Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Név nélkül: - Egyházi életünk hanyatlásának főoka

Tizenhetedik éviolyam. 24 sz^im. Orosháza, 1899. június 15. ETANG. B6VHAZ IS ISKOLA. Előfizetés dija : Egész évre . . 6 frt Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frt£»0 kr. Egy szám ára 13 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . 8 frt Fél oldal.... 4 „ Negyed oldal .. 2 , Ennél kisebb . . I , Bélyeg kiilön 30 kr. Egyházi életünk hanyatlásának főoka. Általános a panasz egyházi életünk pangásán, a hivők közönye miatt. Mig a külföld prot. népei szépen fejlődésnek indultak és az első szerepet játsszák minden téren, addig mi Magyarországon nem foglaljuk el azt a helyet, a mely minket megillet. Mig más országokban a kath. egyház szenved nagy veszteségeket, addig nálunk mi vagyunk a vesztő fél. Elijesztók a statisztikai adatok, a melyek vegyes házasságról, gyermek nevelésről szólanak, pedig m!*

1^ ennek nem kellene, nem volna szabad megtörténnie. S nem is következett volna be, ha mindkét prot. egyház ügyei máskép vezettettek volna. A ki egyházi életünknek utolsó 30 esztendejét figyelemmel kísérte, gyűléseinknek jegyzőkönyveit áttanulmányozza, annak szíve összeszorul, ha azt látja, hogy conventjeinken mindenről tanácskoztak, csak arról nem, a mi az egyházi élet terén a legtöbb : a vallás erkölcsi élet ápolásáról' hiterősítósról, istentisztelet emeléséről. Egyetemes, kerületi, esperességi, sőt gyülekezeti gyűléseink vagy nemzetiségi harczok színhelyévé lettek, vagy puszta administrationalis közegek, a melyeken csak az tárgyaltatott, hogy mi a bevétel, kiadás, hol épült paplak, iskola, de vagy egyátalában nem, vagy csak futólag, csekély érdeklődés mellett a vallástanitás, a templomlátogatás hanyatlásának, a hívők közönyének okai. Különösen egy, az egy házi élet terén a legfontosabb dolog hanyagolta tott el az utolsó évtizedekben, s ez a vallástaní tás. A mulasztás e téren oly nagy, hogy határo zott hanyatlást kell konstatálnunk a 67. előtti -évekhez képest. Az ember azt hinné, hogy az egyházon belül a vallástanitás az első és utolsó s hogy erre a kormányon élő emberek a fősúlyt fektették ; de sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy az az utolsó volt, olyannyira utolsó, hogy még felekezeti iskolákban is minden egyébre nagyobb gond fordíttatott, mint épen a vallástanitásra. Pénzt tudtak teremteni mindenre, még a tornatanitásra is, de ha a vallástanár fizetéséről volt szó, akkor sohasem volt pénz. A vallásnak ós ennek képviselőjének dogradálásában versenyeztek egyházi ós állami közegeink. Négy évvel ezelőtt a pesti ref. gymnasiuinban egy görögkeleti szerb nemzetisegű műegyetemi hallgató tanitotta a tornát, mint óradíjas 40 frt évi óradíjért, míg ugyanazon egyháznál theologiát végzett vallástanárok óradijképen csak 25 frtot kaptak, tartván órájukat nem a város közepén, mint amaz, hanem oly iskolákban, amelyek a központtól egy órányira vannak. S ki nem emlékeznék vissza azokra a szégyenteljes, a papi qualificatiót annyira dehonestáló vallástanári állásokra, a melyeken a vallástanár fizetés dolgában a pedellus és a torna-tanitó közt állott? Hogy ily lealacsonyitás mellett nagy tekintélyre az illető nem számithatott, az világos. Szomorú sorsra került a vallástanitás ügye a mi felekezeti iskoláinkban, olyannyira, hogy vagy elaggott tanárra bízatott, mert „másutt kárt csinált volna," vagy óradíjasra, ki a tanításban még járatlan volt. Sőt megtörtént az is, hogy zsidó hitről református vallásra tért philologus tanította az ág. h. evang. hittant egy ág. h. ev. főgymnasiumban. Már most kérdem, mit várhatunk mi az ily vallástanitástól ? Vájjon tanította e az a zsidóból lett református ember növendékeit az egyházhoz való hűségre? Avagy nem azt bizonyitotta-e be már áttérésével, hogy a református vallás néki kedvesebb, azt többre becsüli s mégis ó reá bízta a tanári kar a vallástanitást egyes osztályokban. Az pedig mindennapi dolog