Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Simkó Endre. Tanév végén

•302 tanítói pótlékokat a módos egyházak is igénybe veszik ós mi a Következmény? .... nem jut a szegényeknek. Csak két intézetünk van, a mely mai napság még egészen a mienk ; ezek : a theologia és a tanítóképző. Óvjuk meg hát, mentsük meg, ha lehet ; hiszen a kettő amúgy is a legfontosabb egyházi életünkre nézve. Tagadhatatlan tény, hogy az állami segélylyel való fejlesztés is előnyösebb, mint a nélkül megmaradni a Mohamed koporsója-féle jelen állapotban. Ha latba vetem jelenlegi helyzetünket, nem tudok elég okot találni arra, mely megdöntené ama hitemet, hogy ha erősen akarnánk, ne tudnánk a magunk erejéből egy megfelelő egyesitett theologiát, két tanítóképző-intézetet fentartani. Három theologiánk van ; a háromban összesen 60 hallgató. Hát nem megférhetnének ezek egy intézetben? Nem sokkal jobb volna egyesült erővel, egy egyetemes jellegű hatalmas intézetet tartani fenn, megfelelő s méltó fizetéseket adni a tanároknak, mint hármat a mai vergődóses mivoltukban? Öt tanítóképzőnk van 160 növendékkel ; nem lehetne-e két jól szervezett intézetben ennyit, sőt százszor meg százszor annyit is egyesíteni? Ev. ref. testvéreinknek, holott számuk megkétszerezi a mienket, három tanítóképző elég, miért kell nekünk 6 ! (A királyhágóntúli szász képzőt is ideértve.) Ne forgácsoljuk szét erőinket, egyesüljünk ! Gátul szolgálnak a helyi viszonyok, érdekek, helyhez kötött alapítványok? Más idők, más viszonyokat teremtenek. Az idő halad, a ki meg nem érti intő szavát, marad, .... elmarad. Az alapítók az ügyet óhajtották istápolni ; ha tudták volna azt, hogy helyhez kötött jótéteményeik a jövőben az ügy fejlődésének kerékkötői lehetnek, bizonyára másként rendelkeztek volna. A lehetetlenségek közé tartozik például tanítóképzésünk fejlesztésére országszerte létesített alapítványokat, adományokat az ügy fejlesztése érdekében egyesíteni, s egyházegyetemünk által kezeltetni? Avagy tanácsosabb a helyi érdeket, viszonyokat meghagyva, magát az ügyet veszélyeztetni ? Üdvösebb erős várainkon állami segélylyel rést üttetni, mint egyesíteni erőinket? Tegyük meg a magunk erejéből, a mit lelkész- és tanítóképzésünk érdekében tehetünk ; tegyük addig, mig nem késő. Mit tehetnénk tanítóképzésünk fejlesztése ér» dekében ? Tegyük tanítóképzésünket egyetemes jellegűvé. Kezelje az egyetemes egyház az összes ide tartozó javakat s állítson fel két, a kor színvonalán « álló tanítóképzőt 100'—100 növendék befogadására. Az egyiket például Sopronban, hol a tanítóképzőintézetnek saját e czélra épitett helyisége, terjeszkedésre megfelelő telke van. Ezzel egyesítendő volna a lövői tanítóképzés, mely ott amúgy sem önálló intézmény, hanem a reál-gymnasiumba, részben alá is, fölé is ékelt pótolmány. A má,sikat például Eperjesen, avagy esetleg más alkalmasabb helyen, mert hiszen annak ott ingatlana nincs, hozzá csatolva a selmeczi és szarvasi tanítóképzést, melyek a mai mivoltukban idejüket mult intézmények, t. i. a gymnasium négy felső osztályába erőszakolt, oda sehogy sem illő, képzési módozatok. Ily módon két, igényeinket minden tekintetben teljesen kielégítő tanítóképző intézetet hozhatnánk létre, saját erőnkből oly alapon s oly czóllal, mely érdekeinknek legmegfelelőbb volna. A hitet szerető ember nagy áldozatokra képes. Áldozzunk mi is. Lám az izraeliták, a mienkhez viszonyítva, tízszeres adót is fizetnek. Ha lelkészeink, tanítóink felvilágosítják a helyzetről egyházhiveinket, ha lelkesítik azokat, ki-ki szívesen járul krajczárjaival az őt nagyon is közelről érdeklő ügy fejlesztéséhez. E lapok hasábjain, az 5 ik számban Farka» Géza lelkész úr a nctanitőképzést sürgeti. Bár elérhetnők ezt is; szükség, nagy szükség van reᣠNem hiszem azonban, hogy annak a pozsonyi nemes fellobanásnak órczetolvasztó parazsa legyen.. Az a képzési mód, melyet olvastunk, nagyon ideális ; de meg kivihetetlen is. S ha valósulna, mit nyernénk vele? Egy szegónynyel, egy vergődővel szaporodunk l Az az intézmény, a melyet Farkas lelkész úr előnkbe rajzolt, a mai korban nem állhatja meg helyét. A tanítóképzés szakképzett tanárokat igényel, csupán innen-onnan meghitt óraadókkal képtelenség helyesirányú tanítóképzést létesíteni. Yan ennél jobb módja a tanitónőképzésnek, Ha pénzünk van hozzá, legjobb önállóan egyetemes jelleggel szervezni azt; ha kevés a pénzünk, tegyünk úgy, a mint dunántúli ev. ref. testvéreink Pápán a fitanitó-kópzóst oldották meg. Állítsanak Pozsonyban egy jól szervezett in-