Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Belák István. Beszéd

•291 tiullámzás hosszába s kimutatták, hogy a Krisztus vallásának egyedüli alapja a végtelen isteni szeretet és irgalom, melyet elsajátitva órvényesitenünk kell felebaráti szeretetünkben, mert csak lígy terjeszthetjük Istenországát a földön. Ez volt és lesz mindig az evang. Protestantismus győző és hóditó fegyvere. Ezen fegyver buzgó forgatása akkor sem hagyta cserben egyházunkat, a midőn a róm. kath. klérus már diadalittasan hirdette, hogy végünk van. Forgatnunk kell ezt a krisztusi fegyvert jeledül most, midőn mindazon szellemi ós erkölcsi vívmányokat, melyeket az evangelmi egyház az emberiség javára nehéz küzdelmek alatt kivívott, a róm. kath. egyház középkori természetű hullámzása alatt eltemetni akarja. íme, dr. Grruscha, a bécsi bíboros érsek -azt állítja a minap közrebocsátott főpásztori levelében, hogy mindenki, a ki komolyan gondolkodni tud, könnyen észreveheti, miszerint a népek csak azon idő óta hanyatlanak, a mióta elpártoltak a róm. kath. egyház tanaitól s ellenséges állást foglaltak el azokkal szemben. Pedig, a ki a népek történelmét csak felületesen is ismeri, jól tudja, hogy például akkor, 'midőn Spanyolország virágzása ós fénye tetőpontján állott, Poroszország még alig számbavehető kis államocska volt. Es ma? Mi Spanyolország, a mely a róm. kath. egyház legszomjúhozóbb ápolása alatt tönkre ment és mi Poroszország, mely a róm. kath. áldásból nem kivánt üditő részt? A reformatio óta a történelem minden oldala a mellett tanúskodik, hogy a nép ott, hol a protestáns egyház Krisztus szellemében kielégíti lelki szükségeit, anyagiak ós szellemiekben önállóan gyarapodik, mert a felvilágosodott keresztyének józan, békeszerető, munkás honpolgárok is. Teljsitesük csak buzgón evang. protestáns hivatásunkat apáink módjára, akkor nem kell rettegnünk. bármily nagyok ós zajongók is legyenek, a róm. kath. egyház által támasztott hullámzásoktól. BIEEBRUNNEB GUSZTÁV. Bélák István felügyelő beszéde a veszprémi evang. egyházmegye közgyűlésén, Pápán, 1899. június 7-én. Nagy tiszteletű és tekintetes egyházmegyei közgyűlés 1 Hat éve annak, hogy az egyházmegye felügyelőjévé választatván, azt a széket elfoglalva tartom. A hat óv előtt nyert megbízatás idejének a végén vagyunk. Ne vegyék tőlem rosz néven, ha szives bizalmukat megköszönve, ezúttal is felidézem azon eszméket, a miket hat év előtt, akkor voltam bátor hangsúlyozni, mikor ezt a helyet az önök bizalmából elfoglaltam. Fölidézve ezen eszméket, kérdőjel áll előttem : helyesek voltak-e és mennyiben érvényesültek ezek az eszmék? E felett gondolkodva megállapíthatónak tartom azt, hogy a többi kerületek már régebben, de a mi kerületünk is az utóbbi időben belátta szükségét annak, a mit én évtizedek óta hangoztatok, hogy a protestáns nőnevelés egyik legfontosabb feladatunkat kell, hogy képezze. Belátta ezt kerületünk, és sok vajúdás után az óv őszén a kőszegi leánynevelő intézet meg is nyílik. Ez egy örvendetes jelenség. Nem tudom mégis, hogy evvel máris nem-e késtünk sokáig, s képesek leszünk-e e tekintetben az igényeket kielégíteni. Tény ugyanis, hogy a nőnevelés terén, az utóbbi időben oly fokozottak az igények, hogy természetes a kórdós: ha meg tudunk-e felelni erőink gyengesége mellett eme fokozott igények* nek? ós hogy miként tudjuk összeegyeztetni a vallásos nevelést azon igényekkel, a mik a nőnél nem a háziasságot tekintik irányadóknak, de azt, hogy mi a chique? Nehéz a feladat, de meg kell vele birkózni. A lelkészi és tanitói fizetések javítása szempontjából is tétettek intézkedések, ós pedig az állam részéről, a mennyiben a tanitói fizetések kiegészítésére s a korpótlék rendezése szempontjából a kívánalmak legnagyobb részben teljesíttettek, — a lelkészi fizetések kiegészítése iránt rendelkező országos törvény életbe léptetése pedig rövid idő alatt várható. Ez feltétlenül szükséges volt, s az állam ezekkel csak kötelességet, s ezt is csak nagyon csekély részben teljesitett. Az 1848. évi 20-dik t. cz. 3-dik §-ában foglalt rendelkezés ugyanis csak nyilt kifejezése azon kötelezettségnek, a mi a nevelés s a vallásosság