Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Bereczky Sándor. A középiskolai vallástanítási terv

akkor természetes sorrendje a vallástan tárgyalásának a következő: először tanítjuk a bibliai történeteket, azután az egyháztörténetet, végül a rendszeres vallástant : a hit- és erkölcstant. A mig a bibliai tanításnál a keresztyén hit főigazságait a bibliai történetekben a bibliai részletek olvastatása által szemléltetve alkalmilag tanítjuk, addig az egyház múltjának feltüntetése által megismertetjük a tanulókkal, hogy a keresztyén hit igazságait elfogadó hivek minő viszontagságokon mentek át a különböző századokban és lelkesedést keltünk az ifjakban e hitigazságokórt és evangéliomi egyházukért. A vallástan harmadik ága a hit- és erkölcstan által rendszeres egészbe foglaljuk a keresztyén vallás tantételeit, hogy ez által határozott jellemű keresztyén ifjakat neveljünk. Jelenlegi vallástanitási tervünk a bibliai tanitás számára az 1., II., és Y. osztályt, tehát az algimnáziumot és a felső négy osztály legalsó fokát jelöli ki, az egyháztörténet tanítása történik a középső fokokon u. m. a III., VI., és VII. osztályban ; az al- és főgyimnasium két legfelső fokának a IV. ós VIII. osztálynak tananyaga a hit- és erkölcstan. Az a kérdés, hogy a keresztyén vallástan e három ágának természetes sorrendjét megtarthatjuk-e a többi gimnáziumi tárgyakkal való rokonságra törekvés mellett is? Eu azt mondom, hogy igen. A vallástannak a harmóniát főkép az ember természetéről szóló történeti tárgyakkal kell keresnie ós e tárgyak közt különösen a világtörténet ós az irodalomtörténet azok, melyet különösen tekintetbe veendők. Miután rövid idő alatt majdnem minden evangélikus gimnázium teljes államsegélyben részesül és igy az állami középiskolai tantervet lesz köteles elfogadni, én e fejtegetéseknél az állami új tantervre leszek tekintettel. Az első ós második osztályban a magyar nyelvi órákban tanított történetek mellé oda illenek az ó- ós újszövetségi bibliai történetek. A bibliai történetek a gimnáziumi vallástanítás megkezdésére a legalkalmasabbak Luthardt azt mondja e történetekről a „Keresztyénség Erkölcstanáról" tartott előadásaiban: „A gyermeki szellem első tápláléka nem a tan, hanem a költészet és a történet. Mert van valami költői és regényes a gyermek szellemében és bizonyára mindannyian örömmel láttuk már a képzelet játékát az ő játékaiban. A vallás is ebben az alakban fér hozzá a legközelebb. A költészet és a történelem közvetítik nála öntudatlanul is a tant. A gyermek szívesen tanul apró versekot és semmit sem hallgat örömestebb, mint a történetet. Mily lelkesedéssel hallgattuk annak idejében mindnyájan az ó-testámentomi történeteket Dávidról és Góliátról, Sámsonról és a filiszteusokról, Józsefről és testvéreiről, meg Ábrahámnak áldozatáról, és mily áhítattal figyeltünk az Idvezitőről szóló elbeszélésekre." . . . „Teljesen félreismerik a gyermek természetét, a kik tőle a bibliát és a bibliai történeteket el akarják venni. Szegénynyé és üressé teszik azok a gyermekkort. És miért? Talán mert csudások? De hisz a gyermek otthon van a csudák világában. A kritika ós kétely meg úgyis elég korán megérkeznek ... Az is rosz, ha rationalisticus módon morállal tömik meg őket és a bibliai történetek gazdag pompájú ligeteiről a morális közhelyek homoksivatagaira vezetik." A bibliai történetek sorrendjére nézve eltérők a nézetek. Némelyek Zeller ós Palm er elvét vallják és a történetek tanítását szeretnék az újszövetséggel kezdeni, hogy ekkép a tanulók figyelmét első sorban az üdvözítőre irányitsák s mert az új-szövetség fontosabb^mint az ó. En azonban Kehrrel tartok, a ki azt mondja: „Az ó-szövetség alapja az újnak, az ó-testámentomi elbeszélések egyszerűségük ós családi jellegük által a gyermeket inkább érdeklik s végre az ó-testámentom eseményei könnyebbek, mint az újéi, melyeknél a Jézus szenvedéséről való tanítás már nagy nehézségeket okoz." (Lásd Kiss Áron: Vallástanítás módszertana.) Idézem még erre nézve 0 u r tmannak állítását: „A gyermek hamarább oda képzeli magát az egyptomi életbe, az arabiai sivatagba, mint a farizeusok ós publicanusok közé ! Vannak, kik azt óhajtják, hogy a tulajdonképi történeti rész legyen az első osztály tananyaga, a mely történetek pedig inkább tant tartalmaznak, mint Jézus példázatai, hasonlatai, azok maradjanak a második osztályra. Lehetne a történeteket ekkép is beosztani, de én leghelyesebbnek vélem a régi eljárás megtartását, hogy tudniillik az első osztály tanuljon ó-, a második pedig új-szövetségi történeteket. Mivel azonban mégis kívánatos, hogy az első osztály tanulói is halljanak már valamit az új-szövetségi történetekből, az üdvözítő életének főbb eseményeiről, az egyházi életről : a sátoros ünnepek : Karácsony, Húsvét és Pünköst előtt az utolsó órákat az ünnepek jelen-