnyolja. Evang. egyházi szemle. Achim életrajzában ezen szavakkal bélyegzi meg az új egyházmegyéket: „a békési esperesség felosztásának soha sem volt híve. Sokan azt hitték, hogy az ellenzésnek oka az, hogy félti esperesi székét. De ő ösmerte a helyzetet és az embereket, s látta a viszonyokat. Tudta, hogy a kis esperességek nem fognak bírni a nagy esperesség tekintélyével s alig fognak alkalmas embereket találni a sok hivatalra. Élete végén látta, hogy jóslata beteljesült. Új szellem vonult be az új esperességekbe." Semmit sem szólnánk akkor, ha a megholtat dicsérné az életrajz irója, de ne tegye azt az élők rovására és igazságtalanul ! Egynek javára kipellengérezni annyiakat! A nagy esperességnek nem volt tekintélye és befolyása ; jegyzőkönyvei tele vannak elintézetlen ügyek íölemlitésével, törvénytelen választások, el nem számolt közpénzek, elhanyagolt ellenőrzés, részrehajló intézkedések jellemzik azt a kort. A három felé válás óta pontosabb a közigazgatás, komolyabb az ellenőrzés, nagyobb a rend, s alkalmas emberek teljesitik a közigazgatás ágaiban kötelességeiket, a kik nem érdemlik meg, hogy buzgó tevékenységüket megbélyegezzék a nyilvánosság előtt. Új szellem vonult be az új esperességekbe, — habár az új szellem sokaknak nem tetszik is, — de nagyon nagy szükség volt már erre az új szellemre ! Igenis talált a három egyházmegye a sok hivatalra alkalmas egyéneket! Bezzeg hullana a sok vád a Szemle részéről egy-egy hazafias érzésű esperesre, ha úgy merne kormányozni tótok között, mint Áchim kormányozott! de hát kegyelet a halott iránt nem követeli, sőt meg sem engedi, hogy az élőket az ó kedveért méltatlanul sértegessük !