Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Stromp László. Confirmatiói oktatásügyünk reformjához

•256 mily alakú volt az első keresztyén oktatás, arról az apostoli korból és körből két klassikus hely tanúskodik. Az egyik vonatkozik az apostolokra: „Elmenvén tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket stb. . . ." (Máté 28, 19 ;)

5) a második pedig a hallgatókra: „Térjetek meg és higyjetek." (Márk 1, 15.) Ez utóbbi hely, igaz a Jézus igehirdetésének tenorját jellemzi, de bizonyos dolog, hogy az apostolok is, midőn a Krisztus halála és feltámadása hitéből fakadt igehirdetésök által hitet akartak hallgatóikban támasztani, ennek természetes előfeltételeként a metanoiát kivánták meg, mert hiszen csak természetes, hogy ahhoz, hogy valaki új emberré lehessen, előbb az ót le kell vetkőznie (v. ö. Péter pünkösti prédikáczióját, Akta 2, 14. sk. főleg 38. v. s a Salamon csarnokában tartott beszédét ugyanott 3, 11. sk. főleg 19. v.) Az apostoloknak tehát feladatok az igehirdetés volt, hogy ez alapon megtérést és hitet keltve, az e hitben hozzájuk csatlakozókat megkereszteljék s ez által a szentlélek ajándékainak elvi részeseivó tegyék (Akta 2, 38.) ós a gyülekezetbe felavassák. A szentlélek ez elvi birtokába s a gyülekezetbe való e felavatásnak symboluma volt a kézrátétel (cheirothesia.

6) Kitűnik ebből, hogy az apostoli egyházban a keresztelés és kézrátétel együvé tartozott s hogy ez utóbbi mintegy az előbbi confirmácziójának tekinthető. Miként az őskeresztyén gyülekezet egész benső élete, átalakult azonban lassanként a keresztség s az azzal járó cselekmények ez első közvetlen szokása is. A Krisztus egyháza egyre terjedt és erősödött, de konszolidácziójához a régi primitiv, s a hit és tanitás teljes szabadságán alapuló institutiók nem voltak többé elégségesek. Betolakodó zsidós ós pogányos elemek veszélyeztetik a tiszta evangeliomi tradícziót ós haereziseket támasztanak ; az üldözések idején az egykor, az egyszerű apostoli igehirdetésre készséggel vallott hitben sokan meginganak s megcsúfolják a keresztség szentségét : mind e bajokkal szemben a gyülekezetek egyrészt tömörülésre, másrészt óvintézkedésekre van5) Azon exegetikai kérdés, vájjon e hely hiteles-e, avagy későbbi interpoláczió : itt egyáltalán jelentőség nélkül való. Mert ha hiteles, úgy a beane foglalt utasítás Jézus közvetlen autoritásával vau igazolva; -- ha pedig nem hiteles, akkor is oly tényt közöl utasítás alakjában, a mely kellett, hogy köztapasztalatból elvont legyen. «) Bár, hogy általában használatos lett volna, az ki nem mutatható. nak utalva, a melyekkel a közösségbe való felvétel komolyságát s méltóságát biztosítsák. Igy születik meg a katechumenátus, mint a keresztsógre előkészítő intézmény, a melyben a keresztyónségbe vágyó idegenek s maguk a már keresztyén szülők gyermekei is részt vesznek, bárha az utóbbiak mihamar kezdik kisdedeiket keresztelni, úgy, hogy e szokás már Origenes és Cyprián korában apostoli hagyománynak tartatik. De általános szokássá csak a VII. században lett (toledói ós paderborni zsinatok.) E katechumenatus volt hivatva tehát immáron pótolni az egykori apostoli igehirdetést, a melyet azonban az egyház — a viszonyok hatása alatt — egyúttal iskolaszerűvé is tett s úgy didaktikai, mint paedagogikai s egyházfegyelmi szempontból a legnagyobb gonddal szervezett. De megegyez e katechumenátus az apostoli igehirdetéssel annyiban, hogy miként ez, úgy amaz is alapjában a keresztséget megelőző, tehát előkészítő jelentőségű volt. S még csak ha megkereszteltetett s a szentlélek ajándékainak elvi birtokosává lett

r jelent meg a volt katechumón az atyafiak között s vett részt az úrvacsora közösségében. Hogy e katechumenátus álláspontjáról a keresztség szentségének úgy a jelleme, mint a lefolyása egész más volt, mint a mai keresztségé, az vajmi természetes dolog, hiszen nem a hit reményében, de a már birt ós pedig öntudatosan birt hit alapján, ennek megkoronázásaképen hajtatott ez végre, a mely hitet a katechuméir részéről természetszerűleg egészítette ki az örömteljes hitvallás ós a készséges hűségfogadalom, minta katechumón szabad és független hitmeggyőződésének folyományai. És épen a hitmeggyőzódós e szabadságában és függetlenségében rejlik ama hitvallás és fogadalom nagy valláserkölcsi fensége és jelen tősége. Természetszerűleg megváltozott ismét a kép, a mint a gyermekkeresztelés (paidobaptisma) általánossá lett, a mivel szükségszerüleg a hitvallás és a fogadalom elestek, illetőleg mint helyettes cselekmény a keresztszülők feladatává levének. A vizkeresztsóg csak kezdetévé lett a szellemkeresztségnek s hitvallás ós fogadalom szükségszerüleg ez utóbbira tartattak fel. Igy született meg egy a gyermekkeresztséget , m i n t e g y lezáró s teljességre juttató cselekménynek a szüksége s ez alapja az egyházi confir-