Evangélikus Egyház és Iskola 1899.
Tematikus tartalom - Értesítők - Szentes
•083 tekezlet már is tisztába lesz reformprogrammom irányával, a melynek lényege, hogy a confirmácziói oktatás alapjául az Isten igéjét tegyük s a mely alapon, inkább csak szem* jéltetés okából, a confirmácziói oktatás képét, tananyag és tanmenet szempontjából, hét heti oktatásidőt véve alapul (Invocavit-Quasimodogeniti), a következő táblázatos összeállításban mutatom be: a) Confirmáczió s ennek jelentősége 2 óra. b)A keresztség szentsége, mint , a confirmácziói oktatás kiinduló pontja s a confirmáczió ele feltétele 4 „ c) Isten igéje. A hegyi beszéd, parábolák, János evangélioma s Pál apóstól classikus helyei (ez utóbbinál főleg a reformáczió elvi jelentőségére való utalással.) . . 26 „ d)A keresztyén alapigazságok foglalatja = a Credo (előkészítés a hitvallásra) . . . 6 e) Az úrvacsora szentsége, mint a confirmácziói oktatás végső czélja és koronája . . . 4 „ Összesen : 42 óra. 2 7) * $ S ezzel végeztem, t. értekezlet. Azért hát őszinte köszönetet mondva szives türelmükért, még csak azt volnék bátor javasolni, hogy az előadásom keretén belül esetleg megindítandó eszmecsere alapjául a következő pontokat tűzzük ki: 1. Mondja ki a t. értekezlet, hogy a confirmácziói oktatásnak a hit egységéből folyólag a lehető legteljesebb egyöntetűségét óhajtja ; 2. e szempontból, a lelkipásztori eljárás szabadságának teljes tiszteletbentartása mellett, kivá2 7) E reformprogrammal már régen készen voltam, a midőn értekezlet! elnökünk Trsztyénszky Ferencz esperes úr szívességéből kezemhez jutott Hardelandn a k a „PastoralblStter^ben közlött s már idézett előadása, a mely nagy meglepetésemre s nem csekély örömemre, legalább a kiinduló pontban (keresztség) és a vég. c z é 1 b a n (úrvacsora,) teljesen egyazonos elvi alapon áll. Megjegyzendő, hogy H. ez alapon iit confirmácziói tankönyvét („52 Confirmationsstunden." Leipzig 1897.) a szászországi egyházakban el is fogadták már. Ebből én azon örvendetes következtetést vonom le, hogy confirmácziói oktatásügyünkben is a tananyag és tanmenet mélyebb s természetesebb psyehológiai alapon való megállapításának szüksége mindinkább a köztudatba megy át, kétségkívül confirmácziói oktatásunknak csak előnyére s áldására I natosnak tartja, hogy a confirmácziói oktatás tananyaga és tanmenete az imént kifejtett didaktikai elv alapján állapittassé k meg;' 2 8) 3. hijja fel intéző körünk figyelmét a leánykonfirmandusok tankönyvére; 4. s végül ugyanez úton hasson oda, hogy az egy lelkészszel biró nagyobb gyülekezetekben, a confirmandusok számához képest, az évi többszörös confirmáczió behozassék, illetőleg hogy a több lelkészszel biró gyülekezetekben a parochiális körök mielőbb megvalósíttassanak. Úgy hiszem, t. értekezlet, hogy e propozicziók útján az előadásom elején ecsetelt társadalmi ós egyházi bajaink a legkönnyebben és a legbiztosabban volnának orvosolhatók. Ha tán tévednék, megnyugtatja lelkemet a komoly és jó szándék öntudata. A kegyelemnek Istene pedig, a ki a mi gyermekeinknek s az ő anyaszentegyházának a leghűbb és legjobb édes Atyja, áldja meg a mi lelkeinket, hogy eszmecserónk emelkedett, a tárgy fontosságához méltó, termékenyítő és végeredményében úgy gyermekeink, mint evangéliumi anyaszentegyházunk s Istenországa szempontjából gyümölcsöző is legyen ! BELFÖLD. A soproni ág. h. ey. egyházkerületi tanitóképző-intézet első osztályában az 1899—1900. iskolai évre 10—15 bennlakó s ugyanannyi künnlakó ev. vallású növendék vétetik fel. -— A bennlakó növendékek 24 frt évi dijórt lakást, fűtést, mosást s gyógykezelést nyernek. Elelmezósök, akár az intézetben laknak, akár künnlakók a fő2 8) fî pont mintegy kivitele volna az első elvi pontnak. Nehogy félreértessem, kijelentem, hogy nekem eszem ágában sincs az a gondolat, hogy mintegy közegyházi tekintély alapján egy confirmácziói tankönyvet csináljunk s azt az tán a lelkipásztorokra rákónyszeritsük, azért is hangsúlyozom, hogy a tananyag ós tanmenet „a lelkipásztori eljárás szabadságának teljes tiszteletbentartása mellett" állapittassók meg, — és csakis „a tananyag ós a tanmenet," de nem valamelyes hivatalos confirmácziói tankönyv. Én tehát az egyöntetűséget, mint már fentebb, tanulmányom I. részében is ráutaltam, első sorban ós főleg a confirmácziói oktatás anyagának tartalmazonosságában keresem s e szempontból, úgy hiszem, nem ártana, sőt üdvös volna, ha közegyházilag (ám lássák püspökeink, hogyan) egy instructio-fóle könyv adatnék lelkipásztoraink kezébe, a melynek utasításai szerint a confirmácziói oktatást, egyébként paedagogikai szabadságuk teljes épsógbentartása mellett, a legmegfelelőbben ós legegyöntetübben végezhetnék. S. L.
