Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értesítők - Szentes

•279 mári kar az ifjúsággal együtt egy zsidó növendéknek tapsol akkor, a mikor a pap isten igéjét hir<deti. Hogy követelhetjük mi az egyház iránti szeretetet, ha felekezeti tanárjainktól úgy tanulták, hogy a pap, az egyház, isten igéje, a vallástan az utolsó, melyet senki sem becsül semmire és 'bünteden marad az. a ki az egyházat megsérti. A hanyatlásnak, a pusztulásnak be kellett követ" keznie. S mindennek megszüntetésére mit tett a hivatalos egyház ? Talán elkövetett mindent, hogy •ezen az állapoton javitson? Sőt ellenkezőleg ! Kexületi gyűléseink helybenhagyták a pozsonyi lyceum sérelmes határozatát, hogy vallástanár igazgató nem lehet; szó nélkül hagyták a selmeczi igazgató értesítői megjegyzéseit s több más sérelmet. Mig külföldön felekezeti intézetek élére, melyek a mi intézeteinkkel megállják a versenyt, papot állítanak ; mig a katholikusoknál minden felekezeti intézet élén pap áll ; mig az állani a maga intézeteit saját emberére bizza ; mig az orvosok orvost, a mérnökök mérnököt állítanak ügyeik vezetésére ; addig az egyház nem papot, . hanem a felekezetnélküli állam által nevelt s felekezetnélküli gondolkozással biró, sőt néha egyházellenes érzületű professort állit intézetei élére. Hogy ennek a rendszernek mily következményei vannak, tapasztalhatjuk iskoláinkon, melyek ma nem egyebek, mint az egyház drága pénzén fenntartott felekezetnélküli intézetek. A papi és nem •papi vezetésnek külömbsége sehol sem tűnik fel jobban, mintha egyházi intézeteinket összehasonlítjuk a külföld felekezeti intézeteivel, vagy, hogy messzire ne menjünk, a budapesti róm. kath. és a prot. legényegyletet. Mindkettő anyagilag jó helyzetben van ; de mig a kath. legényegylet nagy felekezeti missiót fejt ki az iparosok közt, mert élén egy pap áll, ki csakis az egylet vezetésével van megbizva, annak szenteli munkásságát, addig a mi prot. legényegyletünk, úgy látszik, csak arra való, hogy néhány mesterlegónynek, kiknek majdnem fele katholikus (!) segélyt nyújtson. Érdekes ez az egylet. Nagyobbára evang. iparosok alapították s eleinte a mi egyházunk 'birt túlsúlylyal ott; ma egyleti ünnepségeknél ref. pap prédikál, azok vannak jelen az uralmon, s ha a kath. legények száma még jobban növekszik, megeshetik, hogy katholikus vezetőt is kapmak a paritás elvénél fogva. A legények száma az »1897. évben volt 101 ; vallás szerint 40 róm. kath. (!) 31 evang. 25 református, 3 görög keleti és 2 izraelita. A legény senior már 13 óv óta U. J., egy róm. kath. kárpitos legény; a jelenlegi énektanitó H., ki óránkint 2 frtot kap, szintén katholikus ember. A protestantismus, úgy látszik, itt csak abból áll, hogy az evang. és reform, mestereknél összegyűjtenek szép pénzösszeget, a fővárostól nyert telken építettek prot. pénzből szép egyleti házat és segítik a nagyobbára más vallású legényeket, mert minden legény kap ott segítséget. E segély az oka annak a szo* morú számnak, hogy 101 legény közül 40 róm. kath., pedig hát volna elég prot. legényünk Budapesten, kik segélyre szorulnának. Ha valaki proponálná, hogy adjanak a bevételből valamit egy evang. lelkésznek, hogy az azért valláserkölcsi tanítást tartson s czóltudatosan vezesse az egyletet, azt bizonyára önző, telhetetlen papsági kapzsiságnak bélyegeznék. A pap ingyen dolgozzék, de egy róm. kath. énektanitó megérdemli a 2 frtot órájáért Az egyházon belül minden qualificato többet nyom, mint az egyházat fentartó lelkészségé. Hogy ez tarthatatlan, azt minden józan gondolkozású ember be fogja látni, s hogy itt valamit tenni kell, az világos, mert azé a jövő, a kié az ifjúság. DR. Conürmácziói oktatásügyünk reformjához. Felolvasás, tartotta a pozsonyvárosi, pozsonyrnegyei és mosonymegyei esperességek közös lelkészi s theol. tanári értekezletének 1899. május 16-án Pozsonyban tartott tavaszi ülésén Stromp László theol. akad. tanár. (Folytatás.) IV. Elmondottam őszintén s leplezetlenül a mi a confirinácziói oktatás paedagogikai oldalára vonatkozólag szivemen feküdt. Hadd terjeszkedhessem ki még röviden ez oktatás didaktikai oldalára is, úgy, a mint e szempontból a feladat a confirmáczió adott fogalmának elvi magaslatáról lelkem előtt feltárul. Nem az elméleti tudás itt a fő, hanem — mint fentebb láttuk — a keresztyén érettség, vagyis, hogy a confirmandus a keresztségben nyert hitéről szabad meggyőződésből eredő tudatos és nyilvános vallást tehessen, ez alapon a hitben érettek