Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Hetvény Lajos. A bibliai olvasókönyvről

3f»o Az ebból származott válság nagyságának mai mértékére onnan lehet következtetni, hogy p. o. a nyilt levél Írójának és nejének alapszabályszerű nyugdij igénye biztosítására, a mathematikai kiszámítás szerint kellene 1472 frt 68 kr., holott azonban tényleg e czélra nincs több mint 400 frt 23 kr. Minthogy pedig az igy jelentkező 1072 frt 45 kr. hiány fedezetére az egyházkerületnek nincs ereje, sőt arra egy más egyházkerület lelkészével szemben talán nem is kötelezhető; ennélfogva azt javaslom, hogy lehetetlenné vált tagsági jogának végkielégítéséül adjuk ki neki azt, a menynyi van, t. i. a 400 frt 23 krt. A jó tanácsot, mely a bajból más kivezető utat mutatna, szívesen fogadnók a nyilt levélírójától; de tiltakoznom kell as ellen, hogy az önérdektől szitott elfogultságában már előre is, mielőtt a közgyűlés ez ügyben döntött volna, sérti s meghurczolja az egyházkerület jó hírnevét; — s hogy rólam is oly laza erkölcsi felfogást és érzést feltételez, melynél fogva képes lehetnék az egyházkerületnek olyat javasolni, a mi „szennyfolt és megbélyegző sötét fátyol." GLAUF PÁL. A bibliai olvasókönyvről. Az 1899. július hó 3-án Budapesten tartott első vallástanári értekezleten előadta : H e t v ó n y i Lajos soproni ág. hitv. ev. fögymnasiumi vallástanár. (Folytatás és vége.) II. A külföldi viták folyamán felhozott fő ellenvetések. Miután elősoroltam azokat a főokokat, a melyek a „Bibliai olvasókönyv" szükséges volta mellett szóllanak, meg kell emlékeznem az ellenvetésekről is, hogy igy a pro és contra érvek súlyát egybevetve, elfogulatlanul alkothassuk meg ítéletünket. A helyes alapelven felépült, tapintatosan szerkesztett „Bibliai olvasókönyv"-nek — a dolog lényegének alapos megfontolása mellett — ellensége senki nem lehet s ilyet nem is ismerek, de igenis annál többen vannak és teljes joggal az úgynevezett „Iskolai biblia" (Schulbibel) ellenzői. Ez ellen megindulván a harcz, a szenvedélynek természete mellett átvitték az ellenzékeskedést minden rokon irányú törekvésre, igy a „Bibliai olvasókönyvére is. Az „Iskolai biblia" ellenzőit tiszteletreméltóelv vezette; a protestáns egyházak alaki elve, melynél fogva a hit dolgában egyedüli zsinórmérték az egyház által kanonikus tekintélylyel felruházott teljes szentírás. Ezen elvre gondolva lelkünkben kettős gyanú merült fel az „Iskolai biblia" barátai ellen: 1) hogy ezek nem becsülik meg eléggé a teljes szentírást ; úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a teljes szentírásban volnának felesleges s így egyszerűen elhagyható részletek is s ez által a teljes szentírás tekintélyén s magán a protestáns egyházak alaki elvén csorbát ejtenek s annál inkább veszedelmesek, minthogy igazolni látszanak a róm. kath. egyház álláspontját; 2) felmerült az a gyanú, hogy azokat, a kik a teljes Írásnak az iskolában való használatát elejtik, tán valami dogmatikai érdek vezeti. Tehát ezeket a fő ellenvetéseket kell a „Bibliai olvasókönyvével kapcsolatban a kellő világításban feltüntetni. l)Az ág. hitv. ev. egyház alaki elve és a „Bibliai olvasókönyv." Minthogy hitünk forrása az egyház által kanonikus tekintélylyel felruházott teljes szentírás, ehhez hozzáadni s ebből elvenni semmit sem szabad ; úgy a mint van, a maga teljességében foglalja magában az üdvösséget. Szent annak minden szava, szent az egésznek, lelke ; felesleges, vagy nem a szent könyvbe való részlet nincsen az írásban. Ebból következik, hogy minden oly kísérlet, mely bibliát akarna ugyan adni a gyermekek kezébe, meg akarná ugyan tartani a biblia jellegét, de e mellett tetszés szerint; kihagyna belőle egyet-mást, nem volna más, mint a szentírásnak megcsonkítása. Ezt a hatást teszi az u. n. „Iskolai biblia" (Schulbibel) s legkevésbbó sem csudálom, sőt egészen természetesnek, jogosnak tartom, hogy ez ellen Németországban oly nagy volt az ellenszenv. Es ha arról volna szó

r. hogy mi is szerkeszszünk ilyen „Iskolai bibliá"-t

T. akkor én is az ellenzők sorába állanék. De egészen más az, hogy iskolai használatra szerkeszszünk kellő megfontolással, tapintatosan „Bibliai olvasókönyv"-et, mely teljesen a tankönyvformáját és jellegét viselje magán. Mert ha ezt is elvetnók, akkor ezen ellenvetés alapján Luthernek sem lett volna szabad megírni még a „Kis kátét* sem, az alsóbb osztályokban nem használhatnók az u. n. „Bibliai történetek"-et, sőt még az újszövetség és a zsoltároknak a teljes szentirástól való elszakitását, különálló kiadását s ennek hasz-