Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Frenyó Lajos. A középiskolai ifjúság istentiszteletei stb.

Nemcsak a keresztyén őskorban, de a középkorban sem szólhatunk gyermek-, illetőleg ifjúsági istentiszteletekről. A középkorban a keresztszülőkre háramlott annak a kötelezettsége, hogy a gyermeket a hitre és az Úr imájára meg tanítsák, legalább igy mondja egy középkori egyházi tanitó: „A keresztyén keresztszülők kötelesek a gyermekeket a hitvallásra és az Úr imájára megtanítani, azzal megismertetni." Úgy látszik tehát, hogy az egyház nem törődött velők? Törődött ugyan, bár igaz, hogy mai mértékkel mérve keveset, de valamit mégis tett. Ha a gyermek templomba ment, annak festményein, szobrain az egész szent történetet maga előtt látta, azonkívül az útfélen a feszületek ós kápolnák szintén arra figyelmeztették. Igy nőtt fel a gyermek abban az időben, mikor államban, községben, művészetben, tu dományban, mindenütt keresztyén motívumok és elemek uralkodtak s ez legalább némileg pótolta az ifjúság rendszeres nevelését. Ehhez járult a gyónás intézménye, a melylyel később oly rútul visszaéltek ós visszaélnek ma is a r. kath. egyházban, mely kezdetben inkább pastoralis érintkezés, beszélgetés volt. Lelkiismeretes gyóntató ?tya ifjú gyónóinál meggyőződött arról is, tudják-e az Úr imáját, az apostoli hitvallást, sót a tízparancsolatot s a gyónásnál alkalmazták először a lelkiismeret éberségének fokozására. A gyónás tehát, mig formalismussá nem törpült, mig lélek, szellem volt benne, egyházi nevelőeszköz volt. Az a baj, hogy ez is, mint a többi középkori egyházi intézmény, a lelkek terhe lett, azért kelt ki ellene annyira Luther. A reformáczió nagy fordulatot idézett elő a gyermeknevelés terén. Az iskola, a reformáczió egyházának ez az elsőszülött leánya (Dalton.) hű munkatársa lesz a gyermekek nevelésében, azért fűzték a reformátorok a kettő között levő kapcsot oly szorosan, azért nevezték az iskolát az egyház veteményes kertjének. Az egyház azonban nem elégedett meg azzal, hogy az iskolát munkatársává tette, belevonta munkájába a családot is. A merev külömbség pap és laikus közt megszűnt, a hivek serege szent nép, királyi papság lett, a családi élet bensőbbé, vallásosabbá vált, a családokban bevonult a naponkénti házi istentisztelet, melyen a gyermekek és itjak is részt vettek, s melyen annak erényeit hirdették, a ki mindenkit világosságra hivott. Az egyház ezek mellett korán gondoskodott arról, hogy gyermekeit vasárnapon a templomban az evangeliom igazságaira taníttassa, illetőleg meggyőződjék arról, vájjon család és iskola teljesitik-e kötelessógöket, megismertetik-e a gyermekeket a katechismussal ? Erre mutat első sorban a londoni vasárnapi gyermekoktatás. Idegen ember az, a ki ott meghonosítja, menekült, ki hazáját kénytelen volt hitsorsosaival elhagyni: Ján a Lasco (Ján Laszky,) Lengyelország ós keleti Friesland reformátora. VI. Eduárd a menekültnek templomot enged át erre a czélra a város közepén. 1553-ban már tartja a „Jézus" templomban ezeket a gyermektartásokat, még pedig közvetlnül a délutáni istentisztelet után. Maga Ján a Lasco ezeket a tanításokat „Forma ac Raűo" czimű nagyjelentőségű művében igy irja le: „A tágas templom emelkedettebb helyén, a hol a szószék áll, ma (t. i. vasárnap) hosszú lóczák vannak felállítva, melyekben fiúk ós leányok 5 évesektől kezdve ülnek. Elől a kicsinyek, kik még csak az apostoli hitvallást, az Úr imáját ós a tízparancsolatot tudják felmondani, miket otthon tanultak ; mögöttük az idősebbek, a kik már a kis kátét tanulták, — melyet maga Laszky irt, — otthon és az iskolában ; a templom hajójában a szülők és a tanitók vannak nagy számmal jelen. A lelkész előbb rövid allocutiót intéz a gyermekekhez, azután kezdi őket vizsgálni. A legkisebbek elmondják, a mit megtanultak, a nagyobbak már a kátéból adott kérdésekre felelnek. Dicséret és feddés nem a gyermekeket, hanem a jelenlevő szülőket és tanítókat éri a szerint, a mint kötelessógöket hiven teljesítették, vagy nem. Tartós mulasztás az egyházfegyelem alkalmazását vonhatta maga után. Miután a lelkész a vizsgálást befejezte, elmondja az imát, a gyülekezet a gyermekekkel együtt énekel egy zsoltárt ós az Úr áldásával elhagyják a templomot. Ily vizsgáló tanitásra a kicsinyek évenként csak kétszer gyűltek össze a templomban, a nagyobbak 10—12 évesektől kezdve a délutáni istentisztelettel kapcsolatban, hasonló istentiszteleti, ünnepélyességgel tartott tanitásra vasárnaponkint jártak. Hasonlóan allocutió után ezeket a nagykátéból (Laszky műve) vizsgálta a lelkész. Németországban is megindult a reformáczió elterjedésével a gyermekek vasárnapi templomi oktatása, hiszen Luther az ó kátéit korán megirta, ezeknek pedig az volt a czélja, hogy az