Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Farkas Gejza. Egyházi gyűléseink előtt

Tizenhetedik évfolyam. 32. szám. Orosháza, 1899. augusztus 10. SVAIIG. EGYHÁZ Hü ISKOLA. Előfizetés dija : Egész évre . . O frt Fél évre ... 3 , Negyed érrel írt KO kr. Egy szám ára 1» kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : YERES JÓZSEF. Hirdeti* dija: Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal Ennél kisebb Bélyeg külön . 8 frt • 4, . » . • i * 30 kr. A segesvári Petőfi-ünnep. (Júl. 30.) Ott voltam sirodnál a nagy áradattal, A sok ünneplő közt csendes áhítattal. Elmondjam-e mindazt, mit szivem átérzett A vérázott földön, hol szived elvérzett? Elmondjam-e most, hogy — amit tud mindenki — Mi vagy te mi nekünk, annyi ének zengi? . . . Elmondjam-e én is? . . . Van-e szükség erre? A sok ének után még az enyém kell-e? . . , 'Olvasom, olvasom, amit annyin irnak Rólad, te föltámadt szelleme a sirnak, Aki újra feltűnsz sirod homályából A magyar szabadság véres alkonyából —• Aki újra feltűnsz ? . . . Hát letűntél ?... Nem, nem 1 Hiszen itt laktál te mindig hű szivemben, Itt az ón szivemben s milliók szivében, Édes magyar néped emlékezetében. ötven év után csak most ragyognál újra, Mikor a nagy ünnep a harsonát fújja? . . . Nem ez a harsona a te kedves hangod, Nem ezt az ünnepet várja a te hantod. Más trombitaszóra mentél a csatába: Ott a szabadságért . . . elveszni — hiába! Óh a te lehunytod oly szomorú véres, De kiért meghaltál, ma is veled érez: Veled érez a nép, a magyarok népe, Nem ünnep hoz vissza emlékezetébe, Vele éltél máig s ó veled élt mindig — S most trombita-szóval emlékezni intik? . . . Kik azok? ... tán akik feledni szeretnek? Azok, kik sirodhoz elbúcsúzni

1) mentek, Elbúcsúzni, aztán fátyolt vetni rája? . . . éh ne igy ünnepelj, magyarok hazája l Óh fog a magyar nép egykor ünnepelni, Hozsánna hangjával hozzád útra kelni; Egykor — óh meglátod — ha virrad a nagy nap, Ha szabad s boldog lesz, ahogy megálmodtad. Az lesz majd ünneped, nagy, méltó te hozzád, Szivük szent örömét sirodhoz elhozzák; Az lesz majd ünneped zengő riadása, A magyar szabadság nagy feltámadása! CSENGEY GUSZTÁV.

2) Egyházi gyűléseink előtt. A föld népe javában el van foglalva a föld termésével, egy óv munkájának, szorgalma- s nélkülözésének eredményét most hordja össze asz* tagokba, takarítja csűrjeibe. Az áldott nyár meghozza nekünk is a takarítás idejét, mi is majd összehordjuk egyházi gyűléseinken, a mit az év egyházunk mezejón termett. Nulla dies 3ine linea, mondta hajdan egy lelkiismeretes fejedelem, egy óv se tűnik le egyházunk életében vonal nélkül. Isten csodálatos módon megáldja a még oly csekély, de becsületes igyekezetet s a munkának és áldozatnak gyümölcsét élvezni fogják a késő unokák is. Munka és áldozat volt az ós keresztyén kornak s a reformatiónak kezdet óta rendeltetése, jellemző hivatása. S evangyelmi egyházunk a reformatiót folytatja — munkával és áldozattal; s egyházi közgyűléseinken beszámolunk egymásnak s ha tetszik a világnak, mennyit épült, mennyit 1) Bartók Lajos mondta megnyitó beszédében 3) Az evang. Csengey G. nem hallgathatott, midőn az evang. Petöflt ünnepli az ország; az „Evang. Egyház és Iskola" örömmel vesz részt az általános ünneplésben a szép költemény közlésével. Sz^erk.