Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Dr. Pröhle Vilmos. Az evangelium Japánban

(Síi •ellentállás és jellem nagyság hatása iránt a kedélyek rövid idő alatt eltompultak, a szeretet-tribun politikája az államot külveszélyek felé látszott sodorni és Savanarólának csakhamar meg kellett győződnie arról, hogy azt a szabadságot, a melyet 6 csak eszközül akart fölhasználni a vallás uralmának visszaállítására, az ő népe czélul tekintette, a melynél tovább őt nem hajlandó követni. Ekkép a szerencsétlen baráton nemsokára beteljesedett őnjósolta végzete, ós a világtörténet nagy jeleneteinek azok az elmaradhatatlan statistái, a kik ugyanazzal a hévvel tapsolnak ma, a melylyel „feszítsd meg"-et kiáltanak holnap, csakhamar ujjongva, sőt lelketlen gúnyolódással állhatták körül azt a dobogót, a melyen Savanaróla utolsó útját a Palazzo emelt teréről a bitófához megtette. Valójában azonban nem az a mindig dühöngni kész nép, nem a „compageacci"-k és „arrabbiati"-k többségre vergődése buktatta meg a San Marco perjelének theocratikus uralmát, nem is a dominikánusokkal hadi lábon álló Ferencz rendiek hatalma, de még csak nem is Borgia Sándor kiközösitő átka : a diadalmas renaissance szelleme söpörte el az utolsó akadályt, mely útjába állott, azt a férfiúit, a ki, bár maga és a szabadság lánglelkű bajnoka volt, mindannak megvetését hirdette, sót részben elpusztitását követelte, a mi az értelem fölszabadulásának, az ember ós a világ megismerésének leghathatósabb eszközéül kínálkozott, vagy annak gyümölcse volt s azok, a kik ellene föltámadtak, és rajta a korszellem ítéletét oly könyörtelenül hajtották végre, csak öntudatlan és vak eszközei voltak egy fölöttük álló s nemsokára fölöttük is diadalmaskodó hatalomnak." Berzeviczy e remek jellemzésével egyezőleg Ma sí florenczi tanár ünnepi beszéde is azt vallja, hogy Savanaróla a politika áldozata. Annál nemesebb, noha sajnos elszigetelten maradt, Savanaróla reformkísérlete. Az ő erkölcsi nagyságát, szentségét egy Borgiávat s általában az egész romlott korral szemben senki sem tagadhatja. A Savanaróla merészsége nem szorul mentegetésre, csak sajnálnunk kell, (s ebben igaza van), hogy többet nem merészelt. A valdens Oomba tanár pedig „a reformátió előtti olasz protestantismus története" cz. művében Savanaróláról azt olvassuk : Savanaróla a XV. századnak legnagyobb erkölcsi jelleme volt, mint Dante a XIV-iké. Lelkesedése hitéből fakadt, s ez a lelkesedés volt ereje. Egyszerű vélemény által még senki sem lett vértanúvá ; martyrokat csakis a hit teremt. Csak hadd nevezzék őt fanatikusnak, a kik akarják! Olyan fanatikus volt ó, mint Ezékiel, Jeremiás és bresciai Arnold vagy Dante. Beteg volt talán? Meglehet. Hiszen minden valóban teremtői alkotás meg szokta zavarni lelkünk egyensúlyát. De ha minden hós és minden vértanú beteges természet volt: úgy mi nyugodtan lehetünk, mert soha sem volt még annyi egészséges ember, mint manapság. Valóban remek jellemzések, a melyek méltók a megszívlelésre ! Mult hó 29-ikén halt meg Potsdamban Egidy alezredes, a magyarra is fordított „Komoly gondolatok" sokat emlegetett szerzője. E nagy irodalmi vitát provokált művével egy dogmaellenes keresztyénségnek ós vallástalan morálnak egyengette 1890-ben az útját. A legutóbbi időben csaknem teljes feledésbe mentek az ő rajongásai. A mai rationalismus egyik rendszerezője ós harczosa volt a maga műveivel. Tévedései hiányos theol. műveltségében keresendők. Jekelfalussy statistikai előadása az egyházpolitikai törvények hatásáról nem kerülte ki az „Alig. Ev. Luth. K.-Ztg" figyelmét sem. „Ungarn" cz. tudósításában .annak főbb adatait regisztrálva azzal a helyes megjegyzéssel végzé fejtegetéseit: ,.Az evangélikusok veszítettek a legtöbbet. Az egyházpolitikai törvények diadalútja, a melyet a felsőházban épen az ev. püspökök megjósoltak, az ev. egyház temetési menetének bizonyult." Ismeretes, hogy épen lapunk szerkesztője méltatta az egyházpolitikai törvények hatásának mult évi állapotait. Angliában és Walesben — mint Luthardt lapjában olvassuk — 17 róm. kath. érsek és püspök, és 2789 pap van. A templomok és kápolnák száma 1509. Londonnak nincs pápás püspöke, de igenis van ilyen Westminsterben és Southwarkban, mely városrészek Londonhoz tartoznak. Plymouthnak van 2 püspöke, Skócziának van 6 püspöke, 3212 papja és 1854 temploma vagy kápolnája. De azért a protestantismus hanyatlásáról Angliában mégsem lehet szóllani, sőt inkább erősen halad ott az evangelium ügye. Örömmel értesülünk arról, hogy Luthardt tanár klasszikus „apologétikai előadásai," a melyek eddigelé angol, íranczia, olasz, magyar, holland, görög nyelvre, mindössze 10 nyelvre fordíttattak, legközelebb Ballabanow szófiai egyházjogtanár fordításában bolgár nyelven is megjelennek. A fordítás nemcsak a szöveget, hanem a még értékesebb irodalmi jegyzeteket is fogják felkarolni. Luthardt e műve egyik legérettebb, legismertebb és legmaradandóbb alkotása, a melyet nem ártana egész teljességében nyújtani a mi hazai prot. közönségünknek. Ev. erő, mélység ós gazdagság tekintetében páratlanul áll e mű legújabb theol. irodalmunkban. Az erkölcsrendőri felügyelet alatt álló nők száma Berlinben a legújubb statistika szerint 4995, 1128-al több, mint az előző években. A kórházakba 2896 került, 487 szolgálatba lépett, 36 meghalt. A modern életmód eme szomorú fejezete legtöbb gondot ós dolgot ád a beimissziónak. Hát valljon nálunk Budapesten milyen képet nyújtana a statistika? Elszorul a szív s megáll az ész, ha ez állapotokra csak gondolunk is.