Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Dr. Kőrösy József. A felvidék eltótosodása

(Síi IRODALOM. Dr. Kől'ösy József igen érdekes tanulmányt adott ki „A felvidék eltótosodása" czim alatt. Bars és Hontmegyéről szól az egyik (ára 2 korona 50 íillér, a munka tiszta jövedelme a felvidéki tanitók jutalmazására fordittatik.) Egyházi szempontból is sok érdekes adatot találunk a munkában, fájdalmas bizonyítékául annak, hogy a r. kaih. egyház, mely a világ előtt szeret a hazafiság érdemével kérkedni, mennyi magyar községet pusztított el, csak azért, mert protestáns volt a lakossága, s annak helyébe tótokat telepitett. Idézzük a következőket a tanulságos munkából : Valamint Nyitrában, úgy Barsban is, a megye déli részeiben található tót szigetek, részben a törökök és csehek járása alatt beállt pusztulásnak, részben a magyar reformátusok kiűzésének a következményei. Akár csatában és rabszolgaság igájában, akár vallásos türelmetlenség üldözéseiben pusztult a magyar, mindkét esetben a tót telepedett a megürült helybe. A magyar reformátusok kiűzése oly nagymérvű vala, hogy a mult század hetvenes éveiben egész Barsmegyében egyetlenegy református gyülekezet sem létezett. Gr ar a m - K e 1 e c s é ny másfél századdal ezelőtt még erősen református magyar vala ; a mult század harmadik tizedében azonban, midőn Léván a református templomot lerombolták és a reformátusokat töinlöczbe hányták, különösen pedig midőn 1711 ben az ujbarsi anyaegyházat elkobozták, a garam kelecsényi gyülekezet is feloszlott, a falu katholikussá, de — mint azt már az 1779diki vi'sitatió konstatálja — „kizárólag tótajkú" is lett Mai napság is Kelecsónyen egyetlen egy református sincsen, de magyar is alig. — A közel fekvő N a g y - K o s z m á 1 y nemzetisége szintén szenvedett a reformátusok üldöztetése alatt. Koszmály ugyanis szintén református magyar falu vala, míg 1711 ben gróf Forgách Pál földesúr a református gyülekezetet el nein foglalta. Alsó-Pél mástól évszázaddal ezelőtt még magyar és református vala; jó magyar népét a katholikus földesúr 1733-ban papostul kiűzte és tótokat telepitett helyükbe, a kiken másfél század sem változtatott semmit. Ose ke 1707-ben a katholikus egyházi látogatás szerint régebben túlnyomóan református volt; az 1779 diki egyházi visitatio szerint azonban már kizárólag katholikussá vált. Ez időben itt, ugyanazon forrás szerint, már kizárólag tótul prédikáltak, a kátét is kizárólag tótul tanították. Úgy látszik tehát, hogy a magyar reformátusok innét is kiűzettek, ós hogy házaikat tót telepitvényeseknek szolgáltattak ki. A reformatio bekövetkezte után ezen vidék is református lett, a mi szintén a mellett szól, hogy akkortájt magyarok voltak, mert a magyar ajkúak a református, a tótajkúak az ágost. evang. vallást fogadták eh Itt lévén a szentbenedeki apátságnak, a primatiának nagy birtokai, igen természetes, hogy a káptalan ós a Kath. főurak mind katholikusokat telepitettek falvaikba és ott vették a hol találták, kivétel nélkül a tótok közt. Határozottan innét datálódik Barsmegye felső zsitvavölgyének eltótosodása is. „Az atyámtól hallottam, hogy a zsemléri lakosok reformátusok voltak. A szt.-benedeki praefectus felszólította őket a római katholikus hit felvételére. Sok viszontagság után Kis János, Palkó János, Boros István és T ú r ó c z y Jób atyja katbolikusok lettek, a többi lakosok Szokolára. a Börzsönyi hegyekbe, Ladányra, Óvárra költöztek, elvivén mindegyik vagyonából annyit, mennyit szekérre feltehettek. Ezek elmentével a Praefectus kuirentálta, hogy jöjjenek lakosok. Zsemlérre ; jöttek a káptalan jószágáról és másonnan mindenféle lakosok s innen következik: Zsemlérnek eltótosodása.'* Szob régebben tökéletesen magyar és református falu volt. 1763 ban azonban az esztergomi káptalan, mint uraság, jobbágyait azon kényszerválasztás elé állitá, hogy vagy katholikus hitre térjenek, vagy pedig kivándoroljanak; a református lakók az utóbbit választották ós az alföldrevándoroltak ki, mire a káptalan Szebelébből tót gyarmatosokat telepitett helyökbe. Nagy-Maros eredettől fogva magyar falu vala, mely 1324-ben szabad királyi várossá lett. Keformátus lakói a XVII, században szintén kénytelenek voltak ez érseki uradalomból távozni, mire aztán németországi svábokat és mainziakat telepitettek ide. Tergenye nemzetiségi elváltozása ép oly tanulságos, mint nyomasztó példáját nyújtja annak, mily véres sebeket tudott a vallásos türelmetlenség a nemzet szegény testén ejteni. Gróf Eszterház y földesúr a robotot és dézsmát oly túlmagasra csigázta, hogy azt teljesíteni a lakosok képtelenem voltak, — némelyek tehát önként oda hagyák földeiket, mások erőszakkal kivettettek a földesúr gazdatisztjei által ; helyüket németajkú (handlovai) róm. kath. néppel töltötték be. Osánkot 1674 ben hagyta el utolsó református prédikátora, a ki a fenyegető gályarabság elől Málasba menekült Az igy árván maradt gyülekezet egy S ebes tini nevü ágostai papot fogadott föl. Ennek az egy férfinak működése pedig elegendő vala arra, hogy ez az egészen magyar és református község negyven év alatt úgy hitéből, mint nemzetiségéből teljesen kivetkőztessék. Debreczeni prot. lap. „A párisi theol. facultas — mint ilyen — alig 22 éves; fenntartásáról, mint általában az egész protestáns egyházról, az állam gondoskodik; a facultas a „párisi