Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Bierbrunner Gusztáv. Hullámzás

•290 juk előmozdítása érdekében. Gúnyolódva emlegetik, hogy a létező egyházak hiteszméinek győzelem juttatására már elegendő hóditó erővel nem birnak. Hivatkoznak arra, hogy a keresztyénség keletkezésekor és a reformátió idejében a vallási eszmék a bennök lakozó igazság erejével hódítottak és terjedtek minden erőszak és más támogatás nélkül. Hangoztatják, miszerint a keresztyénség csak akkor folyamodott erőszakos eszközökhöz, midőn a világi hatalom tényezőjévé lett ós az igy keletkezett harczokban már nem annyira a Krisztus által megalapított Istenországnak a földön való terjesztéséről, mint inkább az egyházi főszereplők földi hatalmának kibővítéséről volt szó. És miután ez irányban a legbámulatosabb ügyességet a római püspökök tudtak kifejteni, keletkezett a korlátlan uralkodó pápaság, mely a népek vallási és polgári dolgait ellentmondást nem tűrő hatalommal szabályozta. Mi tárgyilagosabb nézetben vagyunk. Szerintünk a létező egyházak hitelveiben még él a krisztusi vallás amaz ereje, mely az emberek lelki szükségeit kielégíteni képes. De mert a vallás követelményei oly nehezen összeegyeztethetők az emberi hiúság vágyaival, többnyire az utolsók győztek s a hatalomra jutott egyház nem Krisztus szeretetvallásának terjesztésében, mint a tőle más nézetben levők üldözésében fáradozott. Nem kételkedünk ugyan, hogy a reformátió, ha politikai érdekek közbe nem játszanak, a pápaság világmindenhatóságát romba döntötte volna, de így csak megingatta s igy a vallási élet terén jelesül a róm. katholikus ós az evang. protestáns egyház között a versenyezés szünet nélküli hullámzásban van. Rómát ma is, 370 óv után, bosszantja, hogy 1529. évi ápril 20-án Speierben az az elv győzött, mely szerint vallási kérdésekben a többség hatalmaskodása nem érvényesülhet. És miután a protestantismus által terjedett észszerű felvilágosodás folytán a máglyák korszaka letűnt, a róm. kath. egyház a protestánsoktól elsajátított szellemi fegyverekkel indította meg és folytatja a harczot az evang. egyházak ellen. Nálunk Pázmány Péter tevékenysége e tekintetben kótségbevonhatlan bizonyíték s az általa használt szellemi fegyverek az ellenreformatióban nagyobb eredményt vívtak ki a róm. kath. egyház előnyére, mint minden erőszakos üldözése az evang. híveknek. Ide# jében a róm. kath. hullámzás elsöpörte a protestáns hullámzást a legtöbb helyen és a róm. kath, egyház gályái büszkén járták be az egyházi élet viz-sikját egészen századunk közepe tájáig. Hitfeleink csak ezen idő óta hagyták el szerény csolnakainkat s kezdték bátrabban építeni egyházunk tekintélyesebb hajóját. Midőn aztán a a 1867. évben visszanyeretett hazánk alkotmányos állapota, úgy látszott, hogy most már meg fog szűnni a versengés hullámzása a róm. kath. és az evang. protestáns egyház között s az 1848. évi országyűlósen kimondott teljes vallásegyenlőség megvalósul. Kezdtük magunkat a róm. kath. klérussal, mint testvérek érezni ós egymást neu* háborítva, kiki a maga hite szerint népét oktatni és az üdvözitéshez vezetni. A reményteljes öröm nem tartott sokáig s a viszonyok oda fejlődtek, azaz visszaesést szenvedtek annyira, hogy a reaktió és ultramontanismus által felkorbácsolt türelmetlenség hullámzása a vallásegyenlőség elsöprésére irányul. Ezen hullámzás nemcsak nálunk, hanem a földkerekség minden országában zúg. A kath. Róma XIII. Leó pápa alatt kifeszített vitorlákkal világgyőzelem felé törekedik s épen most olvashatni, hogy Francziaországban sohasem volt oly népszerű a róm. katholicismus, mint a mióta páter Etourneau dominikánus prédikál a sirontúli büntetések örökkévalósága ellen, a miből ismét világosan azt lehet látni, hogy a kath. klérus az emberek kívánalmaihoz alkalmazza hódítási eszközeit. — Az angol lapok táviiati rovatukban a nevezett páter beszédeit egész terjedelmükben közlik és a francziák ebből azt következtetik, hogyaz egész angol nép pár év múlva beáll katholikusnak. Monarchiánk túlsó felében a vallási hullámzás más alakú és a róm. kath. klérus itt a tőle elpártolókat örökkévaló kárhoztatással, végnólküli pokoli kínokkal ijesztgeti, pedig hát páter E t o u rneaunak van igaza a kath. egyháztan szerint, mert híres elődje Tetzel János is azt hirdette, hogy egy a tisztító tűzben vagy a pokolban gyötörtetett lelket ki lehet szabadítani kínjaiból kegyeletes miseolvastatás vagy jó cselekedetek által. Megijedjen-e az evangelikus protestáns egyház ezen hullámzás láttára ? Nem ! Az evang. egyházak megszokták az ily hullámzásokkal való küzdelmet, de ha azok beállottak, soha sem ijesztgették híveiket örökkévaló kárhoztatással, hanem az evangelium világosságával belevilágítottak a