Evangélikus Egyház és Iskola 1899.
Tematikus tartalom - Értesítők - Szentes
•280 közösségébe áldással felvétethessék s az úrvacsora élvezetéhez járulhasson. Az e szent cselekményre előkészítő oktatásnak tehát a tenorja nem e szó lesz: „tanuljatok!" ; hanem a régi apostoli szózat: „térjetek meg ós higyjetek!" S mert e hit hallásból vagyon, forrása pedig csakis az Isten igéje lehet, azért ha valahol, úgy itt kell az Isten igéjének teljes világosságában ragyognia, hogy besugározza fényével a confirrnáczióra előkészítendő gyermekeink életútját messze, előre, a beláthatlan jövőbe. Ezen szempontból én eddigi confirmácziói oktatásunkat eszményének mindenben megfelelőnek épen nem mondhatom, mert vegyünk kezünkbe bármely ily tankönyvet, találunk benne többékevésbé sikerült és logikailag kész rendszert, melyhez az Ige csak úgy dicta probantia alakjában, mintegy a vonal alatt sorakozik, holott nézetem szerint ezen Istenigéjenek kellene épen a vonal felett állania, alatta mintegy összefoglalólag a keresztyén alapigazságoknak rövid summája. E felfogásom s óhajom támogatására a confirmácziói oktatás psychologiai követelményén felül (mert t. i. hit csak Igéből fakadhat,) hivatkozom a mi legfontosabb symbolikus könyvünkre, az Augustana Oonfessióra, a melynek minden sora, egész valója ugvane hangulatról tesz bizonyságot. Nem a „fides historica," de a „fides salvifíca," nem a tan-vallás, de a hit-vallás, nem a „fides quae ereditur," hanem a „fides qua creditur" itt a fői Az Augustana Oonfessio a keresztyén ember hitszabadságának ós az üdvösség dolgában e szabad, élő hitbizonyosság egyedüli jogosultságának örök érvényű s soha többé meg nem semmisíthető magna chartája : ha tehát ágostai hitvallású keresztyéneknek nevezzük magunkat, ám legyünk is igazán azok; ha az egyházba akarjuk felvenni a confirmáczió útján gyermekeinket, tegyük őket azon egyház érett tagjaivá, a melyről az Augustana. Confessio (Art. VII) azt tanítja, hogy „una sancta ecclesia" az, „congregatio sanctorum, in qua evangelium recte docetur et recte administrantur sacramenta." A ki tehát itt, a hol az egyházba való felvételről, ennek tagságában való megerósitésről van szó. mást tanit, mint az evangéliumot, az nem hű gyermeke a reformácziónak ; a ki a felekezeti egyházi dogmákat előtérbe állítja s ezek mögött az Igét csak amolyan kulisszakép szerepelteti, az nem hű követője az Augustana Confessiónak. Mert a mi confessiónk nem az, hogy mi „ágostai hitvallásuak" vagyunk, maga az ágostai hitvallás tiltakozik ez ellen, a midón kijelenti világosan és határozottan, hogy mi csak és egészen keresztyének vagyunk, „una sancta ecclesia," a hol csak két dogma van, az evangélium és a szentségek. Azért én úgy vélem, hogy felfogásommal teljesen hitelvi állásponton állok s azt is gondolom, hogy confirmandusainknak ilyetén irányú ós szellemű tanítása és előkészítése útján épen a mi „ágostai hitvallású evangelikus keresztyén egyházunknak" érdekét szolgálom a leghívebben ós legtöbb áldásra váró reménységgel, mert azt a meggyőződést érlelem meg lelkünkben, hogy nini hiszen az én egyházamban Krisztus maga a fő és nem a róla szóló tan, a szeretet az uralkodó lélek és nem a felekezeti szeretetlenség . . .. S bizony-bizony, a ki egyszer magát a Krisztust szerette meg s tette életelvóvé, az ugyan tőle a világ minden kincseért sem fog megválni s igy attól az egyháztól sem, a melyben Őt Igéjének, evangéliumának fényénél megtalálta. Az épen most elmondottakból, gondolom, senki sem fogja azt a következtetést levonni, hogy tehát én a mi egyházi tanunkat egyáltalán nem tudom méltányolni vagy tán épen nem is akarom. Oh igen, de jobb szeretem, ha azt a theologiai intézetekre bizzuk. A dogmatikailag kifejtett tanrendszerben örök igazságok vannak letéve, de ki merné állítani, hogy megértése alapos theologiai s philosophiai előkészültség nélkül lehetséges? Confirmandusainkkal pedig akár theologizálni, akár philosophálni nemcsak hogy bajos, de sőt tán egyenesen veszedelmes volna ! Hagyjuk hát el itt a theologiai subtilitásokat ; köszörüljék azon tudásukat, mé'yitsék azok alapján hitöket spéculative is a confirmácziói oktatás leendő vezetői s a már kész lelkipásztorok : de a mi confirmandus gyermekeink körében maradjunk csak meg az Isten igéjénél, nincsen annál egyszerűbb, igazabb, üdvösségesebb s bölcsebb tan sehol I Hát a Luther kátéjával akkor mi lesz? Evvel a csodásan klasszikus kincses bányával, a melyet annyi sokan a confirmácziói oktatás utóiérhetlen minta-tankönyvének tartanak? Magam is osztom az elismerő véleményt teljesen. De Luther kátéjára a confirmácziói oktatásban már nincsen szükség. Nemcsak azért, mert — mint kifejteni iparkodtam — a confirmácziói oktatásban nem kátét, de Isten igéjét kell tanitani; nemcsak