Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Farkas Gejza. Egyházi gyűléseink előtt

878 gyarapodott a közegyház egy-egy év leforgása alatt. S bár egyházi életünkben a munka is áldozat s viszont az áldozat is munkával jár, tehát a kettő között szorosan a határt megvonni nem lehet, mégis a könnyebb áttekintés czéljából elszoktuk választani a kettőt, s szolnak a munkáról esperességi, kerületi s egyetemes közigazgatási közgyűléseink, az áldozatról pedig a mind megannyi, külön fokozatú gyámintézeti gyűlések. Mindenrendű egyházi gyűléseink, egyház szervezetünknek nélkülözhetetlen tartozékai. Egyházunk szervezete képviseleten alapuló, democraticus szervezet lévén, azzal a lehető legszélesebb körű nyilvánosság van elválaszthatatlanúl összekapcsolva. Másrészt az egyházi közszeliem felköltósére s ébrentartására közgyűléseink a lehető legalkalmasabb eszközök, azért van, hogy minden egyházi gyűlésünk ünnepszámba megy s nem egy eset van, hogy u. n. világi uraink, a kik a templomba évekig se mennek, gyűléseinket szívesen látogatják, ily módon örömmel igazolván nemcsak, hogy egyházunkhoz tartoznak, de hogy annak még élő tagjai. Ily szempontból tekintve a dolgot, csak örülnünk kell, ha minél többször s minél több helyen van alkalmunk egyházi gyűléseket tartanunk. Azonban mint minden más bár észszerű és czélszerű dologban, úgy az egyházi gyűlések dolgában sem szabad szem elől téveszteni az eszólyesség szempontját, nem a módot és képességet, melynek határai között mozognunk kell, mozognunk lehet. Mindinkább szaporodó vagy legalább hoszs^abb időre nyúló egyházi gyűlésekről is mind hangosabban fel-fel hallszik a régiek mementója, hogy „Cum grano salis." Egyházi gyűléseinket a közszükség hozta létre, de e közszükségnek a kellő határokat kell szabni. Sajnosan tapasztaljuk, hogy oly gyűlések tartattak, a melyekről a meghívottak mindenike azt vallotta, hogy arra szükség éppen nem volt. Volt oly gyűlés, a mely szelíd számítással legalább 1000 forintjába került a jelenvoltaknak, holott a tárgyat el lehetett volna a rendes közgyűlésen — még különben — végezni. Legfőbb ideje, hogy a dolgokat practicus oldalukról is teljes mértékben mérlegeljük ! Egyházunk jelen helyzetében teljesen tévesztett dolog gyűléseink szaporítása. Több oldalon az a nézet kezd tért foglalni, hogy új és új egyesületeket alakítsunk pl. egy missió egyletet. Űj egyesületnek új gyűlések kellenek, az új gyűlések új költség- ós időtöltéssel vannak egybekötve. Mintha az egyház maga nem lenne egy missió egyesület, hisz' a tanítványoknak mondta az úr: „menjetek szóles e világra." A pozsonymegyei esperességi papi értekezlet ily értelemben nyilatkozott a tervezett missió egyesület ügyében. Az egyletezés német minták után indul — s nálunk csak bizonyos határok között alkalmazhatóNálunk még az egyházi közszükségérzet nem oly kifejlett, sem módunk nincs annyira hozzád mint Németországban. Ha elképzeljük, hogy ott rendezett állami viszonyok között az egyházak rendszerint az államtól dotáltainak, s mert ily módon az egyházi teherviselés ott alig ismeretes — szabad tér nyilik a hivek munkásságát s áldozatkészségét más térre terelni, — meggyőzik. Mig mi nagy szegénységünk s nagy állami terheink mellett minden legkisebbről csak magunk kónytelenittetünk gondoskodni, nagyon megfontolandó, kezdeményezzünk-e mi valamit, a mi híveink újabb megterheltetésével járna — főkép, ha az inkább luxus, mint életszükség, mint a hogy nem egy esetben egy egy gyűlés is inkább luxus — mint általánosan érzett szükség. ' Mert a sok gyűléssel végre is mit érünk el ?" Azt, hogy a gyűlésnek első napján még van milyen olyan közönség, de már második nap alig van valaki jelen, megesik, hogy a hivatalosan kiküldöttek s úti költséggel ellátottak sem tartják ki a gyűlést végig. Mondanunk sem kell, hogy ez aztán a gyűlésnek csak paródiája. Igy vagyunk a mi kedves gyámintézetünkkel. Áldásos a mű, melynek virágzását minden igaz protestáns lélek őszintén óhajtja. Igen, de a gyámintézet némely helyt a gyűlések számát megkettőztette. Még mindig panaszkodunk a gyámintézeti gyűjtések csekély volta felett, de nem vesszük számba azt az évenként megújuló s több ezer forintra rugó összeget, a mibe híveknek és lelkészeknek a gyámintézeti gyűlések kerülnek. Azért nyilatkozott meg már az az óhaj, hogy költségkímélés czéljából a gyámintézeti gyűlés a közigazgatási gyűléssel tartassék. A gyámintózeti gyűlések külön tartását csak