Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Mayer Endre. Theologusaink egyetemen való nevelése

(Síi Ez okból sehogy sem tudnám a két felekezet érdekeivel összeegyeztetni, hogy a dogmatika, erkölcstan új szöv. exegesis s gyakorlati theologia egy-egy emberre bizassók, holott az egyháztörtó_ netnek 4 tanszéket akarna lefoglalni. Ha egyebütt nem, úgy a dogmatika, erkölcstan és új szöv. exegesikai theologiára okvetlen párhuzamos tanszékek felállítása szükségeltetnék, hogy a két felekezet érdekei megóvassanak. Zoványi a budapesti ós nagyváradi esetre hivatkozik, hol a gör. kath. és róm. kath. seminarium közösen együtt van. Hogy vájjon ezen közösség mennyire áldásos a két félre nézve, azt nem tudom, de azon fegyelemnél fogva, mely úgy az egyik felekezetnél, mint a másiknál uralkodó a papok között s a szemináriumokban valószínűleg békében s egyetértésben fejlődik s nevelődik az ifjúságuk ; ámde a gyakorlati élet másat mutat, mert a római katholikus elnyomja a görög katholikust s utóbbi mindenütt tért vészit. Ebből pedig azt merem következtetni, hogy az ő iestvériségök csak az erósebbnek válik javára. A mi theologusainkat más szellemben s más fegyelemben neveljük s fog kelleni nevelni ezután is; igy kérdéses, hogy a közösség oly értelemben, mint akár Zoványi képzeli, mint akár a görög és róm. kath.-oknál van, áldásthozó lenne-e? Én azt hiszem, — jövőről levén szó, biztosat nem lehet tudni, — hogy sokkal rosszabbul lennének viszonyaink, mint jelenleg s a prot. theol. fakultás nem egyesülésre, hanem még nagyobb szakadásra vezetne. De hát azért van-e nekünk szükségünk theol. fakultásra, hogy a két felekezet egyesüljön? őszintén hiszi valaki, hogy a lutheránus és kálvinista között lehet egyesülés ? Azon nagy s hoszszű mult után, mellyel mindkettő dicsekszik, tekintve azon erős individualismust, mely a protestantismusnak sajátja s mely, sajnos, a maga rosz consequentiaiban számtalan szektáskodásra vezet, a két felekezetet sem békésen, sem erőszakkal egyesíteni nem fog lehetni soha. A vallásfejlődés ellenkezőleg mindenütt arról tesz bizonyságot, hogy az emberiség a vallást oly egyéni tulajdonságnak szereti tekinteni, mely külsőleg semmi egyházi kényszert nem tűr, hanem szabadon s önállóan akar nyilvánulni. Theol. fakultást csak azért alapítani, hogy az uniót szolgálhassa, mint azt Zoványi képizéli, felesleges, mert ily éitelemben van már uniónk. Tudományos téren ugyanis akármennyi theol. kérdést a református theologus Luther szellemében s az evang. Kálvin szellemében fog fel. Magamról tudom, hogy az exegesisben nem egyszer a református írók felfogását vallom helyesebbnek; azért mégis érzem, hogy esetleges unió feszélyezne, mert más a mi egyházunk szellemi s gyakorlati élete, mint a reformátusoké. Nem unióra, de testvéri szeretetre van szükségünk. Legyünk kevésbé protestánsok, de igyekezzünk jobban s erőteljesebben az evangeliutn igaz hivei lenni, akkor meglesz a szó nemes értelmében vett unió a. szertartási és symbolikus különbségek daczára. Ha egyszer az evangelium szelleme fog uralkodni mi bennünk s a szeretet fűz össze, akkor örömben s búban, békében s harczban s minden viszontagságok között fogjuk egymást támogatni, mint ez a múltban történt. Inkább lépjünk mi igaz szövetségre s támogassuk egymást önzetlenül, többet használunk vele a protestantismus és egyesek vallási ügyének, mint természetellenesen létesített unió által. Prot, theologiai fakultásunkat ón közösnek kívánnám, de oly módon szervezve, hogy annak tanárai reformátusok ós ág. hitv. evangélikusok legyenek, mint fakultás egységes testületet képezzenek s az ifjúságot a két egyház érdekeinek megfelelően neveljék. Hogy vájjon 10 vagy 12 tanára legyen-e, azt nem tartom oly fontosnak ez idő szerint ; de anynyi bizonyosnak látszik előttem, hogy különösen a dogmatikát, erkölcstant s új szöv. exegesist okvetlen a két felekezet kívánalmai szerint két két tanárral kellene birni. Továbbá ki kellene mondani azt is, hogy mellóktárgyakat bármely körből tanulhatnának az egyesek. Az ó szcv. exegesisre szintén két tanerőnek kellene képesítéssel birni, nehogy esetleges betegség s haláleset vagy egyéb viszonyok bajt okozzanak a tanításban. A fősúlyt azonban arra kell majd fektetni, hogy az a theol. fakultás szükségszerüleg kiegészítő része legyen az egyetemnek, a rajta működő tanárok egyenrangú s egyenlő jogú tagjai legyenek az egyetemi tanártestületnek, mert ha a fakultás csak ötödik kerék a szekérben, vagy lenézett hamupipőke lenne, akkor inkább ne legyen theol. fakultásunk, hanem maradjunk meg intézetünkkel ott. a hol vagyunk. Hogy a tanár kineve-