Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Hetvény Lajos. A bibliai olvasókönyvről

•342 Itt ismét azt az ellen\etést lehetne tenni, hogy inkább ismerje meg a tanuló a nemi életre vonatkozó dolgokat a szentírásból, a hol komoly s szent történetek sorában foglal helyet s a mely a paráznaságot a legszigorúbban elitéli, mint más­honnét, naturalistikus regényekből, ocsmány képek­ből stb. Erre csak azt mondom, hogy az a kö­zépiskolai tanuló még a felsőbb osztályokban sem tudja felismerni azt az óriási külömbséget, a mi az ó-szövetségnek ártatlan naiv naturalismusa ós a modern sikamlós naturalismus között fenforog. Én csak azt mondom, hogy az az éretlen gyermek s fejlődő ifjú Lót leányainak, Onannak, Judá­nak és Thámárnak stb. történetét ne ismerje meg egyelőre a szentirásból sem, mert az ered­mény az lesz, hogy azután a szentet is megta­podják s megszaggatják a mi valláserkölcsi neve­lésünket s a mi összes jó igyekezetünk hajótörést szenved. Még azt az ellenvetést is lehetne tenni, hogy ha nem adhatjuk a teljes szentírást az ifjúság ke­zébe, akkor nem adhatjuk a nép, a művelt osz­tály, de különösen a nők kezébe sem s ez arra vezetne, hogy külön családi bibliát szerkesszünk s akkor kinek a kezében maradna meg a teljes szentírás ? Igaz külföldön, — elég rosszul — szerkesztettek u. n. Familienbibelt is; de én ré­szemről ennek határozott ellensége vagyok, mert ez igenis hozhat veszélyt magával. De vigyázzunk, hogy a kérdést ne zavarjuk össze; itt szó más­róí nincs, mint csak az iskoláról s a megbeszé­lés tárgya pusztán az, hogy az iskolában tan­könyvül használhatjuk­e a teljes szentírást? Mint­hogy az iskola életét kizárólag csak a didaktikai és paedagógiai elv igazgatja, ebből a szempont­ból a „Bibliai olvasókönyv"-re okvetlenül szükség van az iskolában, de máshol sehol sem. A helyes elv tehát e kérdésben az, hogy a gyermekseregó s ifjúságé legyen a „Bibliai olvasókönyv," a fel­nőtteké a teljes szentírás, mert a min a serdülő ifjú sátánilag nevetne, azon a felnőtt, — legyen bármilyen társadalmi réteghez tartozó, legyen bű­nös vagy nemes gondolkodású, — de megren­dülne. Paedagógiai szempontból vegyük tehát fonto­lóra azt, a mit Jézus tanítványainak mondott: „Még sok dolgok vágynák, melyeket néktek kel­lene mondanom, de most el nem hordozhatjátok" (János 16, 12.); ne feledkezzünk meg Pál apos­tolnak tapintatos paedagógiai elvéről : „Én pedig atyámfiai nem szólhattam néktek, mint lelkieknek, hanem szóltam, mint testieknek, azaz, mint gyer­mekeknek a Krisztusban. Tejnek italával tápláltalak titeket ós nem kemény eledellel, mert azt még nem szenvedhetitek el." (I Kor. 3, 2.) A zsidók­hoz irt levélben is ezt olvassuk: „Mert minden, a ki tejet iszik, tudatlan az igazságnak beszédé­ben, mert kis gyermek az. Az öregeké pedig a valóságos étel, azoké t. i., a kiknek gyakoroltatott érzékenységük van a jónak ós gonosznak megvá­lasztására." (Zsid. 5, 13—14.) 3.) Az iskolai élet követelményei. Az elősorolt fő érveken kivül még vannak inkább az iskolai élet külső keretéhez tartozó czólszerü­sógi okok is, melyek a „Bibliai olvasókönyv" szükséges voltát igazolják. Ha a szentirás jelenté­keny részét nem olvassák a tanulók az iskolában, akkor minek vitessük el velük ezt a vastag köny­vet, tudva azt, hogy különösen délelőtt úgyis mily sok könyvet kell a tanulónak az iskolába vinni. Ki biztosit minket arról, hogy egynehány könnyelmű fiú nem tépi-e ki a szentírásból azt a pár lapot, a mire az iskolában épen szüksége van s nem teszi bele egy másik könyvbe, vagy pedig, hogy az iskolában a szentírást a dobogó alá rejtsék? Továbbá az iskolai rend megköveteli, hogy minden tanulónak egyforma könyve legyen; már pedig a teljes szentirás használata mellett nem kerülhetjük el, hogy az egyik ne hozzon régi ki­adást, a másik újat, a harmadik a revideáltat, vagy a nem általános használatban levő fordítást. Azt is tekintetbe kell venni, hogy az olcsóbb kiadások betűi igen aprók s igy szemrontók. Ezeken kivül a szentirás iránti pietás is óv at­tól, hogy a gyermek azt magával az iskolába vigye s igy a megszokottság útján veszítsen előtte külső tekintélyéből is. Maradjon az csak a család asztalán, legyen oly szent előtte még külső for­májában is, a minő szent volt a zsidók előtt a szövetség ládája. Mert ki biztosit arról, hogy né­mely rossz tanuló kezében a szentirás is a többi könyvek sorsában nem részesül? (Folyt, köv.) BELFÖLD. Püspöki egyházlátogatás Nógrádban. Az Alsó-Bodonyban megszakított egyházlátogatási körutat egy hét múlva, jún. 6-án folytatta Bal tik

Next

/
Thumbnails
Contents