Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Stromp László. Szókratész

(Síi Vessünk ügyet a felszámítandó jövedelmek rovatai után a levonandó kiadásokra. S itt ismét elismeréssel fogadjuk a mindenrendü adók, közterhek, nyugdijintézeti járulékok ... levonhatását; egy pontnál azonban megállva tovább időzünk. E pont a „gyámintézeti járulék" pontja ós rovata. Tehát e járulók is levonható az ev. lelkész felszámított fizetéséből az állam terhére a lelkész javára. Igen ám, de ha a lelkész gyámintézeti ilyen (évi) járulókot nem fizetett ? S miért nem fizetett? Merjük állítani, hogy a kongruára rászoruló szegény lelkészek legtöbbje azért nem fizetett, mért a kis fizetésből nem telt, s családja belső tagját nem éheztethette a külső tag miatt. Mi már most a teendő, s melyik itt a közel fekvő gondolat? Az, hogy bevezettessék a levonható kiadások közé gyámintézeti évi járulókképen bizonyos összeg, mondjuk két vagy három forint <200 egyháztól évi 3 forint az annyi, mint 600 forint.) Ezt szabad, ezt kell tennünk, szerény nézetem szerint. S ez ügyet bátorkodom a gyámintézeti vezetőségek becses figyelmébe ajánlani. Ha a magyar minisztérium kifogást tesz, tegye meg ; de mi szeretetügyünk javára élhetünk il y kínálkozó megengedett alkalommal, törekedvén hasznos egyöntetűségre is. Ugyanezen — ha nem is homousia, de homoiusia — alkalmazható a „Luther-társasági," a „Magyar Prot. írod. Társasági," az „Otthoni" s hasonló a 8-ik „egyéb alapokba fizetendő járulék" czimű rovatba beilleszthető intézményekre, melyeknek sokan szintén szegénység miatt nem tagjai s pártolói. A fuvarköltségnél csupán filiákba s szórványokba való utazások dijának fizetéséről, azaz levonhatásáról s hozzá jól megszoritottan — van szó emiitett, még pedig 4433— v. k. m. számú miniszteri rendeletben, pedig a lelkésznek sok meg nem téritett más fuvarköltsége is van gyűlésekkor, bizottsági kiküldéseknél vagy egyházak adminisztratiójánál. Az állami hivatalnokok elégséges napidijakat számítanak s hajtatnak be kiküldetéseik s eljárásaik alkalmával, legyen tehát nekünk is ott könnyebb, az adóterhek alatt roskadozó egyház helyett az államtól kérnünk kárpótlást e czimen a „fuvarköltség" rovatában. S végül többhelytt vitát fog talán kelteni a segédlelkész tartásának kérdése. Ha egyéb okok között a bizonyára elégtelen fizetés • oka miatt is nem volna lelkész hiány, volna több káplán s volna több lelkész is olyan, a ki rendes káplántartásra rászorulna s lesz is fölterjesztve segédlelkószi állás — úgy véljük — nem egy olyan helyen, a hol püspöki eldöntésre lesz szükség. Mindenekben azonban véglegesen dönt (emberileg) a miniszter, mint azt ra miniszter által megállapított jövedelmek (nemkülönben kiadások) pénzértéke" czimű rovat világosan bizonyítja. A miniszter dönt, mert ő adja a pénzt, s tőle kapjuk mi a pénzt. De meg ve h etjük-e majd ezen a pénzen protestáns autonom iánk kitört, kiesett drágaköveit? (Olv. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. évi XVI. t. cz. 7. 8. s 9. § ai.) Nem vehetjük meg. De szerezzük meg másként. Hogy hogyan, azt jeleztük czikkünk elején. S ha nem fogjuk megszerezhetni? Akkor az isteni gondviselés új utat mutat a fejlődésre. KBUPECZ ISTVÁN. Szókratész. A „Protestáns Esték' harmadik cyklusán (1898 böjt) felolvasta Pozsonyban Stromp László theol. akad. tanár. A 77-ik Olympias 4-ik évének Targelion hava 8-ik napján, vagyis ker. időszámításunk szerint a Kr. e. 469. óv május hó 20 án, a fazekas negyed lakói Athenében arra virradtak tel, hogy Sophroniskos szobrász házának bejárata fölött egy friss olajfakoszorút láttak kitűzve, a miből megtudták, hogy szomszédjuk házába gólya köszöntött be és pedig egy kis fiúval, különben lia a kis jövevény leány lett volna, a kapu feletti póznáról bizonnyal gyapotcsomó lógg vala alá.*) A kis porontyot, alig hogy világrajötte feletti örömében elvakkantotta magát, rögtön megkenték olajjal, a termékeny életerő symbolumával s aztán könnyed fehérneműbe takarva — nem illik a gyermeket elkényeztetni 1 — fűzfavesszőből font kosárba fektették, a melyet egyébként a gabnaszóráskor szoktak használni. Ezt pedig bölcsen cselekedték, mert ez a kosár majd gazdagságot s szaporaságot hoz arra, a ki benne pihen . . . Ötödnapon aztán szépen megmosdatták, megtisztították a kis fiút. Egy asszony karjára *) Az olajfakoszorú a földmüvelés, férfi foglalkozás symboluma. A gyapotcsomó a kézi munka, női foglalkozás jelképe