Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Nógrádi can. vis.

lelkesült örömben úszó lakosság apraja-nagyja mind kivonult püspökének fogadására. E tekinté lyes ősrégi egyházban — köszönet buzgó lelkészének S ve h la Istvánnak, — valóban mindenek a legékesebben ós a legjobb rendben történtek, s itt különösen kellemes napot töltött a visitatió. Utolsóul maradt az egyházlátogatási körút ezen második szakaszában Lest, mely hegyi egyház lelkészével együtt iparkodott megtenni mindent, hogy az ideiglenes befejezés méltó legyen az egész körúthoz. Itt rövid időre, június 19-ón ismét haza tértek a bizottság tagjai. Június 28-án a losonczi vasútállomáson találkozott újból a bizottság, melyben, mint esperes, Wladár Miksa föesperes, mint egyházmegyei felügyelő, Beniczki Árpád foglalt helyet. Vasúton tovább először Salgó-Tarjánba érkezett. Itt rendkivül fényes fogad látás jutott a püspök osztályrészéül. Abban az egész nagy iparváros — elül Plachy József főszolgabíró s egyházfelügyelővel és Borbély Lajos vezérigazgatóval — felekezeti különbség nélkül részt vett, a r. kath. egyház is derék prépost-plébánosával méltóan csatlakozott ahhoz. Ebben az amerikai módra fejlődő városban egyházunk is ilyen módon fejlődik, miben a kedvező körülményeket bölcsen kihasználni tudó lelkésznek Euttkay Sándornak vannak elévülhetlen érdemei. Ugyan még sok a tennivaló, kivált a nagy szórvány gondozása és tanköteleseink ellátása tekintetében, de Isten és az evangelikus közönség segedelmével ez rövid időn meg is lesz. Es ekkor Salgó-Tarján méltán legelső egyházaink közé fog tartozni. Kocsin utazott el innen a püspök ós kísérete Sámson házára, melynek határán Okolicsányi Gyula felügyelő mondott szívélyes üdvözletet, az egyházban pedig Kiss István lelkész s esp. jegyző gondoskodott arról, hogy ezen egyházlátogatás egyike legyen a legsimább lefolyásuaknak, a mint ez illik is ahhoz az egyházhoz, melynek főfelügyelője egykor Kossuth Lajos volt. Ezen egyháznak újonnan, a r. katholikusoktól tömegesen áttérő mátraszőllősiekból keletkező fiókegyháza közfigyelmet és segítséget érdemel. A következő egyház a luczini volt. Itt különös intézkedésre adott okot filiájának, a levitával bíró s 3—4 óra járásnyira fekvő Lapujtőnek viszonya az anyaegyházhoz ; az intézkedés czélja, hogy ezen leányegyház a hozzá sokkal közelebb eső Salgó-Tarjánhoz csatoltassék át. Megemlítendő még. hogy az eredetileg tót egyház, kezd magyarosodni, e tekintetben Sámsonháza nyomán haladván. — Luczinból a karpe-géczi pusztára ment a püspök kíséretével együtt Ivánka Ödön luczini felügyelő meglátogatására, a kinek vendégszerető házánál több kellemes órát töltött, s úgy ment tovább Szécsénybe. Itt a város határán nagy küldöttség élén Pulszky Ágost orsz. képviselő, a szécsényi egyház felügyelője rendkívüli melegséggel üdvözölte a püspököt s kisérte úgy ót, mint az egesz kíséretei fejedelmi kónyelmű kastélyába, hol két napig voltak ezek az ó vendégei. A város minden tényezője vetekedve sietett püspökünknek megadni a tisztelet jeleit, csak a r. kath felekezet nem volt látható sehol. Még csak a harangjai is elnémultak. Szécsényben két napot töltött a püspök. Az első napon, júl. 2-án az új templomot avatta fel. A második napon végezte az egyházlátogatást. A kinyomatott s az egyháznak terjedelmes és hű történetét magában foglaló jegyzőkönyv szép emléke marad az egyháznak. A nagyszámú jóltevők közül különösen a Pulszky csilád, névszerint pedig a sokat áldozott és fáradott Pulszky Ágost, (a ki az egyháznak 30 év óta felügyelője ;) úgyszintén az apostoli buzgalmú lelkész Simon ide s János érdemeinek méltatása kedves, a szórványok gondozása pedig fontos főtárgyai voltak a visitatiónak. Júl. 3 án d. u. bevégezvén Isten segedelmével, ez évre kitűzött feladatát, hazautazott a püspök és a bizottság. Magukkal azt a tudatot vihették, hogy lelkiismeretes munkájuk nem lehet hiábavaló. S egyszersmind azt az ezúttal szerzett meggyőződést is, hogy a nógrádi egyházak — habár az anyagiakban, a körülmények mostohasága folytán szegények és nagyobbrészüket köz-segélyre utaltnak találta is a visitatió — az evangeliomhoz való hűségben még eddig erősen állanak. Adja a kegyelem Ura, hogy e hűségükben fópásztoruknak ezúttal tanúsított hűséges gondoskodása által még inkább megerősödve maradjanak. Nyilt levél a tiszai ág. li. ey. egyházkerület főtisztelendő és méltóságos közgyűléséhez. A kerület érdemes főjegyzője, nt. Grlauf Pál föesperes úr az ez idei közgyűlés elé javaslatot terjeszt, melynek czélja az e kerületi nyugdíjintézet válságának elenyésztetése. A csatolt számadás szerint e nyugdíjintézet tőke-hiánya meghaladja a 113,000 frtot. Hogy ez a horribilis eredmény hogy keletkezhetett, arról említés nem tétetik. Kit terhel a felelősség, nem tudjuk. Mily állást foglal el a tót. ker. közgyűlés, melynek annyi az illustris, nagy nevű és fényes múltú tagja, innen a távolból szintén elóre nem látható. De hogy ez az egész dolog a mi egyházi viszonyainknak rendkivül siralmas illustrátiója, annyi tény. Az a lelkész, tanár, tanító, az egyházi hatóság által arra kényszeríttetik, hogy mindjárt hivatalának elfoglalása alkalmával a nyugdíjintézetbe tagul belépjen, s a tagsági dijakat pontosan fizesse és pedig azon alapszabály biztosította tudatban, hogy p. befizetett évi 20 frtjával magának, esetleg elárvult családjának