Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Farkas Gejza. Szervezzünk nőtanítóképző intézeteket

(Síi női praeparandiát felállítani : legyen szabad néhány szóban még e kérdésre felelni. A felelet igen rövid. En a tervelt intézet felállítását két feltételhez kötöm, a mely két feltétel meggyőződésem s tapasztalásom szerint meg fogja adni az intézetnek az életképességet, sőt felvirágzást. E két dolog egyike, alkalmas s az ügyért lelkesedő férfiak ügybuz

gó műk ödése, másik az intézet saját életereje. Egy nagyobb egyházi központon, például Pozsonyban, bizonyossan akadna annyi tanerő, hogy -egyelőre, mint óraadók ellátnák az intézetet leczkeórákkal. Egyike elvállalná, mint igazgató az intézet vezetését. Egyelőre tehát két osztályt lehetne megnyitni s aztán az intézetet fokozatosan fejleszteni. A mi a helyiséget illeti: egy szerény lakás lenne bérbe veendő annyi helyiséggel, a mennyire szükség lenne, de mégis úgy, hogy idővel a látás, illetőleg az intézet bővithető legyen. Az intézetbe bennlakó növendékek is felveendők lennének, esetleg oly feltételek mellett, mint az a már meglevő polgári leányintózeteknél történik. Az intézetanyának egy özvegy lelkész lenne megnyerendő, a ki szerény dijazás ós teljes ellátás mellett képes lenne nemcsak az anyagiaknak ellátásáról gondoskodni, hanem a vallásosságot ápolni, házi istenitiszteletek tartását is esetleg egy lelkész útmutatása s időnkinti részvétele mellett vezetni. Nekünk a mellett, hogy mivelt tanitónőket szükségelünk, fősúlyt kell fektetnünk arra, hogy tanitó növendékeink vallásosan legyenek nevelve. A költséget maga az intézet fedezné. Nem terjeszkedném tovább, mint a mennyire takarónk érne. Mindennek a növendékek által fizetendő dijakból kellene kikerülnie. A mi a szállás és ellátás költségeinek lerovása után maradna, abból lenne első sorban az intézet anyja dijazandó, a többi aránylag a tanerők között elosztandó. A mi a berendezést illeti, a tanszerek, székek, padok 1—200 frtból kitelnének, ágyat a növendékek szereznének vagy hoznának, úgyszinte étszereket, legfeljebb még a konyhaszerek vennének némi összeget igénybe. Igaz ugyan, hogy az egész dolog igy felette egyszerűen nézne ki, de én éppen erre helyezném a fősúlyt, mert én az intézetek fényes berendezésében nagy veszélyt látok evangyéliomi egyszerűségünkkel szemben s igen nagy súlyt helyeznék arra, hogy tanítóink, főkép ha azok nők, a lehető legnagyobb szerénységgel neveltessenek, hogy igy ha az életbe kikerülnek, ne csak magoknak kielógithetlen igényeik ne legyenek, de másokat is az igénytelenségre nevelni tudjanak . . . Im ez az én ideám egy felállítandó nőtanitó képző intézetre vonatkozólag. Ha ki jobb eszmével tudná szolgálni az ügyet, azt a Jézus Krisztus szent nevére kérem : ne rejtse a gyertyát véka alá. Azonban ha önök nagyban és egészben egyetértenek velem, s ha az akarat úgy megvan önöknél, mint nálam, úgy Istenben és a jó ügyben vetett bizalommal az intézetet már a jövő tanévvel megnyithatnók. Nincs semmi kétség, hogy négy egyház kerületekből kellő számú növendékség ne jelentkeznék. S hogy mégis homokra ne épitsünk : minél előbb lenne evangelikus közönségünkhöz egy felhivás intézendő, hogy a felvétetni szándékozók bizonyos határidón belül jelentkezzenek. S hogy atyja is legyen a gyermeknek s alakuljon át a 3 esperesség papi ertekezlete egy evang. nőtanitó képző intézetet szervező s fentartó egyesületté, a mely kebeléből kiküld egy szűkebbkörű bizottságot, a melynek teljes hatalmat ad az intézet szervezésére, berendezésére s vezetésére . . . A társadalom nagy tengere hullámzik, a tarjagos habok környöskörül tornyosodnak, hajónk bordái recsegnek. Váljon ha a számadás órája fog ütni: el fogjuk-e mondhatni, hogy megtettük mind, mivel csak tartozánk? Boldogok lennénk, ha csak annyit mondhatnánk, hogy megtettünk mindent, a mit megtehettünk. Ha megértjük a kor intő szavát, akkor nem lesz okunk az elsűlyedéstől féltenünk egyházunk hajóját, hisz' velünk lesz az Úr; az az Úr, a ki a galileai tengeren megcsendesitette a szélvészt, az megtartja a mi egyházunknak hajóját is. Csak tettre fel s „ne félj kicsiny sereg."*) FABKAS GEJZA. *) A lelkészi értekezlet a fenti czikkben felvett tervet helyeselve, az eszme megvalósítására egy bizottságot választott, a mely, a mint értesülünk, mentül előbb megkezdi működését. Indítványozónak terve szerint az intézetnek a legközelebbi tané vben meg kellene nyílnia. — Adja Isteni