Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Hetvény Lajos. A bibliai olvasókönyvről

34 t elolvassa a „Birák könyvó"-nek 19-ik részét, a gibeabeliek fertelmességén megbotránkozik és megrendül, midőn olvassa e sorokat: „Felkelvén pedig az ő ura reggel és megnyitván a háznak ajtaját, kiméne, hogy elindulna az ó útján és ime az aszszony, az ó ágyasa (t. i. a ki egész éjszaka fertelmeskedett a gibeonitákkal) leesett vala a ház ajtajánál és az ő kezei a küszöbön valának. És monda néki : „kelj fel és menjünk el

u és nem felel vala néki. Feltevén annak okáért ótet szamarára, felkele a férfiú és elméne az ö helyére. Ki, mikor jutott volna az ó házához, vevé fegyverét és ragadván ágyasát, darabonként vagdalá ótet mind csontostól, tizenkét darabra és elküldözó őtet Izraelnek minden határába." Ha ezt mi olvassuk, látjuk benne a nagy tragédiát, hogy annak a jövevény levitának lelkében minő borzalmas viharnak kellett tombolni; a ki maga vezette ki ágyasát a gibeonitákhoz, látva Istennek büntetését, annak lelkében felébredt az erkölcsi jónak érzete, maga vagdalta az asszonyt tizenkét darabra, maga lett Izrael tizenkét nemzetségének néma prófétájává, ama tizenkét húsdarab által maga hirdette Istennek parancsát: „Ne paráználkodjál." Ki mondaná azt közülünk, hogy p. o. ez a történet nem a szent könyvbe való? De viszont ki mondaná azt, hogy eme történetet olvashatja a gyermek s a fejlődő ifjú is? Csak ismerni kell azt a kort s be fogjuk látni, hogy a gyermeknek, még a 17—18 éves ifjúnak képzelete is csak a gibeabeli vén ember szavainál fog megállapodni: „ímhol az ón szűz hajadon leányom és az ő ágyasa" stb. (Birák 19, 24—25.) Avagy előttünk nem erővel teljes kép-e a/, midőn Ezekiel próféta könyvének 23-ik részében Jeruzsálemet és Samariát, melyekben elaludt a nemzeti, erkölcsi önérzet s gyengék voltak Assyriával szemben s ezeknek hatalmába kerülve bűneiknek ie hódoltak, két parázna asszonyhoz hason* litja? Nem indit-e minket szent haragra a bűn ellen, nem ád-e ösztönt nékünk, hogy szeretett nemzetünknek testi s erkölcsi ereje érdekében lelki tűzzel, kórlelhetlen szigorúsággal küzdjünk társadalmunknak a paráznaságra vonatkozó léha, könynyelmű, de annál inkább veszedelmes felfogása ellen, ha olvassuk azt az elijesztő képet, nemzeti romlást, a mit Ezekiel próféta könyvének 23-ik és 16-ik része oly komor színekkel ecsetel? De kérdezzük meg az apát és anyát, mit szólnának ahhoz, ha tudnák, hogy fiuk és leányuk olvassák e részeket? Épen ezek a helyek adiak okot arra, hogy Németországban egy anya a kétségbeesés hangján intézett levelet egy paedagogiai laphoz, melyben elkeseredésének adott kifejezést a bibliának as iskolában való használata miatt. Tehát hol rejlik a hiba? Nem a szentírásban, mert az absolut jó, tökéletes könyv, abban máskép nem lehet egyetlenegy szó sem, a mint van, hanem a hiba első sorban korunk egészségtelen szellemében rejlik, melj — sajnos, nem véve ki már a gyermek- és ifjúkort sem — mindenben csak az izgatót keresi; s a mai gyermek és ifjú a komoly ítélet, mélyebb megfontolás hiányában az irás jelzett helyeiben sem látna mást; a hiba rejlik továbbá általánosságban a családban, a hol — tisztelet a kivételeknek — ma már* nem igen oltják a gyermekek lelkébe a pietást a szentírás iránt, hanem inkább csak kritizálják ; a hiba rejlik végül azokban, a kik ilyen körülmények között a teljes szentírást adják azok kezébe, a kik a szomorú viszonyokból folyólag egyes helyeiből mérget szívhatnak magukba. De hogyan? Van méreg is az írásban, holott minden szavával gyógyítani, javítani akar? A gyógyszertárban is van méreg ós ki volna az, a ki annak áldásos voltát el ne ismerné, de viszont ki volna az, a ki megengedné, hogy ott gyermek gazdálkodjék és czukrot keresve méreghez nyúljon. A bölcs orvos gyógyító szerül mérget is csak annak rendel, a kinek testszervezete kibírja. Épen igy vagyunk a bibliával, különösen annak ó-szövefcsógi részével. A mint az imént igyekeztem feltüntetni, a szentírásnak egyes helyei az érett gondolkodású emberrel a bűnt még jobban megutáltatják, de ha ugyanazokat a serdülő ifjú olvassa, ingert, vágyat keltenek benne a bűn tényleges megismerése után. A biblia az iskolában nevelő eszköz, ebből is tehát csak a gyermek és ifjú nevelésére alkalmasat lehet kiválasztani. Majd eljő az ideje annak, midőn a többit is nemcsak veszély nélkül, de határozottan haszonnal olvashatja. Ha a „Bibliai olvasókönyv" ezeket a helyeket egyszerűen mellőzi, ez semmivel sem csökkenti a szentírás tekintélyét, sőt inkább arra vezeti az ifjúságot, hogy a szentírást fokozatosan ismerve meg, lassankint megismerje teljesen, helyesen megtudja itólni s igy majd meg is fogja becsülni. Mert nyilvánvaló, hogy egészen máskép fog a szentírásról Ítélni az, a ki érett korában ismeri meg a szóban levő helyeket, mint az, a ki gyermek- ós ifjú korában olvasta azokat.