Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értesítők - Szentes

a mit szemeivel, füleivel, képzeletével elérhet. Megmagyarázni mondom, és nem bebizonyítani, mint ezt a supranaturalismus csináljál De éppen az a nagy kérdés, hogy hát hogyan magyarázzuk meg gyermekeinknek a Credót úgy, hogy azt meg is érthessék annyira, hogy benne örömük is teljék s a confirmácziói nagy napon azt örömmel is vallják? Nézetem szerint ennek az egész dolognak a nyitja az Igében, ennek oktatásában van. Én nem kezdeném semmiesetre sem a Credo szövegével, de végezném avval annak oktatását. Tenném pedig ezt olyformán, hogy Jézus már emiitett beszédeinek, példázatainak s azok mellé most még főleg a János evangéliumban s Pál apostolban foglalt classikus helyeknek tárgyalása közben mindazon mozzanatokat, a melyek a Credo három szakaszában előfordulnak, a legnagyobb gonddal kifejteném, kiemelném, gondolattartalmukra már itt rá utalnék, azt különösen bevésném confirmandusaim szivébe és emlékezetébe s igy szedném össze lassanként azon szellemi épületanyagot, a melyből a Credo egész hitvallásépülete megalakult. Nem dogmatizálni, de evangelizálni fogok velők s igy mutatom meg nekik ennek a szentháromsági tannak mélységes ü d voekonomiai igazságát, a mi üdvösségünkre. A metaphysikai magyarázatot pedig rábízom a czóhbeli theologusokra, vitázzanak, lia kedvök tartja, fölötte. Hanem ebből az Istenországának aligha lesz valami haszna I Hogy csak egy példát idézzek s bizonynyal nem is a legkönnyebbet : a gazdag és Lázár parabolájánál például rávezetném a gyermekeket kellő óvatossággal a Jézus poklokra alászállásának dogmájára ; s közvetítő gondolatokul felhasználva azt, hogy a gazdag azért bűnhődött, mert az Isten parancsolatát, mely a szeretet, meg nem tartotta földi életében, Lázár pedig épen az Isten törvényének, szegénysége és nyomora daczára való kegyes és hű betöltése alapján jutott Ábrahám kebelére, — továbbá hogy Istennek e törvénye az ő Igéjében van letéve, — majd hogy ezen Ige maga a Krisztus Jézus, hogy tehát a mikor Isten Igéje alapján büntette a gazdagot és jutalmazta Lázárt, akkor tulajdonképen a Jézus Krisztus által tette azt, a ki, mint Isten igéje öröktől fogva mind örökké él : most már könnyen rávezethetem a confirmandusaimat arra a gondolatra, hogy tehát a Jézus büntető és boldogító hatalma a már az ő földi léte előtt régen meghalt emberekre is, sőt mindvegig, világ kezdetéig kiterjed ; s az egyház a midőn azt tanítja Jézusról, hogy „szállá alá poklokra," akkor tulajdonképen az ó megváltó hatalmának az előző egész múltra, az emberiség addigi egész erkölcsi életére való visszahatását akarta kifejezni. Hasonló stylusban magyaráznám meg például I. Kor. 15. részével kapcsolatban a „testnek feltámadásáról" s Lukács 1 részével kapcsolatban a „születék szűz Máriától" dogmájának gondolatát, hiszem, ez utóbbit főleg, leánynövendókeim nagy erkölcsi hasznára s előnyére. Persze ide munka kèll s azért teljesen méltányolom azon kívánalmat, hogy a lelkipásztor minden egyes órának egész anyagát a legnagyobb precizitással előre dolgozza ki, de e mellett oktatása mindig személyes és közvetlen legyen; mert az a lelkipásztor, a ki kezében a könyvvel kérdez és feleltet, leszállította ünnepélyes magaslatáról a confirmácziói oktatást oda, a hol az a kezdő avagy már kivénült és hivatalát megunt iskolamester kezében volt. E dologgal kapcsolatban szólhatnék a confirmácziói tanitás alakjáról is, de e kérdéssel, gyakorló lelkipásztorokkal lóvén ügyem, azt hiszem nem szükséges behatóbban foglalkoznom. Világos dolog, hogy a konfirmácziói oktatás alakja sem merőben katechetikus, sem merőben akroamatikus nem lehet, mert amaz túlságosan mozaikszerűvé, ez meg könnyen unottá tenné azt a gyermekek számára. A confirmácziói oktatás épitő, életkeltó feladatából folyólag a legjobb oktató módszerül az akroamatikus előadást is a szükség szerint (kifejtés, összefoglalás, paraenesis) igénybe vevő szeretetteljesen kérdező (erotematikus) módszer kínálkozik, a melyből azonban nem zárnám ki a sokratesi módszer azon eljárását sem, a mely a tanítványnak jogot ád arra, hogy oktatójához kérdéseket intézhessen. Ennek nemcsak didaktiko-paedagógikai nagy fontossága van, mert a gyermekek érdeklődését nagyban fokozza és sok olyan kényesebb pontot tár fel, a mely tán a lelkipásztor figyelmét kikerülte: de egyenesen a confirmácziói oktatás benső, családi jelleméből foly. A gyermek ám hadd fordulhasson bizalommal lelki atyjához ; ennek szeretetteljes megvilágosító szavai bizonnyal sok-sok ponton megerősítik azt az erőtelen, azt a fogékony lelket, a melyben egyébként tán ugyanannyi ponton ugyanannyi kétely foganna meg. Az elmondottak alapján, azt hiszem, a t. ér-