Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Kund Samu. A vendvidéki egyházi ínség

Tizenhetedik évfolyam. 35. szam. Orosháza, 1899. augusztus 31. EVAIV6. EGYHÁZ ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre . . ö frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frtöO kr. Egy szám ára 1J3 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : YERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal Ennél kisebb Bélyeg külön . ö frt • * . • 1 30 kr. A vendvidéki egyházi inség. A „beata simplieitás" mögé búvó kíméletlen sértegetés ós a hazai törvénynek megvetése által vallásos meggyőződésében és hazafias érzelmeiben nagyon megháborodott egyik atyánkfia „Pápista türelmetlenség — ós még valami" czim alatt kesergi el e lapok 11. számában egy róm. kath. káplán viselt dolgaiból kiindulva fájdalmas panaszait. A „még valamire" kivánok egyet-mást elmondani, a mi egyházunknak egyik belügyét kissé jobban megvilágos

:thatja és majdan szerencsés elintézésére tán némi befolyással is lehet. Sok igazat és megfontolásra méltót mond a panaszos, de mindig nem találja a szeget a fején. Igaz, hogy „a statisztika megrontói a ven. tlek," azaz, hogy a statisztika nem adhat a vendvidékről oly szinezetú képet, mint kivánatos volna. Baj bizony - a mit K. úr se von kétségbe, hogy a statisztika kimutatja, hogy a tankötelesek, nek nagy száztólija nem jár azon a vidéken is. kólába, de miért? mivel se az állam, se az egyház, se a községek nem képesek a hegyes vidéken, szórványosan épült falukban mindnyájára nézve hozzáférhetővé tenni az iskolát. Nagyobb baj, hogy a szegény nép késő ószszel, kora tavaszszal használja iskolaköteles gyermekeit jószága, apró marhája gondozására, tólviz idején is nagy az iskola látogatásban a rendetlenség. Legnagyobb baj, hogy az iskolákban, a sok állami s községi iskolában nem lehet oly alapos valláserkölcsi nevelésben, evangeliumi szellemű nevelésben részesíteni a növendék sereget, mint kivánatos volna. Legislegnagyobb baj, hogy az iskolából kimaradók közül azok, a kik róm. kath. felekezeten levő községben keresik kenyeröket, talán éveken át se látogatja 4—5 órányi távolban levő evang. templomunk belsejét, nem hallanak evangeliumszerű tanítást. És miután ez a baj régtől fogva megvolt és megvan, abból egy másik baj keletkezett, hogy t. i. a mint a beérkezett jelentésekből olvasom, az utolsó három évben 70.65,82 esetben lett mellőzve az egyházi szertartás temetéseknél (és ez régebben is igy volt) 1, 9, 5 esetben pedig a házasság egyházi megkötése, mert a híveknek nincs fogatjuk, a papnak meg a nagy népességű, nagy kiterjedésű fárában nincs ideje, hogy minden halottat elkísérjen. Elképzelhető, hogy a szétszórt csontok közül hányan epednek utolsó harczaikban a vallás vigasztalása után, hogy sokan éhen vesznek el a pápista pusztában I De már az nem való, hogy „zárjelben csak megédesítjük a kérlelhetetlen statisztika által nyújtott ezen keserű pirulát, hogy ez nem csak az egyházpolitikai törvények életbelépése óta van igy a vendeknél, hanem már régibb idő óta." Megtesszük ezt is, ós a panaszos maga is elismeri, hogy «így volt ez évtizedek óta." Tehát igazat ád nekünk, hogy a bajok nemcsak az egyházpolitikai törvények óta vannak igy meg a vendeknél. Abban azonban ón nem érthetek egyet a panaszossal, „hogy a legkevesebb se történik a bajok orvoslására." Mert igenis történik mindaz, a mi csak lehetséges. Mielőtt ennek vázolására átmennók, kellő határok közé akarom szorítani a panaszosnak két nagyot mondását. Két esetet hoz fel a panaszos, hogy az egyházi élet emelésére nézve üdvös ós kivánatos szándékot meghiúsitotta az olyan helyről jövő állitólagos támadás, a honnan pártfogást lehetett volna várni. Mindkét eset a battyándi gyülekezetben történt volna. Az egyik eset pedig ez: a battyándi gyülekezetben egy pap ós két tanitó gondozott valami 68 községben szétszórtan élő 10,000 evang.