Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Mayer Endre. Theologusaink egyetemen való nevelése

késeknél mikép járjanak majd el, az mindenesetre igen fontos s lényeges kérdés. Elóre látom azonban, hogy a miniszter mindenhatósága fog intézkedni itt is s mi majdan örvendeni fogunk, ha egyeseket ajánlhatunk. Ha a prot. theol. fakultást az állam fogja fenntartani, máskép nem is képzelhető a dolog, mint hogy ő felsége nevében a miniszter nevezi ki a tanerőket. Annyit azonban okvetlen ki kell majd kötnie mindkét felekezetönknek, hogy oly ajánlási joga legyen, hogy az ajánlottak közül okvetlenül kelljen kineveznie. Azt is ki kell kötnie, hogy oly esetekben, midőn valamely tanár az egyház tanaival s érdekeivel ellentétes működést fejt ki, elmozdítását követelhesse. Hogy a kinevezendők között első sorban theol. tanároknak kell lenniök s nem éppen lelkészi jelleggel biró s szakirodalommal foglalkozó lérfiaknak, mint Zoványi gondolja, az nem csak azért szükséges, hogy a vidéken fennmaradó theologiák tanáraira nézve az egyetemi tanárságra való előmenetel lehetősége megmaradjon, hanem paedagogiai szempontból is. A tanár akár egyetemi, akár akadémiai, akár gymnásiumi, legeslegelső sorban teli, hogy tanitó legyen, foglalkozzék az ifjúsággal s lelkiismeretesen végezze tanítási s iskolai kötelességeit. Csak ha ideje engedi, legyen irodalmi ember is. Azért valaki kitűnő tanár lehet a nélkül, hogy az irodalomban számot tenne s viszont más ember az irodalomban kiváló lehet, de a mellett legrosszabb tanár. Tanitás s nevelés tekintetéből tehát inkább az előbbit kell választani, mint az utóbbit. Annál is inkább, mert ha egyetemi tanárrá lesz a theol. akadémiai tanár, kevesebb tanórája lesz s igy ráér szakirodalommal is foglalkozni, mely esetben tanár és irodalmi ember szerencsésen egy személyben egyesül. Nagyon fontos és nehezen eldönthető kérdésnek találja Zoványi azt, hogy, minő viszonyt létesítsenek majd a vidéki akadémiák s a theol. fakultás között. Az evangelikus egyházban, azt hiszem, e kérdést legkönnyebben úgy fogják majd megoldani, hogy a vidéki intézeteket vagy teljesen megszüntetik s az esetleg felszabaduló tőkét a központban létesítendő s helyesen szervezendő internatusra felhasználják, a fakultáson kívül pedig legfeljebb ínég egy lelkészi szemináriumot létesítenek a gyakorlati életre való előkészítés czéljából ; vagy pedig ha az alapok áttétele s másutt felhasználása jiem lesz keresztülvihető, leszállítják a fennmaradó theologiákat 2—3 évre s az itt végző ifjakat a többi évfolyamok elvégzésére Budapestre küldik. Ha azt vészük számításba, hogy egyházi szükségleteink kielégítésére 100 theologus 4 évfolyamban körülbelől elég és különösen ha szegénységüket vesszük figyelembe, akkor az elsó tervet helyesebbnek, a másodikat könnyebben keresztülvihetőnek tartom. Egy theologiai fakultáson való tanitás nagy áldozatokkal fog járni egyházunkra nézve. A theologiai pályára lépő ifjak szegény szülők gyermekei, a kikről tehát Budapesten gondoskodni kell, mert nagyon könnyen megesik, hogy a fővárosba kerülő szegény ifjú elpusztul testileg s erkölcsileg. Ha a kormánytól erre a czélra kapunk is valamit befektetésre, vagy évi segélyül, az egyháznak nem lesz lehetséges és nem lesz szabad ettől visszavonni magát, hanem súlyos áldozatokat fog kelleni hoznia egy tisztességes internátus létesítése és fentartása czéljából. A menynyiben pedig nemcsak a lelkészek egyetemi képzése ós magasabb kvalifikáczió adása feladata az egyháznak, hanem középiskolai tanárképzés is, hogy legyenek egyházias gondolkozású középiskolai tanárai, annálfogva a szerintem szervezendő internátusba oly ifjakat is kellene felvenni és segélyezni, a kik a tanári pályára készülnek. Középiskoláink felekezeti színezetét ezentúl csak igy leszünk képesek fentartani s az indifferentismustól megvédeni. Ezek az iskolák nekünk drága örökség, melyet bölcs körültekintéssel megtartanunk s a jövőnek átadnunk kell. Ily módon meg lehetne oldani a theologiák egyesítésének a kérdését is. Természetes, hogy theologiai intézeteinket szívesen s örömmel megtartatnám s megtartásukért minden lehető áldozatot kellene megtenni, de ha súlyos anyagi helyzetünk egy theol. fakultás felállítása érdekében s általában a lelkészképzés helyes megoldása ügyében ily áldozatokat kiván, akkor bármennyire fájna is, meg kellene hoznunk ily áldozatot is. A református egyház szerencsésebb viszonyok között van, neki kevésbé kellene ily áldozatokat hoznia s a mennyiben jóval többen vannak, több theol. intézetre is van szükségük. Hogy nem lehetne-e ott is a most létező 6 intézet helyett csak hármat, vagy négyet jobban szervezni, azt döntsék el ők ; nem tartanám illőnek ezen belső ügyükbe magamat beleártani.