Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Név nélkül: - Válasz

•303 ternátust ; a növendékek pedig a tanitónóképzés czéljából járjanak be kellő felügyelet s vezetés mellett az állami tanitó képző intézetbe. Elvégre is az az igazság, hogy nekünk felekezeti képzőknek amúgy is teljesen az állami tanterv alapján kell tanítanunk; a felekezeti szellemet nem a tantárgyak tanulásával, de az internátusi neveléssel oltjuk tanítványaink szivébe, lelkébe ; a milyen az internátus, olyanok a növendékek is. Az internátusban kell jó szellemmel, példaadással ápolni a vallást, nevelni s beoltani a szivbe, lélekbe az egyliázias ág. hitv. ev. szellemet. Szegény mivoltunk mellett ezt a módot találom ón helyesnek, jónak és kivihetőnek is; bár jobban szeretném az egyetemes, teljesen önálló tanitónőkópzésnek mihamarabbi megtestesülését látni. De hát ez jámbor óhaj, tudom ; mint ilyen, talán még a jövő századnak sem lesz realizálható vívmánya. Összefoglalva elmefuttatásomat, kívánatosnak vélem, hogy lelkész-, tanító- és tanítónő képzésünket egyetemes jellegűvé kell tenni, szétforgácsolás helyett egyesíteni erőinket. Egy theologia, két tanitóképző-intézet, egy internátusos állami intézetben eszközlendó tanitónóképzés, a mi viszonyainknak mostanság teljesen elég. Az egyházegyetem vegye kezébe az ügyet, magunk erejéből teremtse meg a helyes lelkész- és tanítóképzést. Sopron. SIMKÓ ENDRE. Válasz. Az „Evang. Egyház és Iskola" 21. száma a következő kérdést veti fel : „Megeskessünk-e olyan vegyes vallású jegyeseket, kik leendő gyermekeiket más egyháznak ígérik?" Miután a kérdés a gyakorlati életben előfordulható esetre vonatkozik s igy kinek-kinek egyéni belátásától és lelkismeretétól függ az egyházi áldás megadása vagy ennek megtagadása, — legyen szabad az én szerény nézetemet is kifejezni. Véleményem a felvetett kérdésre nézve az, hogy igenis eskessük meg az ily vegyes vallású jegyeseket is. Szerény nézetem indokolásául szolgáljanak a következők. En u. i. a kérdésre nézve fontos és figyelembe veendő körülménynek tekintem azt, hogy hazánkban a polgári házasság nem a facultativ, sem ä szüksógbeli, hanem a kötelező polgári házasság alakjában lett törvénybe igtatva. Ennek törvénybe igtatása óta kötelező egyházi esketés nincs; mi előttünk tehát nem történik házasságkötés, mert hisz ez már a polgári tisztviselő előtt történt s a lelkész számára az egész esketósi ténykedésből csak az maradt meg, hogy a már megkötött frigyet egyházilag áldja meg. — Igy azok a felek, kik az Úr oltára előtt térdelnek, nem azért vannak előttünk, hogy őket egybekössük, hanem azért, hogy őket megáldjuk, hogy megkötött frigyükre az Istennek áldását kérjük. A kérdés e szerint most már ilyen alakot nyer: megáldjuk-e az olyan vegyes vallású új házasok frigyét, kik leendő gyermekeiket más egyháznak ígérik? Miután pedig a•& áldás osztása ós megvonása által az egyház az ő lelki hatalmát gyakorolja s igy ennek megadása vagy megvonása őt illeti meg, — a további kérdés az : vájjon megengedi-e a krisztusi egyháznak szelleme azt, hogy az áldást a lelkész az ő kénye-kedve szerint osztogassa, — az egyiknek megadván, a másiktól megvonván azt? Vájjon megegyeztethető-e az a krisztusi szellemmel, hogy az egyik részesüljön az egyház szellemi javaiban, mig a másiktól megvonjuk ezeket I ? Erre a felelet — véleményem szerint — csak egy lehet és ez az, hogy az áldást soha meg nem tagadhatjuk azoktól, a kik, mint egyházunknak tagjai, kikérik ezt a maguk ós szeretteik lelki épülésére I Mert hisz nekünk, mint az Úr szolgáinak kötelességünk épen az, hogy az Isten országát terjesszük s e czélból minden alkalmat megragadjunk. S kérdem : vájjon az áldás megadása vagy ennek megvonása által eszközlöm-e jobban a hivek lelki épülését s igy az Isten országának ezzel vagy amazzal szolgálok-e többet?! Mit érek el azzal, ha a nálam megjelent új házasoknak azt mondom, nem áldlak meg, mert méltatlanok vagytok erre. Te, ki egyházadról ennyire megfelejtkeztél, hogy ennek érdekeit teljesen elejted, mikép kívánhatod azt, hogy ez az egyház áldást mondjon a te frigyedre!?" Vájjon épiteme ez által az Istennek országát!? Nem vonom kétségbe, hogy lesznek, a kik ez eljárást helyeselni fogják, ámde hogy azoknak a száma, a kik ezt, mint szeretetlen s a krisztusi szellemmel ellenkező eljárást elitélik, — nagyobb