Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Dr. Pröhle Vilmos. Az evangelium Japánban

nyilvánulásából kitűnnék, szó sem lehet, de igenis szó lehet az ellenkezőjéről. Nem egyszer hallottam buzgó mohamedánoktól azt a megjegyzést, hogy a keresztyének a maguk hitében nem boldogabbak, mint a mohamedánok s hogy Európában három borzasztó és förtelmes dolog van: civilísatió, speculatió ós philosophia. A jámbor mohamedán persze civilisatió alatt államadósságot, speculatió alatt sikkasztást és szélhámosságot, philosophia alatt istentagadást ért, — ós ugyan van-e jogunk azt mondani, hogy egyáltalában nincs igaza ? Egy khodzsa egy izben azt kérdezte tőlem, hogy igaz-e az, hogy Európában vannak emberek, akik azt tartják, hogy nincs isten s midőn azt feleltem neki, hogy vannak, sót sokan is, borzongva kérdezte, hogy ugyan milyen teremtményei azok az Istennek? A török mohamedán persze erre azt mondja : „Allah nagy és irgalmas." És hisz és imádkozik tovább, de az a gazdag fiatal japáni, aki az európai egyetemeket látogatja, francziául és angolul vagy németül beszél, meg akarja mutatni, hogy az ő hazája s ő maga is európai színvonalon áll, pápaszemet tesz az orrára és azt mondja, hogy a vallás a tudatlan népnek való, felvilágosult ember a XIX. század végén nem hihet istenben. S hogy ez mennyire megy, arra elég jellemző, hogy az egyik japán egyetem nagytekintélyű rectora nemrég úgy nyilatkozott, hogy a modern Japán nem vallást, hanem a kor színvonalának megfelelően r hylosophiai rendszert fog választani szellemi életének alapjául. És ezen még meg sem botránkozhatunk, mert hisz milliókra megy azon európaiak száma, kik épen ezért tapsolnák meg a tudós rectort. Hogy az európai szellemi életnek épen ezen iránya talál oly sok ós oly előkelő követőt Japánban, a felett nem is igen lehet csudálkoznunk : Japánban a keresztyén missió fellépéséig nem volt igazi, a szó szoros értelmében vett vallásosság : a japánok nemzeti vallása a sintoismus főleg az ősök kultuszán alapul s eredetében ugyanaz, ami az ó-görög, vagy hindu, vagy scandináv mythologia : a természet megszemélyesített erőinek cultusa. A confucianismus tudvalevőleg tisztán ethica vallási alap nélkül. Alapelvei a gyermeki szeretet s az alattvalói hűség. E mellett a japán ember bátran tisztelhette őseit s nemzetének istenitett hőseit, erkölcseiben lehetett konfucius hive. A buddhismus, mely szintén Khinából került Japánba, már valamivel több követeléssel lépett fel a szivvel szemben, de eredeti jellemét elvesztette: a japáa nem mondhatott le Buddha kedveért Jimmu tennő és Ijejaszu tisztelésóról ; megtette őket mind megannyi bödhisattvának, Buddha megtestesülésének s imádta őket lélek és sziv nélkül. Ebből ez is kitűnik, hogy se a sintoismus, se a buddhismus, se konfucius tanai nem lehettek félelmes ellenségei a keresztyénségnek, különösen ha tekintetbe veszszük azt a szellemi nyomort és sötétséget, melyben e felekezetek papjai voltak. Azonban a modern s az európaiakra féltékeny és irigy szemmel néző japán férfiak, ha vallás helyett philosophiát kerestek s népüket erkölcsileg jobbnak nyilvánították, mint amilyenek az európai keresztyének, bátran hivatkozhattak a buddhismus vagy konfucius tanaira, mint olyanokra, melyek Japánban a keresztyénséget feleslegessé teszik s ez tényleg ismételten meg is történt. Ez persze a buddhista papokat is felrázta szellemi tétlenségükből s nem egyszer tudományos értekezésekkel pióbálták a keresztyén tanok téves és káros voltát kimutatni. Azonban a tudatlan Saul támadása és üldözése nem ért annyit a Krisztus egyházának, mint azok, akik csak szóval mondják: uram, uram! Munzinger Károly, az általános evangelicusprotestáns missiói társaság buzgó téritője azt mondja: „Nem egyszer kérdezték tőlem japáni keresztyének, hogy keresztyén-e ez, vagy az az európai" s midőn azt feleltem, hogy „igen" megbotránkozva folytatták: „Hát keresztyén-e az, ki soha bibliát nem vesz a kezébe, templomba nem jár, Isten nevét káromkodásba szövi s lábbal tapossa a keresztyén család erkölcsi tisztaságát?" Szégyenkeznünk kell e szónál s beismernünk, hogy a nemrég megtért japán emberben az a krisztusi szellem dolgozik, mely Sault Pállá alakította át, mig nálunk minden óra egy-egy Pétert tántorít meg és tesz Iskarióttá. Még egy van, amiről nem szabad megfeledkeznünk s ez a japánoknak lángoló hazaszeretete, sanguinikus, könnyen fellobbanó, lelkesülő természete, könnyű, szalmatűzszerű hevülése. Hogy a hazaszeretet mily nagy bennük, s mily nagy a nemzeti büszkeségük, arra elég lesz egy-két példa. Az 1894. chinai háború alkalmával számos japán hazafi követett el öngyilkosságot, csak azért, mert hivatásköre nem engedte, hogy hazájáért háborúba menjen. Kinza Hirai, előkelő származású buddhista