Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Luther-társaság

IRODALOM. Eyang. egyházi szemle. Észrevételeket tesz azon megjegyzéseinkre, melyekkel Philloxera czimű vezérczikkét kisértük. Majd csak megértjük egymást, ha elfogulatlanul Ítélünk. Az egyházpolitikai törvényeket nem szabad nekünk kizárólag felekezeti érdekünk szempontjából birálni, hanem más felekezetek és a közérdek szempontját is figyelembe kell venni. Különös, hogy éppen azok, a kik más kérdésben nagyon szeretnek Lutherre hivatkozni, a polgári házasság kérdésében szeretnek elfelejtkezni Luther ama szaváról, hogy a házasság világi dolog (ein weltlich Ding.) Nem egyéb, mint fogás, azzal vádolni a polgári ha^asságot, hogy a „polgári házasság behozatala óta az elválások ijesztő mértékben növekednek." Természetes; a r. kath. az előtt nem válhatott el törvényesen, minek kezdett volna válópört ? ! Most elválhat, tehát a válópörök és válások száma emelkedik. De nem volt-e az előtt a vadházasok száma nagy éppen a miatt, mert törvényesen nem válhattak el a felek? Mi jobb: törvényesen elválni és törvényes üj házasságot kötni, vagy pedig törvénytelenül együtt élni? Egyházi, erkölcsi szempontból bizonyára jobb az első. Összehasonlitást csak egyenlő adatokkal lehetne tenni: tehát a r. katolikusoknál az elhagyás és törvénytelen együttélés számait, a protestánsoknál a prot. felek válási adatait lehetne csak összehasonlitani a mult és a jelen közötti A nyelv kérdésében felhozott két példánkat sporadikusnak mondja a Szemle. Engedjen meg, ez is szemfényvesztés, csakhogy a jogtalan és helytelen túlzást mentegethesse. „Egykét nyilatkozatból egy egész nép gondolkozására következtetni fonák dolog," igen, csakhogy milyen .volt az a két eset, a mire mi hivatkoztunk? Az egyikben egy egész egyházmegye, amelyik a lót kérdésben egyik vezető megye, mondotta ki szabályrendeletben, hogy gyűlésein csak tótul szabad beszélni, azután az egyházmegyének egyik kiküldöttje, a pártnak egyik főembere a kerületi gyűlésen nyilatkozott űgy, hogy az egyházmegyei gyűlésükön ne legyen szabad magyarul beszélni. A másik esetben az egyházi 1 a p nyilatkozatát idéztük. Ezek tehát nem akármilyen, tekintélylyel nem biró egyének és testületek nyilatkozatai, hanem ellenkezőleg : nagyon is irányadó és jellemző nyilatkozatok, a mik közvéleményt tolmácsolnak. „Az államban nyelvi elsőbbségről még lehet beszélni, de az egyházban nyelvi elsőbbségről beszólni a protestantismus elVibe ütköző vétség." Hiszen a dunáninneni kerüler, sem vallási, dogmai szempontból tette a magyar nyelvet tanácskozás nyelvévé, hanem gyakorlati szükségből, s a tótok azon eljárása által kényszerítve, hogy bár tudtak magyarul, mégis csak tótul akartak beszélni, pedig a gyűlés tagjainak nagy része tótul nem tud. Már erre nem lehet azt mondani, hogy vallási érdekből beszéltek tótul ; tótul beszéltek tisztán nemzetiségi érdekből, pedig tudták azt is, hogy ezen eljárásuk által ártanak az egyháznak is. Nem lehet félreismerni és tagadni, hogy kimondhatatlan mértékben ártott a közvélemény előtt egyházunknak az, hogy pánszláv hirbe keveredtünk! Vagy vallási, felekezeti érdek az, hogy p. o. a kerületi jegyzökönyveket le kell fordítani tót nyelvre, pedig magyarul is tud a lelkész, a kinek kezébe kerül a jegyzőkönyv! Bizony csak nemzetiségi és politikai érdekből követelik azt! A három nyelvűség csak ürügy. Három nyelvű, meg ezer nyelvű a mi felekezetünk, mert azt akarja, hogy megértse a nép az igehirdetést. De ezt a háromnyelvűséget elfelejtik ám a tót lelkészek, mihelyt netn a tót nyelvről van szó: vagy p. o. Szarvason, Csabán stb. miért nincs hétköznap magyar istenitisztelet, magyar bibliamagyarázat, hiszen ott nagyon sok a magyar származású evang. ember ? ! Ugyebár azért nincs, mert az a magyar már megérti tótul is, igen ám, de az a tót is megértené már magyarul is ! Legyünk hát igazságosak s mérjünk egy mértékkel ! Ha egyenlő joga volna is mind a három nyelvnek egyházunk körén belül : de nincs egyenlő használhatósága gyakorlati szempontból. A gyűlések ;gen sok tagjának hiába beszól valaki tótul : nem érti ; németül majd mind megértené, a németek még sem kivánnak németül beszélni, magyarul azonban mindenki köteles tudni az országos törvények szerint, tényleg tud is, ezen a nyelven tehát megértjük egymást, szolgálhatjuk az egyház érdekét, s ha mégis egy nem általánosan értett nyelven akar valaki beszélni, nem szolgálja egyháza érdekét, sőt árt neki, idegenkedést szít s csakis nyelvi és politikai érdekből teszi. A háromnyelvüség folytonos hangoztatása már nem egyházi, hanem nemzetiségi érv és érdek. Senkinek se jutott eszébe Magyarországon, hogy az istenitisztelet nyelvét korlátozza; imádkozhatik, prédikálhat a tót tótul, a német németül, az egyházi vallásos érdek ; de hogy p. o. a számadásokat is olvassák fel a kerületi gyűléseken tótul: az nem egyházi ós vallásos szükség és érdek. Az nyelvi érdek, az tehát más körbe tartozik, ott ám mérkőzzünk meg, ha kell; csakhogy ha nyelvi érdek szempontjából járnak el tót hitrokonaink az egyházi téren, ne kivánják, hogy mi ezen eljárásukat egyházi érdeknek ismerjük el, ne kivánják elhitetni velünk, hogy ők csakis az egyház érdekében küzdenek. Sőt szomorúan tapasztaljuk, hogy nemzetiségi törekvéseikkel, tüntetéseikkel ártanak egzházunknak ! Ezt jó volna meggondolniok — éppen egyházi szempontból. Nemzetiségi terveikért ám küzdjenek politikai téren, politikai